Előző este az encsi Furmint Klub vacsorája és egy kedves írás szép kezdet volt, ez már bőven elég, gondoltam. A nap magányos pincemunkával, fejtéssel, laborozással, hordómosással, kénezéssel, takarítással telt.
Majd megkeresett egy régi barátom egy ajánlattal. Mivel eladó lett egy szőlőjük, és tudta, hogy szomszédok vagyunk, továbbá hogy 6-7 éve már érdeklődtem iránta, engem keresett meg először. Meg is állapodtunk egy korrekt árban azon nyomban, így elég szép ajándékkal leptem meg magam a nemes alkalomból.
Tréfás nap volt, mert este Pista barátom felhívott, hogy máris menjek át, mert sütött nekem tortát. Nem is értettem a dolgot, nem szokott ő olyat. Pista borász, nem cukrász. Végül kiderült, hogy betéttortát sütött. Nagy bolondja ugyanis a húslevesnek, és úgy döntött, hogy a levesbetétet kisüti a kerek tepsiben torta alakúra, ezzel teremtve meg az ünnepi hangulatot. Erdei gombát is tett bele, igen jól sikerült. Le is öblítettük borral és pálinkával, majd megcsörrent a telefon. Gazda Albert volt az, akit gazdasági- és borújságíróként is igen nagyra tartok. Szabadkozott a késői zavarásért, de gondolta hogy mivel mádon van, megkérdezi, hogy másnap ráérek-e. Megörültem, hogy a blogger-szcéna ilyen nagy figyelmet szentel nekünk mostanság, ezért megkértem, hogy ha nem túl fáradt, akkor jöjjön át máris. Így is lett, és igen jót beszélgettünk a borok mellett.
Szép volt, jó volt, meglepő is.
Demeter Endre