Kis pénz kis foci

Február 7-11 között rendezték meg a Prodexpo-t, a legnagyobb élelmiszeripari kiállítást Oroszországban. Volt magyar stand is, olyan, amilyen szokott. Újra hatalmába kerített a jól ismert érzés, a magyar megjelenés olyan, mint a magyar naracs: kisebb, csúnyább.

Elvileg vannak változások a bormarketingben. Van bormarketing bizottság is, mondjuk éppen a botrány közelében... Van aki már kilépett, mert nem adja a nevét hozzá, de ez egy másik cikk témája lesz, hamarosan...

Az AMC (Agrármarketing Centrum) által szervezett közösségi magyar stand nagyon béna volt. A lapostévén disznók mennek a vágóhídra, ahogy húsz éve mindig. A stand dizájnja minimál, mondhatnám primitív. Szürke és fehér, csak egy nagy pirospaprika szinesíti. Ilyen helyre nem csoda, ha nem tér be senki. A szomszéd konzervesekkel és nyulasokkal kínunkban és unalmunkban azon röhögtünk, hogy aki arra tévedt, az is gyorsan irányt vált, menekül, ahogy bír.

Ilyen standra nem jön senki, de komolyan senki, hacsak nem beszéltük meg előre. A nagy csendben persze hallottuk a többi pavilonból a tömeg morajlását, annyi ember volt, hogy a metrón csak krumpiszsákként lehetett utazni odafelé, a lemaradó emberek tuszkolták be a többieket a kocsikba.

A bor- és szeszkereskedők világszínvonalú, emeletes, csupa üveg, fényes standjai álomszép lányokkal egy más világ képét vázolták, hatalmas volt a kontraszt. Hosztesszt bérelni persze már nem volt keret, sem kedv, más vonzerőnk sem volt.

Csak a színvonalas borok, amelyeket légipostával, elvámolva kiküldtem, saját pénzemen. Majd utánuk mentem én is, a szintén adózott forintjaimból, és igyekeztem menteni a menthetőt, mint tizenéve folyamatosan. Most utoljára.

Vannak azért híveink, akik évről évre várják a komoly, minőségi borokat. Mert tudják, hogy vannak. Még azt is hajlandók elfogadni, hogy vállalható standunk és marketingünk nincsen. Igen, Oroszországban is vannak világszínvonalú szakértők, és igyekeznek a magyar borokat piacra juttatni. Egyetlen önző érdekük az, hogy szeretnének hozzájutni a magyar hegyek levéhez.

Komolyan meg kellene dolgozni a piacokat, amelyeket megcélzunk, másképp nincs sok értelme. Az adófizetők pénzét rosszul és értelmetlenül elkölteni, csak hogy csináljanak valamit, nem érdemes. Tudom viszont, hogy a lengyel és orosz piac felvenné a minőségi magyar borok és élelmiszerek nagy részét, mert ezekben az országokban legalább tényleg érdeklünk valakit.

Demeter Endre