David Heyman: Szenvedéllyel kell élned az életed

London, Denmark Street: a város szívében, a Sohótól alig néhány méternyire, egy zene- és hangszerboltokkal tömött kis utca. David Heymannal, a Harry Potter-filmek negyvenhét éves producerével itt beszélem meg a találkozót, az egyik ház első emeletén székel a produkciós cége, a Heyday Productions. Amíg Heymanra várok, az irodája ablakából figyelem a tizenhat éveseket, ahogy elmélyülten ácsorognak a szemközti hangszerbolt kirakata előtt. Gitárpengetés kúszik fel a földszintről. Az egyik asztalon fekete nejlonzsák, rajta a cetlin filccel a felirat: Mr. Michael Caine öltönye. Lopva végigsimítom.

Az iroda nem különösebben nagy, nincs tele fémes bútorokkal, absztrakt szobrokkal, karcsú csillárokkal. Heyman szobájában például egy bádogűrhajóra-szamovárra-kazánra emlékeztető hatalmas, viharvert tárgy lóg fenyegetően a plafonról. "Ja, ez a csillár már itt volt, amikor 1996-ban kibéreltem ezt a helyet. Akkoriban ez volt a lehető legolcsóbb, éppen hazatértem Amerikából és kellett egy iroda. Rögtön megfogott az utca hangulata, ez egy legendás környék, a Sex Pistols is valahol itt vette fel az albumát. Az alattunk lévő boltban valaki mindig játszik, de mindig csak a Stairway To Heaven-t, és nem különösebben eredeti feldolgozásban" - nevet Heyman. "Tudnod kell, hogy az idő nagy részében nem is igazán vagyok itt, hiszen forog a hatodik Harry Potter a leavesdeni stúdióban, ott van rám a legnagyobb szükség. Egyébként a Los Angeles-i irodám se valami hiperelegáns hely, és az is kicsi. Ide betettünk egy-két polcot, és kész, ennyi volt a beköltözés" - mutat a falra, ahol a Potter-könyveken kívül ott sorakozik a többi regény, amit megfilmesített, köztük A csíkospizsamás fiú (The Boy in the Striped Pyjamas), John Boyne könyve, aminek tavalyi, budapesti forgatásán először találkoztunk. "A csíkospizsamás fiú gyakorlatilag kész, a zenéjét most írja James Horner, aki igazi nagyágyú, de annyira tetszett neki a film, hogy fillérekért elvállalta" - teszi hozzá büszkén Heyman, én meg bólogatok, mert Horner tényleg Hollywood egyik első számú filmzeneszerzője, elég ha a Titanic-ra, A rettenthetetlen-re, vagy a Trójá-ra gondolunk.

David Heyman a Harry Potter és a Félvér Herceg forgatásán | Forrás: www.jaapphoto.com

Megkérdezem, mit szól az Entertainment Weekly tavalyi szuperlistájához, a "Hollywood 50 legokosabb emberét" összegyűjtő cikkhez, ahol a kilencedik helyet érte el. "Ez tipikusan olyan valami, aminek a szüleim nagyon örülnek, de azért nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget" (Heyman apja John Heyman producer - A szerelmi postás, Út Indiába, anyja Norma Heyman producer - Veszedelmes viszonyok, Mrs Henderson bemutatja - a szerk.). "Persze, jól esik, de sokan nincsenek ott azon a listán, akik sokkal okosabbak nálam Hollywoodban... De bevallom, tetszett, amit írtak rólam, jól összefoglalták azt, amit nap mint nap csinálok. Azt, hogy ennyi év után is sikerült egyben tartanom a Harry Potter-filmeket, a stábot, a színészeket, és azt is megemlítik, hogy ez eddig minden idők legsikerebb filmes franchise-a, többet hozott mint a Csillagok háborúja-filmek, satöbbi, satöbbi... de igazából egy ilyen listának az ember szülei örülnek a legjobban."

Mitől lesz jó producer a producer? "A szenvedély a legfontosabb. Szenvedéllyel kell élned az életed. Mindennek így kell nekimenni. Azt hiszem, ez nagyon fontos. Egy producernek soha nem szabad belenyugodnia az elutasításba. Mindennap falakba ütközöl, valaki mindig nemet mond. Ez ellen fel kell vértezned magad és ebben segít a szenvedély. Nem szabad, hogy letörjön a negativitás. Hinned kell magadban. A Legenda vagyok-on tizennégy éve dolgoztam, mire sikerült tető alá hozni... A második legfontosabb dolog, hogy a producer olyan ember, aki segíti és támogatja a többieket, elsősorban a rendezőt. Persze tudnia kell nemet is mondani, ha valami nem abba az irányba halad, amit eredetileg megálmodott. Ez nagyon fontos, hiszen a producer választotta ki a rendezőt erre a feladatra és soha nem hagyhatja, hogy szétcsússzanak a dolgok. Nagyon fontos még a humorérzék; sosem szabad elfelejtened, hogy ez csak egy film. Hollywood elképesztő hely, egészen abszurd végletekig hajlandók az emberek elmenni egy film érdekében... de szerintem sosem szabad hagyni, hogy odáig fajuljanak a dolgok, hogy már ne élvezd azt, amit csinálsz. Érdekes egyébként, hogy egy brit stáb és egy amerikai stáb mennyire különbözik: a britek szeretnek kikapcsolódni a munka után, míg az amerikaiak készek éjjel-nappal - komoly túlórabérért persze - dolgozni, és ilyenkor semmi más nem érdekli őket... De visszatérve a jó producer titkához: mindig kiváncsi és képes mások szemével látni a világot. A szerencse is fontos persze - klisé, de igaz: a Potter-rel jó helyen voltam, jó időben. Szóval, ha mindezek összejönnek, jó producer leszel" - ígéri a 4,5 milliárd dolláros Potter-széria kisfiús vigyorú atyja.

David Yates rendező és David Heyman a Harry Potter és a Főnix Rendje forgatásán

A londoni születésű Heyman Amerikában, a Harvardra járt egyetemre. "Érdekes, hogy Amerikában, ha brit vagy, gondolatban azonnal hozzáadnak az IQ-dhoz egy rakás pontot, ez nagyon szórakoztató... Sokan mondják, hogy a Harry Potter tipikus brit jelenség, brit árucikk, de őszintén szólva én nem hiszek ebben. Ez a sztori univerzális: olyan értékeket, olyan karaktereket mutat be, ami megérinti az embereket Angliában, Amerikában, bárhol a világon. Ez a történet barátságról, felnőtté válásról és mindenek felett a jó és a rossz küzdelméről szól. Igen, az összes színész brit, ez igaz. De őszintén: Alan Rickman, Michael Gambon, Gary Oldman, Maggie Smith, vagy Ralph Fiennes neve olyan jól csengene a világban, hogy kizárólag ezek miatt a nagyszerű brit színészek miatt ülnének be az emberek egy Harry Potter-filmre? Nem, a Harry Potter ennél sokkal egyetemesebb vonzerővel bír és éppen ezért akkora siker." Heyman elmélázik és visszatér a kezdetekhez: "Amikor először olvastam a könyvet, nem az lebegett a szemem előtt, hogy hatalmas pénzeket fogunk kaszálni. Egyszerűen tetszett, amit olvastam és látni akartam filmen. Azt gondoltam, ha nekem tetszik, másoknak is tetszhet. Halvány fogalmam nem volt arról, hogy ekkora, őrült siker lesz belőle. Tudod miben reménykedtem? Hogy sikerül csinálnunk egy viszonylag sikeres gyerekfilmet. Ennyi. Fogalmam sem volt, hogy egy nap, tizenegy évvel később itt ülünk majd és a Harry Potter-jelenségről fogunk beszélgetni."

Eltűnődök, mi történne, ha most a táskámból előhúznám a világ legjobb forgatókönyvét, amit mondjuk én írtam, és Hollywood kilencedik legokosabb emberének a kezébe nyomnám. "Semmi" - lomboz le Hollywood kilencedik legokosabb embere, "mert ügynök nélkül nem működik a dolog. Megvannak a szabályok: ha forgatókönyvíró vagy, keresel egy ügynököt, akinek aztán tíz százalékot fizetsz minden sikeres munkád után. Ügynök nélkül nem nagyon jöhet létre semmilyen megállapodás. Fontos az is, hogy aláírj egy olyan nyilatkozatot, amelyben hozzájárulsz, hogy a forgatókönyvedben található ötleteket felhasználhatjuk. Ha nincs meg ez a nyilatkozat, ki sem nyitjuk a könyvet, mert néhány év múlva a szerző gondol egyet és beperel minket, mert úgy érzi, hogy az egyik produkcióban felhasználtam az ő ötletét, amit ő évekkel ezelőtt elküldött nekem egy forgatókönyvben... igen, ez sebezhetővé teszi a szerzőt, de nekem meg be kell biztosítanom magamat, hiszen én soha nem lopnám el valakinek az ötletét, ugyanakkor nem tudhatom, mikor dönt úgy a másik, hogy az ő ötletéből készült valami, amit én csináltam. Nagyon ingoványos talajra tévedünk, ha azt próbáljuk meghatározni, hogy mi is számít eredeti ötletnek. Mondjuk néhány év múlva csinálok egy filmet arról, ahogy itt ülünk és beszélgetünk. Beperelhetsz-e vajon ezért? Sose lehet tudni, ki hogyan reagál és az ember nem akar kellemetlen helyzetbe kerülni."

Daniel Radcliffe és David Heyman a Harry Potter és a Főnix Rendje forgatásán (Fotó: Murray Close, courtesy of Warner Bros. Pictures)

Két kép lóg Heyman irodájának falán: az egyik az első Potter-film plakátja, a három gyerekszínész hálálkodó aláírásával (Radcliffe: "Hála istennek, hogy aznap este elmentem a színházba!", ami valószínűleg a Kövek a zsebben 2000-es londoni előadására utal, aminek szünetében Heyman és Radcliffe összefutottak és ahol a producer azt tanácsolta az akkor 11 éves gyerekszínésznek, hogy menjen el a Harry Potter castingjára). A másik egy fekete-fehér fotó, rajta a ballonkabátos Heyman és egy nagy mozdony. "Ez volt a Harry Potter és a bölcsek köve legelső forgatási napja" - mutatja. "2010-11 körül az utolsó Potter-film is elkészül és mostanában kezdtem gondolkozni azon, mi lesz ezután. Már most sem csak a Potter-rel foglalkozom: tavaly jött ki a Legenda vagyok, idén pedig még négy filmemet mutatják be, köztük A csíkospizsamás fiú-t. Az a közös mindegyikben, hogy jó a sztori és a karakterek megmozgatják a nézőt. Így kezdődött a Harry Potter is: elolvastam, nem tudtam letenni, mélyen megérintett. A Legenda vagyok vagy a Kiruccanók is a karakteren, a karaktereken áll vagy bukik... Ha véget ér a Potter-sorozat, nagyon nehéz lesz búcsút inteni ennek az egésznek. Olyan ez, mint egy hosszú, komoly, intim kapcsolat vége. Szabad leszek utána, de tartok is tőle. Meglátjuk. De egyelőre el sem tudom képzelni, milyen lesz az életem Harry Potter után."