A brit könnyűzene története során - befolyásos mivolta miatt is - jószerével minden stílusban termelt előadókat, kiadványokat. Természetesen az általános zenei műfajokban nehéz különválasztani az egyes országok szerepét, az viszont egyértelműen megragadható, amikor egy-egy tipikusan amerikai műfaj brit mutációja megjelent (például a hatvanas években ilyen volt a soulra adott northern soul-, a blues-rockra adott brit blues-válasz). Ugyanez megfordítva is igaz, elég csak a hatvanas évek közepi brit invázióra gondolnunk, a Beatles és a Rolling Stones gyökeresen megváltoztatta az amerikai rockzene fejlődését. Ezúttal csak azokkal a műfajokkal foglalkozunk, melyek tipikusan Nagy-Britanniában jöttek létre és bár a világon mindenütt ismerik és sokan szeretik is azokat (sőt művelik is), mégis leginkább a szigetországban vertek gyökeret, történetileg oda köthetők. Mivel egy külön cikkben részletesen is foglalkozunk a brit invázió zenekaraival, ezért azoktól most eltekintünk, illetve nem térünk ki mélyebben több nagy gyűjtőstílusra (pszichedelikus rock, metál, punk, új hullám, techno/house stb.) sem, melyek ugyan Brit-földön is jelentős szereppel bírtak, de nem kizárólagosan ott terjedtek el. Kitérünk viszont az olyan importált műfajokra, melyek egyedi verziói jól körülhatárolhatóan britek maradtak.
1. Skiffle
A Brit-birodalom könnyűzenéjét először a music hallok világa határozta meg karakteresen, ezek az iparosodás és városiasodás során a tizenkilencedik század közepén létrejött divatos szórakozóhelyek egyben az ott hallható egyszerű, dallamos zenének is nevet adtak. A huszadik század első felét a tánczenekarok és big bandek uralták, a tipikus amerikai dzsessznél, swingnél jóval melodikusabb, negédesebb hangzással, így az sem meglepő, hogy a háború után Angliában a filmzenékkel, musicalekkel átitatott easy listening volt a legnépszerűbb műfaj. Ez persze csak addig tartott, még a britekhez is meg nem érkezett a rock'n'roll és a fiatalok gyorsan magukévá tették a lázadó stílust. Az első jellegzetesen brit műfaj rögtön nem is tősgyökeresen brit, hiszen a folkzenéből eredő skiffle először az 1900-as évek elején tűnt fel Amerikában és a húszas évektől volt szolid divatja Chicago környékén, ám igazán jelentőssé csak akkor vált, amikor a vidéki angol fiatalok a rockabilly vadságának, vagányságának mintájára elkezdték kialakítani sajátos brit változatát. A nagyon egyszerű zenét kis létszámú együttesek hozták létre, energikusságuk, csapzottságuk, nyersességük azonban jelentős hatással bírt a születő brit beatzenére. Többnyire egy gitáros-énekes és egy bendzsós mellett egy ütőhangszeres alkotta a skiffle-zenekarokat, ez utóbbi gyakran mosóteknőn vagy ritmushangszerként is funkcionáló mosófán játszott. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján divatos stílusban kezdte karrierjét John Lennon is, az ezredfordulón pedig a Liverpool környéki pszichedelikus popzenekarok (The Coral, The Zutons) idézték meg a skiffle-t.
2. Mersey-beat, mod
Ahogy Amerikában, úgy Angliában is a vidéki nagyvárosokban jöttek létre a rebellis rockzene központjai, itt azon belül kiváltképp a fontos kikötővárosban, Liverpoolban, majd hamarosan Manchesterben is. A hatvanas évek elején a skiffle-ből, az amerikai rock'n'rollból és egy csipetnyi rhythm&bluesból kikristályosodó mersey-beat Liverpoolból gyorsan meghódította a fővárost, valamint a kontinenst, aztán Amerikát, Kanadát és Ausztráliát is. A város folyójáról és az 1961-ben indított, egyik első poplapról elnevezett stílus meglehetősen rövidéletű, ám annál nagyobb hatású volt, a Beatles mellett Billy J. Kramer, a Gerry And The Pacemakers, a Searchers és a Merseybeats váltak a mersey-beat sztárjaivá, elindítva az angol rockzene hódító útját az egész világban.
A másik tipikusan brit stílusirányzat a hatvanas évek első felében a mod volt, mely ugyan eredetileg általános divatirányzatként, szubkultúraként lépett színre és már az ötvenes évek vége óta hódított, de igazi zenei megjelenése, majd fokozatos térhódítása 1964-re tehető. A magukat a rockerekkel szemben meghatározó modok hedonisták voltak, de nagyon ügyeltek öltözködésükre, feltörekvő dandykből álltak, de igyekeztek lazának mutatkozni. A tipikus mod-zenekarok gyakran játszottak feldolgozásokat, egyaránt hasznosították a rhythm&blues, a Motown-soul és a ska elemeit, és egyre gyorsabb, feszesebb saját zenét hoztak létre. Az amerikai R&B zenekaroknál jóval pörgősebb megszólalás lényegében a punk elementáris erejét villantotta fel, már a hatvanas évek közepén. A Who, a Small Faces és a korai Yardbirds mellett a Pretty Things volt a leginkább tipikus és népszerű mod-zenekar. Az egységes stílus ugyan gyorsan eltűnt (és mindegyikük hol pszichedelikus, hol progresszív, hol bluesosabb irányba kanyarodott), ám a hatás jelentős volt, főképp az amerikai garázs-rock zenekarok irányába.
3. Northern soul, brit blues
A soul tipikusan amerikai műfaj, ám volt egy válfaja, mely Angliában jött létre és lett népszerű. Mint neve is jelzi a northern soul Észak-Angliában (Manchesterben, Blackpoolban, Sheffieldben, Wiganban) hódított a hatvanas évek közepétől. Eredetileg a modok által is preferált soulzenét játszó szórakozóhelyeken indult a stílus, úgy, hogy többnyire obskúrus, az Államokban kevésbé sikeres Motown-, Stax-, Okeh-kiadós kislemezekre táncoltak a sznobságot felvállaló fiatalok. A stílus igazán a hatvanas évek végétől egészen a hetvenes évek közepéig tartotta magát, ám különös módon még Anglia egészét sem győzte meg, mindössze az említett régióban aratott. Többnyire középtempós, vagy még inkább feszes, gyors dalok jellemzik és erősen ritmusközpontú megoldások, dögös dobok, mély szaxofonhangzás, minimál, precíz fúvósok, doo-wopos vokálok. Az eredeti northern soul-kislemezek ma már a vinyl-piac legdrágább kiadványai közé tartoznak.
A legendás northern soul klub, a Wigan Casino
A blues és a rhythm'blues szintén tipikusan amerikai műfaj, ám mivel a hatvanas évek elején hatalmas benyomást gyakorolt a brit zenészek szinte egész generációjára, természetes volt, hogy létrejött egy sajátosan brit válfaja is. A brit blues több hullámban érkezett (előbb John Mayall és zenekari, a Yardbirds, majd a Cream, a Ten Years After, a Free és a korai Fleetwood Mac), rockzenét nagyban befolyásoló hatása megkérdőjelezhetetlen.