"Érezd a kibaszott érzést" - punkok Londonban

Egy fontért beállnak turistalátványosságnak, táblákat tartanak és röpcédulát osztanak álló nap, de érzik "a kibaszott érzést" - a világ punkjai a saját Mekkájukká tették Londont. Almabor és szögekkel kivert bőrdzseki az óriásskorpió és a zuhanó repülőgép között: London punknegyedében jártunk.

"Imádom az életemet: már csak egy kis kokain meg pénz tehetné jobbá. De az soha sincs" - veti oda érdeklődésemre a zöld hajú, orrpiercinges fiú, miközben gondtalanul sütteti az arcát az észak-londoni Camden Town napsütésében. "Egyébként meg mit kérdezősködsz? - folytatja fenyegetően -, előbb hozz valami piát, aztán beszélgethetünk". Hogy nyomatékot adjon kérésének, teli tüdőből ráüvölt egy kerek szemekkel elhaladó turistára: "Please, fuck yourself!". A turista behúzott nyakkal iszkol vissza a zsúfolt bazársorok oltalmába, én pedig halált megvető bátorsággal tovább kérdezek.

Észak-London: a szögesbakancsos, kakastaréjos srácok szerint ez a punkok Mekkája. Camden Town zsúfolt üzletei között fényképezőgépet villogtató gazdag külföldiek ezrei tapossák egymást a holdjáró bakancsokért és a "F_CK - all I need is U" feliratú pólókért. Az egyik üzlet homlokzatán kétméteres műanyag skorpió mászik lefelé, a másik tetején pedig egy hatalmas gipszsárkány ingatja fejét, és világító kék szemeket mereszt a szuvenírboltba belépők fejére. A túloldali stand tetején méteres halálfejek és egy fél nő - deréktól lefelé, mellette egy zuhanó repülőgép, amely orrával a farmerbolt bejáratát célozza.

Az őrült kavalkádban nem is olyan meghökkentő látvány, ahogy egy félméteres taréjjal megáldott, láncokat lógató fiatalember vonul keresztbe a tömegen, kezében a sarki kocsmát hirdető hatalmas reklámtáblával. Egy perc múlva hasonló fazon nyom a kezembe egy röpcédulát, amely egy közeli fodrászt népszerűsít - a srácot elnézve, az ajánlat elég extrémnek tűnik.

A bazársor végén 8-10 fiatal támasztja a híd korlátját szöggel kivert dzsekiben és szakadt bőrgatyában: hajkoronájuk a szivárvány minden színében pompázik, arcvonásaikba jelentős mennyiségű testékszer, tekintetükbe pedig még annál is több alkohol vegyül. Ahogy a turisták fényképezőgépet emelnek rájuk, a legnagyobb melák öblöset bődül: "Meg ne próbáld! Előbb kérdezd meg! Aggy egy fontot, és fotózhatsz!"

"Gimme a pound, or a bottle of vodka!" - üvölt vodkáért újra a zöld hajú is, amint észreveszi, hogy még mindig mellette állok. Egy viccel elütöm. Furcsán méreget, nevet. Nem bánja. A harmadik próbálkozás után a nyelve megered. Nem harap: inkább csak a pénzért játssza a szerepét, egy fontokért ijesztgeti a megszeppent turistákat.

Pénzzé tett lázadás

A zöld hajú Amerikából jött: elhagyta a barátnője, otthagyta a munkáját, eladta a kocsiját, vett egy egyirányú repülőjegyet Londonba, és most itt van. A farmerdzsekis, raszta lány Brazíliából, vállán "expensive pornstar" (drága pornósztár) emblémával: megismert egy olasz punkot, akinek rokonai voltak Londonban, ide jött, szakítottak, és most itt van. A kevésbé szakadt, borostás srác és a töltényhüvelyöves szőke Dél-Afrikából: nem érezték magukat elég szabadnak, hát repülőre szálltak, és most itt vannak. "Baromi ironikus, de új-zélanditól németig minden van köztünk, angol viszont összesen egy" - összegzi az élettörténeteket az amerikai.

Hogy mit csinálnak? Punkok, szabadon. "Sok százan vagyunk Londonban: berúgunk, másnaposak leszünk, és megint berúgunk" - mondják. Elsőre talán hihetetlen, de a tiritarka, szakadt legények egy része dolgozik is, van aki a táblákat hordja, van, aki emblémagyárba jár, de a konszolidáltabb, vörös tarajos németről még az is kiderül, hogy hébe-hóba egyetemet látogat, zenét tanul. Persze olyan is van, aki csak a turisták fényképpénzéből keresi meg a betevő almabort: zöldhajú barátunkat például kidobták a táblacipelésből is, mert a második nap már nem volt kedve bemenni.

A fiú azonban büszke rá, mert így legalább - mint mondja - "teljesen kívül van a rendszeren", még lakásért, a vízért és a villanyért sem fizet. Squatol, mások kihasználatlan házába költözik, ahonnan csak hosszú huzavona után tudják kidobni. "Csak arra kell vigyázni, hogy semmit ne rongálj meg. Bemászol az ablakon, belülről kinyitod az ajtót, kicseréled a zárat, kiírod az ajtóra, hogy ott laksz, és a tied a ház" - magyarázza. "Persze lehet, hogy három hét múlva új kéró után kell nézned, de van, hogy hónapokig nem zargat senki. És ha menni kell, Dél-Londonban van egy iroda, ahol még segítenek is neked új helyet találni" - teszi hozzá.

A pénz tehát tényleg csak az alkoholra - esetleg ételre - kell: a zöld hajú pedig egyáltalán nem bánja, hogy pénzzé teszi, fontokért adja el "punk lázadását". "Nincs pénzem, a turistáktól szerzek, ilyen egyszerű" - mondja. Mert a punklét nem erről szól: ők világéletükben punkok voltak, szeretik a punk zenét, néha összeverekednek a hiphoposokkal, üvöltöznek a járókelőkkel, és tesznek a politikára. "Egyszerűen érezned kell a kibaszott érzést a kibaszott szívedben, és ennyi" - mondja. Amikor pedig tényleg hozok neki egy üveg vodkát, még a fülemet is összenyalja: "You're a good man", te jó ember vagy - üvölti. Ennyi kell, hogy befogadjanak.