Amikor oltást kapunk, immunrendszerünk legyengített, elölt kórokozókkal kerül kapcsolatba. A kórokozó a szervezet számára idegen anyag - antigén -, aminek hatására megkezdődik az ezeket hatástalanító anyagok - az úgynevezett antitestek - termelése. Ezek az antitestek képesek az elő vírust vagy baktériumot is semlegesíteni, amennyiben a beoltott személy később megfertőződik annak a betegségnek a kórokozójával, amely ellen oltása megtörtént.
Általában mindenkit ugyanannak az oltóanyagnak ugyanakkora mennyiségével oltanak be, mégsem mindenkinek a szervezete képes az oltás hatására elegendő antitestet előállítani. Ennek az lesz a következménye, hogy egyesek annak ellenére, hogy átestek az oltáson, nem lesznek védettek az illető betegséggel szemben. Igaz ez például a hepatitis B ellen oltottak 5-20, és a kanyaró ellen oltottak 2-10 százalékára.
Sok faktor befolyásolja, hogy ki az, aki még az oltás ellenére is védtelen marad. Ha sikerülne megállapítani, hogy mely génváltozatok vezetnek gyenge immunválaszhoz, akkor az ilyen genetikai hátterűeket alternatív módon lehetne immunizálni: például magasabb dózisú oltást vagy módosított oltóanyagot kaphatnának. Berran Yucesoy (Nemzeti Foglalkozás-egészségügyi Intézet, Morgantown, West-Virginia, USA) és munkatársai a citokineket kódoló génekre koncentrálva kezdték meg ez irányú kutatásaikat. A citokinek mozgósítják a fertőzések leküzdésében fontos szerepet játszó immunsejteket és a jelátviteli folyamatok molekuláiként segédkeznek az antitestek előállításában.
A munkacsoport 141 egészséges 11,5-14 hónapos kisbaba genetikai anyagát elemezte, a 11 citokin-gén változatai után kutatva. A gyermekek ezután megkapták a standard hepatitis B és a DPT vakcinát, valamint a pneumococcus elleni oltást. A megfelelő idő elteltével a gyermekek vérében ellenőrizték az antitestek mennyiségét. Az eredményeket elemezve megállapították, hogy az alacsony antitestmennyiséget előállító kisgyermekek 11 citokin-génjéből 7 pontmutációkat tartalmaz. A pontmutáció egyetlen bázispárnyi eltérést jelent a génszakasz DNS-ében. A legtöbb változat csak egyfajta antitest termelését érintette, de olyan is akadt, amely tetanuszra kevesebb, pneumococcusra pedig több antitest termeléséhez vezetett.
Szükség van az eredmények nagyobb mintavételű ellenőrzésére, és annak bizonyítására, hogy ezek a génváltozatok ténylegesen csökkentik a betegségekkel szembeni védettség mértékét. Ha az eredmények megerősítést kapnak, még az oltás előtt rutinszerűen ellenőrizni lehetne a gyermekek genetikai hátterét. Amennyiben a gyermek hordoz bizonyos mutációkat, a hiányzó citokineket az oltással együtt megkaphatná. Egy más megoldást az jelenthetne, ha ezek a gyermekek az oltással együtt az immunrendszer válaszát fokozó anyagokat, vagy pedig magasabb dózisú oltást kapnának.
"Ugyan a tanulmány eredményei még ellenőrzésre szorulnak, elképzelhető, hogy a jövőben az egyén genetikai ujjlenyomatának ismerete lehetővé tehetné, hogy az illetőt a számára optimális védettséget nyújtó speciálisan kifejlesztett vakcinával immunizálják" - mondta Hilary Longhurst, a londoni St. Bartholomew Kórház immunológusa.