Önmaguknak adagolták az epidurális érzéstelenítőt kismamák egy kísérletben

Egy amerikai vizsgálatban 30 százalékkal kevesebb fájdalomcsillapítóra volt szükségük szülés közben azoknak a nőknek, akik maguknak adagolhatták a epidurális infúzióval beadott szert, mint azoknak, akik folyamatosan kapták.

Az epidurális fájdalomcsillapítást - köznapi szóhasználatban az "epidurált" -gyakran alkalmazzák a szülészeti gyakorlatban. Ezzel a módszerrel - amelynek során általában folyamatos infúzió formájában adják a fájdalomcsillapító szert - jelentősen csökkenthetők a szüléssel járó kellemetlenségek, ugyanakkor nem kívánt mellékhatásai is lehetnek mind az anyára, mind a babára nézve: például elhúzódhat a szülés, nagyobb eséllyel van szükség vákuum vagy fogó használatára, és előfordul, hogy nehezebben indul be a tejtermelés. Ezért több helyen kísérleteznek azzal, hogyan lehetne a lehető legkisebbre csökkenteni az alkalmazott dózist. A szülés megindulásáról és szakaszairól itt olvashat részletesebben.

A kaliforniai Irvine Orvosi Központ szülész-nőgyógyászai 270, első ízben szülő, epidurális fájdalomcsillapítást igénylő kismamát vontak be vizsgálatukba, amelyről csütörtökön számoltak be egy San Francisco-i szülészeti konferencián. A vajúdás minden esetben spontán indult meg, megindított szüléseket nem vizsgáltak.

Fájdalomcsillapítás: folyamatosan vagy igény szerint

A kismamákat véletlen besorolással három csoportra osztották. A szülés megkezdésekor szokásos egyszeri epidurális injekció után az egyik csoport csak a hagyományos, folyamatos infúziót kapta fájdalomcsillapító szerrel, a másik csoport a folyamatos infúzió mellett egy gombnyomásra működő önadagoló segítségével további fájdalomcsillapítót adagolhatott magának. A harmadik csoport tagjai pedig folyamatos infúzióban nem kaptak fájdalomcsillapítót, csak az önadagoló megnyomásakor.

A túladagolás elkerülése végett egy gombnyomás után az önadagolót húsz percig nem lehetett újra működésbe hozni. Hogy se a vizsgálatban részt vevő orvosok, se a kismamák ne tudhassák, ki melyik csoportba tartozik, a gombot valamennyi kismamának a kezébe adták, csak az első csoportban a gomb megnyomása nem eredményezte extra adag fájdalomcsillapító beadását.

Az orvosok elsősorban arra voltak kíváncsiak, hogy melyik csoportban összesen mennyi szer fogy. Ezen felül elemezték a szülés kimenetelét, és megkérdezték a kismamákat, mennyire voltak elégedettek a fájdalomcsillapítással.

Az eredmények azt mutatták, hogy míg a folyamatos infúzió mellé önadagolót is használó csoportban több szer fogyott, mint a csak folyamatos infúziót kapóknál, addig a kizárólag önadagolóval élő kismamák kevesebb szert használtak.

A kismamáknak jól esett intenzívebben érzékelni a tolófájásokat

Sem a szülés teljes időtartama, sem a végül császármetszéssel világra segített babák aránya, sem a kismamák elégedettsége nem különbözött számottevően a csoportok között, viszont a természetes úton zajló szüléseknél valamivel gyakrabban volt szükség művi segítségre a folyamatos infúziót kapók körében. Sem a lábak izomerejét, sem a tolási kényszert nem befolyásolta a fájdalomcsillapító adagolásának módja. Ugyanakkor a tolófájásokat intenzívebbnek érzékelték azok a kismamák, akik csak az önadagolóval jutottak fájdalomcsillapítóhoz.

A vizsgálatot végző orvosok szerint a tolófájások enyhítésére megoldást jelenthet a húszperces "tilalmi" időszakok rövidítése, illetve a végső kitolási szakaszban további fájdalomcsillapító beadása.