A terhesség átlagos hossza 280 nap, azaz 40 hét, de csupán a szülések 5 százaléka következik be az előre meghatározott napon. A szülések közel 10 százaléka koraszülés, amikor is a 37. terhességi hét előtt jön világra a baba. A nem koraszülött babák körülbelül fele az előre meghatározott naphoz képest egy hetes időszakon belül születik, és több mint 90%-a két hetes intervallumon belül. Amennyiben két hét is eltelik a terminus napját követően, orvosilag túlhordásról beszélnek, ekkor már mind az anya, mind a baba egészsége fokozott kockázatnak van kitéve.
Szülésindítás házilag
Segít, ha az anya lelkileg is felkészül a szülésre. A félelem, a szorongás gátolhatja a szüléshez szükséges élettani folyamatok kibontakozását. A felkészülést akár már hónapokkal korábban is el lehet kezdeni.
Komplikációmentes, egészséges terhesség után általában jó esély van arra, hogy az anya természetes úton, orvosi beavatkozásoktól mentesen szülje meg gyermekét. Érdemes ezért olyan helyet keresni, ahol ezt a szemléletet erősítik, ebben kap megerősítést a kismama és kerülni az olyan helyzeteket, ahol szülési rémtörténetekkel gyengítik a kismama magabiztosságát.
Emellett jó ötlet lehet olyan relaxációs technikák, légzőgyakorlatok elsajátítása, amiket a szüléskor lehet alkalmazni. A felkészülés során például egy alkalmas relaxációs szöveg rendszeres hallgatása szintén arra tréningezi az agyat, hogy a kívánt események történjenek, amikor elérkezik a nagy nap, ilyet bárki készíthet magának is. A relaxációt segítheti a sok séta, de van, akinek egy meleg fürdő hozza meg a várt hatást.
A biztonság és kontroll érzését kelti, és segít a saját igények megfogalmazásában, ha szülési tervet készít a várandós. A szülési terv elsősorban azt a célt szolgája, hogy a kismama tisztában legyen a lehetőségekkel, előre meg tudja ezeket beszélni az orvosával és tudatos döntéseket tudjon hozni kórházi szülésekor, amikor ez még az ő kompetenciája. Például mikor érdemes elindulni a kórházba, mi jelzi a szülés megindulását, milyen hangulatot, körülményeket szeretne magának teremteni a szülőszobán, milyen szülési és vajúdási pozíciók vannak, és hogy mik a választott kórházban a lehetőségek. Az orvossal való beszélgetés során sok minden kiderülhet, hogy mi a személyes tapasztalata, milyen a hozzáállása a kismama kérdéseihez, kéréseihez. Soha nem késő intézményt vagy orvost váltani, ha ennek szükségét érzi a várandós.
A lelki felkészülés mellett vannak különböző gyógynövények, teák (málnalevél-tea), ételek (enyhén hashajtó hatásúak), amik egyes megfigyelések szerint elősegíthetik a szülés beindulását. Hasonló hatást tulajdonítanak a szeretkezésnek is, egyrészt stresszoldó hatása, másrészt az ondóban lévő prosztaglandin hormon méhszáj-érlelő tulajdonsága révén. A mellbimbó és a csikló ingerlése, valamint az orgazmus pedig oxitocin felszabadulással jár, amely természetes módon segítheti a méhtevékenység beindulását. Fontos megjegyezni azonban, hogy tudományos bizonyíték egyik fenti módszer esetében sincs a szülésindító hatásra.
Mikor dönt úgy az orvos, hogy a szülés indítását javasolja?
A szülésindításkor gyógyszeresen és egyéb technikák alkalmazásával elindítják a vajúdás folyamatát. Az USA-ban a 90-es évek óta megduplázódott az indított szülések gyakorisága, 2006-ban minden ötödik szülést művi úton indítottak.
Orvosi szempontból akkor indokolt a szülés indítása, ha az alkalmazott módszerek veszélye kisebb, mint a várakozás miatt várható kockázatok. Ez például akkor áll fenn, ha a szülés várható idejét követő 1-2 héten belül nem indul be a szülés magától. Fontos, hogy a szülés várható időpontjának kalkulálásakor az utolsó menstruáció idejét és a korai ultrahangos vizsgálat eredményét is figyelembe vegyék, mert jelentős eltérések, akár hetek is lehetnek a két számítás között. Az 1-2 hetes időszakon belül még terminus-túllépésről van szó, de ritka esetben már ekkor is előfordulhat, hogy a méhlepény kevésbé hatékonyan látja el feladatát, ami miatt több komplikáció merülhet fel a szülés körül, amelyek az újszülött egészségére nézve is ártalmasak lehetnek.
Ebben az időszakban gyakrabban - kétnaponta, majd naponta - ellenőrzik a magzat életfunkcióit (CTG-vizsgálattal, amellyel egyidejűleg követhető a magzat mozgása, pulzusszáma és a méhösszehúzódások), valamint a méhlepény állapotát (ultrahangos vizsgálat során). Egyes helyeken már ilyenkor javasolják, hogy a várandós feküdjön be a kórházba a szoros megfigyelés miatt, máshol otthonról jár be az anya a vizsgálatokra.
A szülés megindulásának egyik első jele lehet, hogy megreped a magzatburok és több-kevesebb magzatvíz elfolyik. Amennyiben ez történik, de nem indulnak be a méhösszehúzódások, esetenként a felszálló fertőzésektől tartva elindítják a szülést. Amennyiben ez akkor történik, amikor a baba még nagyon koraszülött lenne, a szülész hozhat olyan döntést is, hogy a további várakozást javasolja. A szülés művi elindítását ilyen esetben lehet késleltetni antibiotikum adagolásával is, így lehetőséget adva a szervezetnek, hogy spontán módon indulhasson be a szülés.
Amennyiben a vizsgálatok során arra derül fény, hogy a méhlepény már nem tudja ellátni megfelelően a feladatát, vagy úgy látják, hogy túl kevés a magzatvíz, esetleg a magzat nem fejlődik, nem növekszik megfelelően, szintén a szülésindítás mellett dönthetnek.
Amennyiben az anyánál terhességi mérgezést, ún. preeklampsziát diagnosztizálnak, indokolttá válhat a terhesség befejezése, mert ez az állapot már az anya életét veszélyeztetné és akadályozza a megfelelő véráramlást a baba felé.
Szintén indokolhatja a korábbi szülésindítást, ha az anyának valamilyen krónikus vagy akut betegsége van a terhesség alatt - magas vérnyomás, cukorbetegség, vesebetegség -, és ennek következtében veszélybe kerül vagy kerülhet az anya vagy a baba élete.
Abban az esetben, ha korábban halvaszülés fordult elő, szintén javasolhatja az orvos a szülés indítását.
Egyes kórházakban, orvosoknál, a várandós kérésére szervezési szempontok is szóba jöhetnek. Bár ez etikailag és orvosilag is kifogásolható, ilyen esetben nem ajánlott a szülésindítás a 39. terhességi hét előtt, mert nem biztos, hogy a baba tüdeje elég fejlett már.
Módszerek a szülés orvosi indítására
A szülésindítás módja nagyban függ a méhszáj aktuális állapotától. A szervezet szülésre való készülésének egyik jele, hogy elkezdődik a méhszáj érése, ami azt jelenti, hogy a méhszáj felpuhul, elkezd kinyílni. Amennyiben ez a folyamat még nem indult be, a méhszájat éretlennek, a szülésre még nem alkalmasnak tekintik.
Ilyen esetben hormonális szerekkel (prosztaglandin-tartalmú, hüvelybe helyezhető készítményekkel) érlelik a méhszájat, valamint vannak mechanikus módszerek is, például egy erre alkalmas ballon (Foley katéter) felhelyezése a méhszájba, ami mechanikus úton tágítja a nyílást. Sokszor ezek a módszerek meghozzák a várt hatást, és beindul a szülés. Amennyiben ez még mindig nem történik meg, elkezdik az oxitocin adagolását - az ilyenkor alkalmazott szer egy szintetikusan előállított formája a természetes szülés során is termelődő hormonnak.
Egyes esetekben, ha a méhszáj már kinyílt, a szülész manuálisan leválaszthatja a magzatburok egy kis darabját a méhfalról, ami prosztaglandinok felszabadulását indítja be, és ez segíti a méhszáj érését. Ilyenkor még az orvos azt is javasolhatja, hogy otthon folytatódjon a várakozás. Az eljárás sokak számára kellemetlen, sőt akár fájdalmas is lehet, de nem tart sokáig.
A magzatburok megrepesztésére (amniotómia) akkor kerülhet sor, ha a méhszáj már néhány centiméterre kitágult. Amennyiben a méhszáj már elég érett és felkészült a szülésre, a burokrepesztés az esetek kis hányadában önmagában elég lehet, hogy beinduljanak a méhösszehúzódások. Ha mégsem indul be a méhtevékenység, oxitocin adagolását kezdik el, aminek mennyiségét a szülés előrehaladásának függvényében adagolják.
A szülésindítás kockázatai
Mesterséges szülésindítst követően előfordulhat, hogy a méhösszehúzódások túl erősek és túl gyakran követik egymást, ami az anya számára igen fájdalmas lehet és kedvezőtlenül befolyásolhatja a baba állapotát.
A prosztaglandinok és az oxitocin esetenként a méhlepény korai leválását okozhatja, sőt, nagyon ritka esetben akár méhrepedést is előidézhetnek, de ilyenkor sürgősségi császármetszésre és méhműtétre kerül sor.
Az egyik széles körben alkalmazott prosztaglandin, a mizoprosztol viszonylag gyakran okozott méhrepedést olyan nőknél, akiknek korábban már volt császármetszése, ezért alkalmazását soha nem javasolják olyan esetekben, mikor a méhen bármilyen eredetű heg van.
Szülésindítás során folyamatos magzatmonitorozás szükséges, emiatt a vajúdás alatt korlátozottak a mozgási lehetőségek. Ilyenkor hosszú ideig is eltarthat a folyamat, különösen, ha a méhszáj még éretlen volt, ami megterhelő lehet az anya és a kísérője számára is. Előfordulhat az is, hogy a szülésindítás sikertelen, ilyenkor császármetszés válik szükségessé.
Amikor nem lehet megindítani a szülést
Előfordulhat olyan eset is, hogy sem a természetes szülés, sem a szülésindítás nem jöhet szóba, ilyenkor császármetszést javasol az orvos. Ilyen eset, ha a vizsgálatok azt igazolják, hogy a baba nem tolerálja a méhösszehúzódásokat, a méhszájon vagy ahhoz nagyon közel tapad a méhlepény, ha a baba harántfekvéses, vagy ha az anyának korábban több császármetszése volt. Olyan esetekben, ha a méhen korábban bármilyen műtétet hajtottak végre, vagy ikerszülés esete áll fenn, egyénileg ítéli meg az orvos a lehetőségeket. A szülésindítást kizáró ok továbbá az aktív genitális herpeszfertőzés.
***
Cikkajánló |
A családtervezéstől a baba megszületéséig (x) A Születéskönyvben dr. Gasztonyi Zoltán, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Családtervezési és Nőgyógyászati Osztályának szakmai vezetője kalauzolja végig az olvasót a családtervezéstől egészen a születésig. A könyv azért készült el, mert a kismamák közül sokan túlzott aggodalommal tekintenek a babavárás időszakára. Bár az interneten ma már elvileg minden információ megtalálható, mégis sok tévhit és félinformáció kering a különféle fórumokon és netes oldalakon. |