Régóta ismert, hogy a szüléssel járó hormonális változás gyakran jár ún. baby blueszal, azaz gyermekágyi szomorúsággal. A néhány napig, legfeljebb egy-két hétig tartó időszakban a friss anyuka hangulata ingadozik, sokszor ok nélkül sírva fakad, szorongások törnek rá, esetleg ingerlékenyebb, vagy csökken a koncentrálóképessége. Ha a tünetek két hét után sem enyhülnek, a kismamánál gyermekágyi depresszió (postpartum depresszió), illetve ritkán gyermekágyi pszichózis (postpartum pszichózis) alakulhat ki.
A statisztikák szerint a gyermekágyi depresszió az anyák 10-15 százalékát érinti, és a férfiak esetében is több mint 10 százalékra becsülik ezt az arányt. A pontos számok megállapítása a férfiak esetében nehezebb, mivel ők ritkábban kérnek segítséget, kevésbé jellemző, hogy szakemberhez fordulnak, így nehezebb kiszűrni őket.
Az amerikai Northwestern Egyetem pszichológusai 23 éven keresztül több mint 10 ezer férfi életét követték, és többek között a depressziós tünetekkel járó élethelyzeteket, periódusokat vizsgálták a résztvevők életében. A résztvevők között voltak biológiai és nevelő apák, és a gyermekkel egy háztartásban, illetve külön élő apák.
A kutatás rámutat, hogy az elmúlt ötven évben a férfiaknál a gyermekgondozással töltött idő megduplázódott, így meghatározó, hogy milyen impulzus érkezik felőlük a családi életbe. Az eredmények szerint a gyermekkel együtt élő apáknál 68 százalékkal gyakrabban fordulnak elő depressziós tünetek a gyermek első öt évében, mint a korábbi évtizedekben.
Az eredmény azért fontos, mert az első öt év meghatározó a gyermek életében a biztos kötődési minta kialakulása, valamint a világ biztonságos felfedezése terén. Az az apa viszont, aki depressziós, a vizsgálat szerint kevésbé tud építően jelen lenni a gyermek életében: ritkábban olvas neki mesét, gyakrabban alkalmaz testi fenyítést.
A kutatás arra is rámutat, hogy probléma az is, hogy a férfiak a depressziójukat gyakran maguk előtt sem ismerik be: állapotukat jellemzően fokozott ingerlékenységként, fáradtságként írják le, nem pedig szomorúságként, vagy úgy, hogy nem érzik magukat értékesnek.
Az ugyancsak amerikai Purdue Egyetem kutatói örökbefogadó szülőknél vizsgálták a depressziót. Kutatásuk érdekes eredménye, hogy az örökbefogadó anyáknál a postpartum depresszió gyakorisága megegyezik a szülő nőkével. Azaz a hormonális változások mellett a depresszió kialakulásában meghatározó szerepe van a kialvatlanságnak, a párkapcsolati problémáknak is, valamint hogy a friss szülők kapnak-e támogatást a családtól, de legfőképp annak, hogy mennyire voltak reálisak a szülőséggel kapcsolatos várakozások.
Azok az örökbefogadó szülők, akik régóta vágytak már gyermekre, és ezt az állapotot túlidealizálták, gyakrabban fordult elő postpartum depresszió. Gyakori, hogy bár a leendő szülők intellektuálisan tudják, hogy életük a gyermekvállalással megváltozik, azaz elméletben felkészültek, a gyakorlatban azonban, amikor ott találják magukat túlterhelve a hétköznapokban, megrogynak.
Egy másik kutatás arra is rámutat, hogy a korai szülői depresszió nem csak heteroszexuális, hanem homoszexuális pároknál is kialakulhat. A vizsgálat szerint leszbikus pároknál például előfordulhat, hogy a nem szült nő mutat erősebb depressziós tüneteket.
A homoszexuálisok esetében növeli a depresszió kockázatát az is, ha a jogi viszonyok rendezetlenek az adott országban: például, hogy egy leszbikus kapcsolatban elismerik-e szülőnek azt a nőt is, aki nem szült. A kutatásban ilyen államban élők arról számoltak be, hogy ők tulajdonképpen jogilag láthatatlan anyák: miközben minden társadalomban az anyáknak megbecsülés jár, az ő fáradozásaikról senki nem vesz tudomást.
Mindhárom kutatás hangsúlyozza, hogy a kezeletlen postpartum depresszió krónikus depresszió kialakulásához vezethet. Bár sokan érzik úgy, hogy a mentális betegségek valamiféle stigmát jelentenek – az pedig, hogy valaki nem élvezi az anyaságot vagy az apaságot, társadalmilag különösen stigmatizált –, érdemes minél előbb segítséget kérni a saját maga és a gyermeke lelki egészsége érdekében.
Baby blues, postpartum depresszió, postpartum pszichózis