A hét leggyakoribb tévhit a szülésről

A pregnant woman in the 8th month is pictured with flowers in her hands in a cornfield near Sieversdord, Germany, 22 May 2014. Photo: Patrick Pleul/dpa

Tévhit, hogy fűszeres ételekkel beindítható a szülés, hogy a szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődik, és hogy az epidurális érzéstelenítéstől az újszülött nehezebben fog szopni. Összegyűjtöttük a leggyakoribb tévhiteket.

Amilyenek voltak az édesanya szülései, olyanok lesznek a lányáé is. Ha az édesanya könnyen szült, a lánya is könnyen fog.

Elképzelhető, hogy egy nő medencéje örökletesen jól illeszkedik a szüléshez, ám ez csak egy a sok tényező közül, amelyek befolyásolják, hogy egy szülés mennyire könnyű. Meghatározóbb például a magzat fekvése és mérete – és a mai újszülöttek átlagban nagyobbak, mint a korábbi generációk édesanyái által kihordott babák.

A második vagy harmadik gyermek születése már könnyebb lesz.

A legtöbb nőnél valóban jellemző, hogy az első szülés a leghosszabb. Ám attól, hogy a második-harmadik szülés általában rövidebb, nem feltétlenül könnyebb is. Az, hogy mennyire nehéz egy szülés, függ a magzat már említett fekvésétől, méreteitől, valamint az anya általános egészségi állapotától. Mivel minden szülés egyedi, nem lehet kizárni azt sem, hogy a második-harmadik szülésnél lesz több komplikáció, és szükség lehet például császármetszésre.

Ilyen eset lehet például a téraránytalanság (a magzat nem fér ki, például túl nagy a feje), illetve a toxémia (terhességi mérgezés). Az orvos jellemzően a császármetszést javasolja ikerterhesség, vagy medencevégű fekvés esetén is, vagy ha feltételezhető, hogy a kismamára a hosszas vajúdás veszélyes lehet (például ha szívbeteg).

A császármetszés szakmailag indokolt akkor is, ha az anya élete veszélyben van a szülés természetes úton történő további folytatása esetén (például szívinfarktus, tüdőembólia esetén), vagy ha a magzat életét fenyegető esemény lép fel (a méhlepény idő előtti leválása, oxigénhiány, szívhangok rosszabbodása, súlyosbodó méhlepényelégtelenség).

Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Fredrik Von Erichsen

Császármetszés után nincs lehetőség hüvelyi úton szülni.

A nők 60-80 százaléka császármetszés után sikeresen szül hüvelyi úton. A császármetszés utáni hüvelyi szülés fő veszélye a méh vágásából eredő heg esetleges repedése a hosszas vajúdás következtében. A mai varróanyagok azonban annyira modernek, hogy a hegrepedés kockázata minimális. Fontos viszont, hogy a császármetszést követő egy éven belül nem ajánlott a hüvelyi szülés, ekkor még ugyanis a heg sérülékenyebb.

A szülés beindítható fűszeres ételekkel, hosszú gyaloglással, vagy ricinusolajjal.

Ezen módszerek egyike sincs tudományosan alátámasztva. A fűszeres ételek és a ricinusolaj is az emésztést igazoltan serkenti, hiteles adatok azonban nem támasztják alá, hogy a szülést is beindítanák.

Jön a baba! Szülések élőben

Tíz anya, tizenegy kisbaba, forgatás éjjel és nappal, vidéken és Budapesten, sima és császáros szülésnél, néha csöppet sem ideális vagy éppen a megszokottól eltérő családi kapcsolatok között - amilyen a való élet. A kismamákat a várandósság utolsó heteiben, a szülőszobában, műtőben és már a babával otthon is követték - ez a "Jön a baba - Hadas Krisztával" című műsor. Cukormáz nélkül, őszintén, a sztereotípiákat lebontva mutatja be Hadas Kriszta és Kéky Kira, hogy milyen a babavárás, a szülés, és hogyan telnek az első napok otthon. A műsor szeptember 20-tól látható a LifeNetwork-ön, a szülések addig is "élőben" követhetők a műsor blogján.

A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődik.

Tévhit, hogy a leendő anyuka pontosan érzékeli a szülés kezdetét. Olykor a méh összehúzódásai (kontrakciók) gyengén kezdődnek, és akár napokig is eltartanak, mire érdemes bemenni a kórházba. Másodszorra-harmadszorra szülők nőknél viszont előfordulhat, hogy hirtelen centimétereket tágulnak anélkül, hogy észlelnék.

Ugyancsak gyakori tévhit, hogy a szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődik - sok nő a méhösszehúzódások figyelése helyett a magzatvíz elfolyására vár. Pedig csak minden tizedik nőre jellemző, hogy a magzatburok méhösszehúzódások nélkül reped meg, a legtöbb nőnél a magzatvíz a szülés első szakaszának vége felé folyik el. Ezért ahelyett, hogy a kismama a magzatvíz elfolyására várna, inkább a méhösszehúzódásokra koncentráljon, és ha azok között már csak 10 perces időközök telnek el, érdemes elindulni a kórházba.

A szülés fájdalom és szenvedés.

Bár a „fájdalommal szülöd gyermeked” fenyegetés már a Bibliában is szerepel, valójában a legtöbb nő nem szenvedésként emlékszik vissza szüléseire. Ennek oka, hogy a szülés az esetek többségében fokozatosan zajló folyamat. Először órákon át csak kis kontrakciók vannak, amelyek bár érezhetőek, különösen fájdalmasnak nem nevezhetők. Ahogy telnek az órák, a méhösszehúzódásak egyre hosszabbak és egyre intenzívebbek – ez fájdalommal jár, de nem feltétlenül jelent szenvedést. A szülés legintenzívebb, legfájóbb kitolási szakasza pedig a legtöbb nőnél kifejezetten rövid.

Ha pedig valaki tudja magáról, hogy nehezen viseli a fájdalmat, érdemes előre tájékozódnia a gyógyszer nélküli (pszichoprofilaxis, aktív szülés, TENS-elektrostimuláció, vízben vajúdás, hipnózis, akupunktúra) és a gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerekről (kábító fájdalomcsillapítók, lokális érzéstelenítés, epidurális érzéstelenítés).

Az epidurális érzéstelenítés lelassítja a szülést, növeli a császármetszés kockázatát, és káros az újszülöttre.

A legtöbb tévhit az epidurális érzéstelenítést (EDA) lengi körül, pedig nagyon hatékony, szinte teljes fájdalommentességet biztosít a szülés egész idejére, és ráadásul kevés anyai és magzati kockázattal kell számolni.

Epidurális érzéstelenítéskor a tűt két csigolya között vezetik be ülő vagy oldalfekvő helyzetben. Ezután a tűn keresztül egy finom csövet juttatnak a gerincet borító zsák fölé, majd a tűt kihúzzák. Az érzéstelenítőt ezután a katéteren keresztül szükség szerint adagolják. Többnyire infúzió bekötése is szükségessé válik. Jellemzően ágyhoz kötöttséggel jár, de ma már szúrnak úgynevezett "sétáló EDA-t" is, ami mellett a kismama mozogni is képes. Sajnos, ez egyelőre kevés kórházban elterjedt, az EDA-val legtöbbször ágyban történik a vajúdás.

Az epidurális érzéstelenítéssel kapcsolatos leggyakoribb panasz a vizeletvisszatartási probléma, ugyanis ilyenkor a kismama gyakran azt sem érzi, hogy pisilnie kell. Ezen azonban egy vékony kis katéter segítségével könnyen és fájdalommentesen lehet segíteni. Mellékhatás lehet még a kitolási szak megnyúlása, a nyomási reflex csökkenése, de ezek a szülésvezetés módjának megváltoztatásával orvosolhatóak. Ritkán vérnyomásesés, remegés, zsibbadásérzés az alsó végtagon, átmeneti, foltos érzéskiesések, szédülés, hányinger, viszketés, hátfájás, szakszerűtlen beadásnál 36-48 óra múlva kínzó fejfájás is előfordulhat.

Tévhit, hogy az epidurális érzéstelenítés szükségszerűen császármetszéshez vezet. Tény azonban, hogy jellemzően azok a nők kérik, akik nagyobb fájdalmat élnek meg, ami már önmagában jelezhet egy nehezebb lefolyású, hosszabb, esetleg császármetszéssel záruló szülést. A gyógyszeres fájdalomcsillapítási módszerek közül az epidurális érzéstelenítésnek van a legcsekélyebb hatása az újszülöttre, hiteles adatok nem támasztják alá, hogy az EDA-t kapó nők babái lehangoltabbak és nehezebben szopnak.