Beteg lábakat mentettek meg őssejtekkel Debrecenben

Egyelőre öt olyan érszűkületes beteget kezeltek őssejtterápiával a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, akiken semmilyen más módszerrel nem tudtak volna már segíteni az orvosok. A betegek állapota jelentősen javult, fájdalmaik megszűntek vagy csökkentek, ketten már dolgozni is visszamentek. A kezelésről és a további tervekről Prof. Dr. Boda Zoltánt, II. sz. Belgyógyászati Klinika orvosszakmai igazgatóját kérdeztük.

Az előrehaladott végtagi artériás érbetegségben szenvedő öt betegnél (egy nő volt köztük) a viszonylag kevés hagyományos kezelési lehetőséget már kimerítették, érsebészeti megoldás pedig különböző okok miatt nem jöhetett szóba. Ezért következő lépésként a súlyos állapotban lévő, helyenként már csúnyán fekélyes lábak amputációja következett volna. A betegeknek azonban szerencséjük volt: őket választották be abba a klinikai próbába, amelyben Magyarországon először vizsgálták az őssejtek alkalmazási lehetőségét ilyen esetekben. A beválasztás, illetve kizárás számos feltétele között volt például az életkor (20 és 65 év között), illetve az, hogy a beteg ne dohányozzon. Érdekes, hogy a betegek átlagéletkora mindössze 43 év volt, a legfiatalabb mindössze 25 éves.

A kezeléshez a betegek saját csontvelői őssejtjeit használták. Egyénenként 2-300 milliliter csontvelőt vettek le, amelyből az egyetem Sejtterápiás Laboratóriumában körülbelül 10 milliliternyi őssejt-szuszpenziót állítottak elő. Ezt adták be a betegek rosszabb állapotban lévő lábába, izominjekció formájában. A másik láb gyakorlatilag kontrollként szolgált. Egy, három és hat hónappal a kezelés után vizsgálták részletesen a betegek állapotát.

"A betegeknél a nyugalmi fájdalom megszűnt, és sokkal nagyobb távolságokat tudtak megtenni: a korábbi néhány tíz méter helyett akár néhány száz métert is. Ketten már dolgozni is visszamentek. Egyikük, egy kamionos Németországból hívott fel, hogy újra megköszönje a kezelést" - mondja a professzor, aki a Biomedica őssejtkutatási szimpóziumán megtartott előadásán képekkel is látványosan illusztrálta a javulást: a kezelt lábakon a súlyos fekélyek mérete két esetben jelentősen csökkent, két esetben pedig teljesen el is tűntek (egy esetben közben egy másik betegség lépett fel, itt nem változott a helyzet). Minden esetben azt tapasztalták, hogy nem kezelt láb állapota változatlan maradt vagy rosszabbodott, ami csak a kezelés lokális hatásával magyarázható.

A műszeres orvosi vizsgálatok némelyike is javulást mutatott (az érhálózat például gazdagodott az ún. angiográfiás képek alapján), más vizsgálatok azonban nem. Ennek okát egyelőre nem tudják, mint ahogyan azt sem, hogy a bejuttatott őssejtek milyen módon váltották ki a kedvező hatást. Az egyik lehetőség az, hogy a problémás helyekre vándoroltak, és ott átalakultak olyan sejtekké, amelyekre éppen szükség volt, például új hajszálerek fala alakult ki belőlük. Ez úgy lehetséges, hogy az utóbbi évek kutatásai alapján kiderült: a szöveti (nem embrionális szervezetből származó) őssejtek egy részének "rugalmassága" (ún. plaszticitása) nagyobb lehet, mint korábban gondolták: az "alaphelyzettől" eltérő szöveti környezetben az "alapprogramjuktól" eltérő sejtekké fejlődhetnek (erről részletesen sorozatunk egyik korábbi részében olvashat).

A másik lehetőség szerint a bejuttatott és a sérülés helyére vándorolt őssejtek mégsem alakultak át más sejtekké, hanem olyan anyagokat termeltek, amelyekkel megvédik a beteg szervezetének eredeti, még ép sejtjeit, segítik azok működését, esetleg aktiválják a szervezet saját őssejtjeit vagy az azokból kifejlődött úgynevezett elősejtjeit. Természetesen elképzelhető a két lehetőség kombinációja is.

Boda professzor nem osztja azok aggodalmait, akik óvatosságra intenek, amiért a fentiekkel nem vagyunk még tisztában. "Én klinikus vagyok, engem a beteg győz meg. Ha csak néhány százalékkal több vért tudunk a beteg területre juttatni, az már látványosan javítja a páciens állapotát. Évente körülbelül 7300 alsó végtagot amputálnak Magyarországon, ami rettenetesen nagy szám. Ha egyelőre csak egy százalékukat tudnánk kezelni, az 70 ember számára jelentené a rokkantság elkerülését" - mondja.

Az egyik kezelt beteg lábán lévő fekély a kezelés előtt (balra), illetve 4, 12 és 24 héttel a kezelés után

Hangsúlyozza azonban: ez egy megfelelő módon felépített, szabályos és kontrollált vizsgálat volt, amelyhez az egyetem Immunológiai Intézetét vezető Rajnavölgyi Éva professzor és munkatársai három éven át tartó kísérletei teremtették meg az alapokat, és a már említett Sejtterápiás Laboratórium biztosította a kezeléshez használt őssejtkészítmény minőségét és biztonságosságát.

A további tervekről Boda elmondta: az eredményeket szeretnék közölni az Orvosi Hetilapban és a nemzetközi irodalomban is. A terápiás eljárást előterjesztik a belgyógyász- és a hematológiai orvosi szakmai kollégiumnak, és szakmai támogatásukat kérik. Ezzel fordulnának az Országos Gyógyszerészeti Intézethez, hogy fogadja be a kezelést, majd mehetne a kérelem az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, évi 70 érbeteg támogatásáról. A professzor azonban azt is elmondta, hogy ha az OGYI engedélye meglesz, akkor a kezelés lehetősége nyitva áll az OEP által nem finanszírozott hazai és külföldi betegek előtt is, amennyiben ki tudják fizetni a 20 000 eurós (kb. 5 millió forintos összeget). Nyilvánvaló azonban, hogy ezt sajnos kevesen engedhetnék meg maguknak.

A világon eddig körülbelül 500 beteget kezeltek ezzel a módszerrel, az első eredményekről 2002-ben számolt be a Lancet c. brit orvosi lap. Boda elmondta, hogy ezek a betegek azóta jól vannak, és hangsúlyozta: a hazai öt beteg esetében jobb állapotot mértek a kezelés után három vagy hat, mint egy hónappal. "Ez azt jelenti, hogy a kezelés nem csupán hatékony és biztonságos, de tartós is. A hazai vizsgálatokat feltétlenül folytatni érdemes."

Simon Tamás

Háttér: a regenerációs medicina jövője