Az influenzát okozó vírusok az Orthomyxoviridae víruscsaládba tartoznak. A víruscsaládon belül az egyes vírusok A, B és C csoportba oszthatók. Állati (pl. madarak, sertések) és humán megbetegedést egyaránt kiváltani képes A-vírusok kiterjedt helyi és világjárványokat, a humán betegséget okozó B-vírusok általában kisebb lokális járványokat, a szintén emberi fertőzést előidéző C-vírusok pedig sporadikus, egyedi eseteket okozhatnak. Valamennyi influenzavírus védőburkán két meghatározó fehérjemolekula, a hemagglutinin (H) és a neuraminidáz (N) található. E molekulák nem csak a vírus fertőzőképességéért felelősek, de az immunrendszer is ezek alapján ismeri fel a szervezetbe bejutó kórokozókat. A fehérjék szerkezete azonban nem állandó, folyamatosan változik. Amennyiben ez a változás hirtelen vagy nagymértékű, az immunrendszer nem ismeri fel a vírust, a korábban szerzett immunitás megszűnik. A világjárvány kialakulásának veszélyét ez teremti meg.
Az influenza cseppfertőzéssel terjedő fertőző betegség. Zárt tér, zsúfoltság, légkondicionáló berendezések kedvező feltételei a járvány kialakulásának. A fertőző forrás a beteg, vagy a betegség lappangási fázisában lévő vírushordozó ember. Az orron vagy szájon át belélegzett vírusok lerakódnak a légutak nyálkahártyájában, majd onnan a vérkeringésbe és más szervekbe is eljuthatnak. A lappangási idő egy-három nap.
Tünetei, felismerése
Az influenza hirtelen kezdődik, magas, 39-41 °C-os lázzal, erős torok- és fejfájással, ízületi- és végtagfájdalommal, gyengeséggel és kaparó érzéssel a torokban. A "náthás tünetek", az orrfolyás, orrdugulás, hörghurut más vírusfertőzésre utal, nem jellemző az influenzára. A betegség gyorsan, általában 5-10 nap alatt lezajlik, azonban gyengeség, fáradékonyság és mérsékelt száraz köhögés tovább is fennmaradhat.
A halálesetek túlnyomó többségéért felelős szövődmények főként a gyengült védekezőképességű embereket, csecsemőket, terheseket, időseket, krónikus betegségekben szenvedőket fenyegetik. Az influenzavírus által gyengített immunrendszert kihasználó baktériumok felülfertőzhetik a légzőszervet, így középfül-, arcüreg-, légcső-, hörgő-, vagy tüdőgyulladást okozhatnak. A nem légzőszervi szövődmények (agyhártya-, agyvelő-, vagy szívizomgyulladás) ritkábban, a lábadozási szakban alakulnak ki. A májelégtelenséggel és agyvelőgyulladással járó Reye-szindróma főként gyermeknél jelentkezik, halálozási aránya 25-40% között változik. Kialakulásában az aszpirinnak tulajdonítanak jelentőséget, így a 16 évnél fiatalabb influenzás betegeknek aszpirin kizárólag orvosi utasításra adható.
Már az influenza gyanúja esetén is orvoshoz kell fordulni, mert a szövődmények rendkívül komolyak, sőt az életet is veszélyeztethetik. Az orvos alapos vizsgálat és esetleges laboratóriumi, köpet- és röntgenvizsgálat után állítja fel a diagnózist.
Kezelése, megelőzés
A szövődménymentes influenza kezelése tüneti. Ez főként ágynyugalmat, lázcsillapítást jelent, megfelelő folyadékpótlással. Az antibiotikumok a vírusok ellen hatástalanok, így ezekkel csak szövődmény fellépésekor javasolt kiegészíteni a kezelést. Kórházi elhelyezés a beteg állapotától függően, főként súlyos esetben indokolt. Az influenza oki kezelésére, a láz és egyéb tünetek enyhítésére a neuronamidáz- inhibitorok alkalmasak, a betegség első 48 órájában. Ezek a szerek gátolják a vírusok sejtből való kiszabadulásában szerepet játszó neuraminidáz felszíni antigént, így a termelődő vírusok képtelenek más sejteket megfertőzni. Az antivirális kezelés főként azon betegeknek segíthet, akik valamilyen okból nem kaphatnak védőoltást. Az általános higiénés szabályok betartásával, a beteg elkülönítésével, réteges öltözködéssel, a szervezet ellenálló képességének fokozásával, vitamindús táplálkozással, illetve a zsúfolt helyek, a tömeg kerülésével csökkenthető a megfertőződés veszélye.
A vitaminoknál és a szimpla óvatosságnál nagyobb garanciát jelentenek a gyógyszertárakban beszerezhető, influenza elleni oltóanyagok. A fertőződésnek a csecsemők, kisgyermekek, a 60 év feletti idősek, a fokozottan veszélyeztetett krónikus betegek, valamint a nagyobb közösségben élő vagy dolgozó emberek - diákotthonok lakói, egészségügyi dolgozók, pedagógusok -, a szoptató anyák és az influenzaszezon idejét megelőzően családalapítást tervező nők fokozottan ki vannak téve, így számukra javasolt az oltás. Ismert tojásfehérje-érzékenység, az immunrendszert jelentősen gyengítő betegség vagy kezelés és az akut lázas állapot esetén oltás nem adható.
Az oltást a várható járvány előtt egy-három hónappal, magas kockázatú egyének esetében már akár szeptemberben ajánlatos beadni. Az immunizálás a következő influenzaszezon feltételezhető, elölt teljes vagy hasított vírusát és tisztított felszíni antigénjét tartalmazó oltóanyag beadásával történik. A deltaizomba, a 3 éven aluliaknál pedig a comb izomzatába beadott oltás hatására az egészséges személynél a teljes immunitás kb. 14 nap után alakul ki és 6-12 hónapon át fennmarad. A védőoltás hatékonysága 85-90%-os, az életkor, immunállapot, valamint a beoltott törzs és a járványt okozó aktuális kórokozó vírus közti antigén-rokonság függvényében. A gyermekek és a fiatal felnőttek nagy mennyiségű ellenanyagot termelnek, míg idősebb korban, valamint idült betegségekben gyengébb az immunválasz. A kórokozó változékonysága miatt a vakcinák kizárólag egyetlen influenza szezonban használhatók fel. A járvány közeledtével a védőoltás beadása azonban már nem javasolt.
Az oltást követő 6-12 órán belül az injekció helyén enyhe, 48 órán belül külön kezelés nélkül elmúló bőrpír jelentkezhet. A legyengített vírust tartalmazó oltóanyagok 24-48 órán belül spontán megszűnő hőemelkedést, mérsékelt influenzaszerű tüneteket okozhatnak. A tyúktojásban előállított oltóanyag allergiás reakciót, súlyos anafilaxiás sokkot válthat ki tojásfehérje-érzékenység esetén. Súlyos szövődmények (agyhártyagyulladás, szívizomgyulladás), valamint a súlyos bénulással és fájdalommal járó idegbántalom, a Guillain-Barré szindróma igen ritkán lép fel.