Először igazolták, hogy a mobiltelefon sugárzása hat az agy anyagcseréjére

Az első tudományos megfigyelést közölték arra vonatkozóan, hogy mobiltelefonos beszélgetés során fokozódik az antennához legközelebb eső agyi területek anyagcseréje. A hatás egészségügyi jelentősége egyelőre ismeretlen, de ennek alapján is javasolható a fülhallgatók és headsetek használata, és az, hogy ne telefonáljunk autóban.

A mobiltelefon-használat robbanásszerű terjedésével egyre többekben merül fel, nincs-e egészségkárosító hatása a készülékek által létrehozott, rádiófrekvencia-modulált elektromágneses mezőnek (RF-EMM). Különösen a sugárzás feltételezett rákkeltő hatása kelt széles körben aggodalmat.

Az eddigi kutatások szerint a rádióhullámok nem daganatkeltőek

Az aggodalmakat feltehetően az táplálja, hogy bizonyos, az örökítőanyagot károsítani képes sugárzások daganatkeltő hatása régóta ismeretes. Ilyen a DNS alkotóelemei között hibás kémiai kötéseket létrehozó ultraibolya fény, illetve a nagyenergiájú - úgynevezett ionizáló - sugárzások (a röntgensugárzás és egyes radioaktív anyagok sugarai), amelyek a DNS-t roncsoló szabadgyököket hoznak létre.

A rádiófrekvenciás energiatartományban lévő elektromágneses hullámok ehhez hasonlítható rombolást nem képesek véghezvinni. A legtöbb szakértő véleménye szerint egyetlen mérhető hatásuk az, hogy a forrásukhoz közeli szöveteket némileg felmelegítik, és ezt is csak akkor, ha elég nagy hozzá a teljesítményük.

Bár időről időre napvilágot látnak vélemények más élettani hatásokról, ezeket mások rendszerint cáfolják, és pillanatnyilag nincs semmilyen általánosan elfogadott elmélet arról, hogy az RF-EMM - akár a mobilokénál jóval erősebb is - milyen mechanizmus által okozhatna daganatot vagy egyéb egészségkárosodást. Emellett a mobiltelefonok sugárzásának maximális teljesítményére nézve minden ország szigorú szabályozással rendelkezik, és csak az egészségügyi határértékeknek megfelelő készülékek hozhatók forgalomba.

Mégis, mivel a mobilhasználat és az agydaganatok kockázata közti összefüggéseket firtató eddigi tanulmányok nem jutottak egybehangzó eredményre - egyesek kimutattak bizonyos kockázat-növekedést, míg mások nem -, a kérdés nem tekinthető lezártnak. Egy dán kutatókból álló csoport például 20 éven át 420 ezer ember adatait dolgozta fel, mígnem 2006-ban arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy semmiféle emelkedett daganat-kockázat nem igazolható a mobilhasználók körében. Ezen az állásponton van a WHO is. Egyes nemzeti hatóságok, például a Német Szövetségi Sugárvédelmi Hivatal azonban nem találta meggyőzőnek a dánok érvelését.

A fülhöz közeli agyterületek anyagcseréje fokozódik telefonálás alatt

Valójában még azt sem tudjuk, hogy a mobiltelefon gyakorol-e bármilyen kimutatható hatást az agy sejtjeinek működésére. Ezért az Egyesült Államok legjelentősebb szövetségi egészségügyi intézménye, a National Institutes of Health kábítószerhasználattal foglalkozó intézetének kutatócsoportja Nora D. Volkow vezetésével arra vállalkozott, hogy pontosan felmérik a mobilkészülékek agyi aktivitásra kifejtett hatását. Eredményeiket a Journal of the American Medical Association című orvosi szaklap legújabb számában közlik.

A 2009-es év folyamán elvégzett vizsgálataikban összesen 47 önkéntes vett részt. A kísérletek során az alanyok jobb és bal füléhez is mobiltelefont illesztettek, majd először 50 percre működésbe hozták a jobb fülhöz illesztett készüléket - természetesen hang nélkül, hogy a hangingerek feldolgozása ne befolyásolja az agyi aktivitást -, másodjára pedig 50 percig úgy figyelték az agyműködést, hogy mindkét telefon kikapcsolt állapotban volt.

Az agy egyes területeinek aktivitását - bevált módszer szerint - a glükózfogyasztás alapján határozták meg. Az aktív agysejtek a működésükhöz többletenergiát igényelnek, ezért fokozott mennyiségű cukrot vesznek fel a vérből. A mérés során a vérbe speciálisan jelölt cukormolekulákat juttatnak, s ezek megoszlását, felhalmozódását az agyban pozitron-emissziós tomográffal (PET-készülékkel) térképezik fel.

A kísérlettel a kutatók elsődlegesen arra a kérdésre keresték a választ, van-e összefüggés a mobilkészülék által kibocsátott RF-EMM hullámok energiája és az érintett agyterületek anyagcsere-tevékenysége között.

Eredményeik szerint az RF-EMM hullámok az egész agy átlagos anyagcsere-intenzitását nem változtatják meg, azonban a sugárzás helyi hatásai nem elhanyagolhatók. A készülék antennájához legközelebb eső agyi területeken - a homloklebeny szemüreg felé eső részén, illetve a halántéklebeny csúcsán - körülbelül 7 százalékos, statisztikailag jelentős anyagcsere-fokozódás volt kimutatható a telefon bekapcsolt állapotában a kikapcsolthoz képest. A legnagyobb növekedés tehát éppen a legerősebb RF-EMM sugárzásnak kitett területeken volt tapasztalható.

Forrás: [origo]

Érdemes a telefont a fejtől minél távolabb tartani

A kutatók szerint a kísérletek igazolták, hogy az emberi agy valamiképpen reagál a mobiltelefonok által kibocsátott RF-EMM hullámokra. Ugyanakkor hangsúlyozzák: ezekből az eredményekből nem tudjuk meg, hogy az RF-EMM hullámok milyen úton-módon befolyásolják az agy anyagcseréjét, azt pedig még kevésbé, hogy ennek a hatásnak - akár hosszantartó formájában is - lehet-e bármilyen jelentősége az agydaganatok szempontjából. A szerzők és a kutatást kommentáló más tudósok is további vizsgálatokat tartanak indokoltnak, egyebek mellett annak felderítésére, hogy az agysejtek anyagcseréjének fokozódásán felül az RF-EMM hullámok okoznak-e más funkcionális elváltozást is, például befolyásolják-e az agyi ingerületátvivő anyagok termelődését. Ebben az esetben ugyanis a szervezet egészére kiható nemkívánatos következményekkel kellene számolnunk.

Addig is, amíg a vita végleg el nem dől, több ország - köztük Ausztria, Németország, Franciaország, Svédország - sugáregészségügyi hatósága ajánlást fogalmazott meg, melyben szorgalmazza a fülhallgatók és headsetek használatát a fejet erő sugárzás csökkentése érdekében, továbbá javasolja, hogy amikor csak lehet, tartsuk a készüléket a testünktől távol, és ne telefonáljunk vele az autóban, ahol a mobil kénytelen "erőlködni", vagyis a leadott sugárzás teljesítményét fokozni.