Brent Scott, az amerikai Michigan Állami Egyetem pszichológusa a kutatásában buszsofőröket vizsgált, akiknek munkahelyi kötelességük a mosolygás.
Scott és munkatársai két hétig figyelték a buszvezetőket napi munkájuk során.
A sofőrök gondos megfigyelése és kikérdezése után a pszichológus a következő eredményre jutott: azokon a napokon, amikor a sofőröknek nem volt mosolygós kedvük, ennek ellenére mégis vidám arccal köszöntötték az utasokat, este kimerültnek érezték magukat. A buszvezetők kedélyállapota ilyenkor még rosszabbodott is a nap folyamán.
Amennyiben a pszichológus arra kérte alanyait, hogy kutassanak emlékezetükben, és egy szép élményre koncentráljanak, hangulatuk felderült. Amikor ilyen állapotban álltak meg a következő megállóban, nem esett nehezükre szívből mosolyogni a felszálló utasokra.
Stresszhez, érzelmi kimerültséghez vezet a kényszeredett mosoly
Scott szerint, amennyiben egy felettes kényszeríti beosztottjait, hogy azok állandóan mosolyogva dolgozzanak, végső soron árt a vállalkozásának. Aki ugyanis úgy mosolyog, hogy közben szomorú, elnyomja érzelmeit. Ezzel pedig stressznek teszi ki magát, ami érzelmi kimerültséghez vezet. A dolgozók így kevésbé motiváltak, és gyakrabban betegszenek meg.
A nőket ez még fokozottabban érinti, mint a férfiakat, mivel többnyire gyakrabban mutatják ki érzelmeiket, ezért azok elrejtése több stresszt is okoz számukra - magyarázta Scott.
Legközelebb tehát, ha a pék vagy az újságos morogva köszön nekünk, gondoljunk arra: csupán az egészségét óvja ezzel.
A kutatásról az Academy of Management Journal című szaklap számol be.