Hogyan lesz egy hétköznapi kórokozóból "húsevő" baktérium?

"Húsevő" baktérium támadta meg a közelmúltban a Slayer együttes gitárosát, az éppen turnézó zenekar kénytelen volt beugró embert keresni helyére. Bár az elnevezés alapján félelmetes kórokozókra asszociálunk, valójában elég lehet egy apró seb, hogy egy addig ártalmatlan mikroba új terepre kerülve "húsevő" baktériummá váljon.

A Slayer gitárosának szervezetét húsevő baktérium támadta meg - adha hírül a Quart nemrégiben. A zenész betegsége feltehetőleg egy pókcsípés következménye: a baktériumok az élő szövettel táplálkozó rovar ejtette seben szaporodtak el.

Valójában azonban a Streptococcus pyogenes, más nevén az A-típusú sztreptokokkusz rendkívül közönséges baktérium: aligha akad, akinek ne okozott volna még torokfájást ez a garatban megtelepedő, jobbára ártalmatlan kórokozó. Ám ugyanez a toroklakó baktérium - a véráramba kiválasztott méreganyagai révén - a skarlát, a lázzal és a teljes testet beborító bőrkiütésekkel járó gyermekbetegség okozója is egyben. Sőt, a hosszantartó, kezeletlen Streptococcus-fertőzés az ízületeket és a szívet megtámadó súlyos betegséghez, reumás lázhoz is vezethet.

Hasonlóan hétköznapi, jószerivel mindannyiunk bőrén megtalálható baktérium a Staphylococcus aureus, a gennyes pattanások, furunkulusok egyik kórokozója. Míg ezeket a bőrelváltozásokat legfeljebb kellemetlennek mondanánk, a főleg gyerekeket támadó makacs bőrbaj, az ótvar, vagy a különböző testtájakon jelentkező tályogok már komoly bajokat okozhatnak, nem is beszélve az olyan súlyos, potenciálisan halálos kimenetelű fertőzésekről, mint a tüdőgyulladás, az agyhártyagyulladás, a csontvelőgyulladás, vagy a szívbelhártya-gyulladás. A többnyire a bőrünkön megtelepedő Staphylococcus ezt mind képes előidézni, ha alkalma nyílik rá.

Rossz helyre vetődött hétköznapi mikrobák

A tanulság mindebből az, hogy egy ártalmatlannak látszó baktérium csak addig viszonylag ártalmatlan, amíg nem kerül olyan helyre, ahol semmi keresnivalója: legfőképp a mély szövetekbe és a véráramba. Például ha a Streptococcusok vagy a Staphylococcusok egy sérülésen keresztül elérik a bőr alatti szöveteket, akkor az izmokat és idegeket burkoló kötőszövetes pólyák mentén rendkívül gyors és pusztító terjedésbe - a köznyelvi megfogalmazás szerint "húsevésbe" - kezdhetnek.

A bőrön való átjutáshoz elég lehet egy tűszúrás, egy rovarcsípés, egy horzsolás - nem kell katasztrófának történnie, egy alig látható seb is megteszi. Fokozott kockázatot jelent, ha a bőr már eleve sebes - például műtétet követően, heveny kiütéses vírusfertőzés miatt, vagy cukorbetegség szövődményeként -, illetve ha az immunrendszer legyengült állapotban van.

Forrás: AFP

Valójában nem húst esznek a baktériumok

A "húsevő baktériumok" tehát nem alkotnak a kórokozókon belül valamiféle rémisztő és egzotikus csoportot: a legtöbb esetben rossz helyre vetődött hétköznapi mikrobák állnak a súlyos szövetroncsolással járó, az életet közvetlenül veszélyeztető folyamat hátterében.

Amúgy pedig a "húsevés" nem a legszerencsésebb kifejezés, hiszen nem arról van szó, hogy a baktériumok ténylegesen a lebontott szövettel táplálkoznának; a kötőszövet, erek, izmok és az őket fedő bőr elhalását a baktériumok által kiválasztott méreganyagok és az immunrendszer azokra adott viharos reakciója együttesen eredményezik. Ugyanezek a méreganyagok, amelyek helyi szinten szövetpusztulást okoznak, a teljes szervezetet életveszélyes állapotba, úgynevezett toxikus sokkba taszíthatják.

A folyamat a mélyben zajlik

A "húsevő fertőzés", hivatalos nevén nekrotizáló fasciitis (elhalással járó kötőszövetipólya- vagy bőnyegyulladás) kevéssé jellegzetes tünetekkel veszi kezdetét: az érintett területen duzzanat, bőrpír, fájdalom, esetleg hólyagosodás jelentkezik. Mivel a folyamat a mélyben zajlik, amikorra a bőrön a lilásan elszíneződött területek, a véres hólyagok kialakulnak, addigra már tömeges a pusztulás a bőr alatti lágyszövetekben.

Ilyen elhalásos gyulladás gyanúját keltheti, ha a kísérő fájdalom aránytalanul erősebb, mint amit a felszíni bőrtünetek indokolnának. A robbanásszerűen szaporodó baktériumokból mérgező és az immunrendszert serkentő termékek szabadulnak fel, így a folyamatot hamar levertség, rosszullét, hasmenés, hányás kíséri. A magas láz is jellemző, de nem okvetlenül szükségszerű kísérőjelenség.

Radikális sebészi beavatkozást igényel

Nekrotizáló fasciitis gyanúja esetén a haladéktalan orvosi beavatkozás létfontosságú. A betegségből való felépülés egyetlen útja a fertőzött terület radikális sebészi megtisztítása, és az antibiotikumos kezelés azonnali megkezdése. Ha az elhalás a beavatkozás idejére már kiterjedt, az érintett terület utólagos plasztikai-kozmetikai sebészeti helyreállítása szükséges lehet, sőt, indokolt esetben az érintett testtájat (például végtagot) egészében el kell távolítani a fertőzés továbbterjedésének megállítása, a beteg életének megmentése érdekében.

A nekrotizáló fasciitis nagyon ritka, ám annál veszedelmesebb betegség. Hogy elkerüljük, ügyeljünk bőrünk épségére és tisztaságára - különösen a cukorbetegeknek kell erre fokozottan figyelniük -, és ne habozzunk azonnal orvoshoz fordulni, ha tüneteink felvetik a betegség gyanúját, különösen ha az érintett területet a közelmúltban műtötték, vagy szúrás, rovarcsípés érte.