"Hallok erre egy házat" - Kiderült, hogyan tud denevér lenni az ember

Arról mindenki tud, hogy a denevérek és a delfinek képesek ekholokációval, vagyis visszavert hangok alapján tájékozódni. Kevésbé ismert, hogy milyen nagy szerepet játszik az ekholokáció a vak emberek életében.

Az ekholokációval tájékozódó állatok, például a denevérek és a delfinek hangsorozatokat bocsátanak ki, majd e hangimpulzusok visszaverődése alapján - és saját mozgásuk ismeretében - agyuk pillanatról pillanatra kiszámítja a körülöttük lévő tárgyak helyzetét és sebességét. E tudásuk legtöbbünk számára teljességgel felfoghatatlan - ám az ember mégsem teljesen reménytelen eset e téren.

Az echolokáció humán bajnokai

Vakok olykor kifejlesztik a képességet arra, hogy a szájukkal keltett csettintések visszhangjai segítségével felmérjék környezetüket. Vannak közöttük, akik olyan mesterfokra fejlesztik az ekholokációt, hogy e képességük révén terepen bicikliznek, kosárlabdáznak és ismeretlen helyen is kiigazodnak.

Kanadai kutatók most kimutatták, hogy az ekholokáció eme humán bajnokai agyuknak azt a részét használják a tér csettintés-visszhangok alapján történő modellezésére, amely látó társaikban a látási ingerek feldolgozására szolgál. A Nyugat-Ontariói Egyetem agykutató központjának munkatársai a PLoS ONE folyóiratban megjelent tanulmányukban elsőként elemzik az emberi ekholokáció idegtudományi alapjait.

A tudósok először az ekholokációra képes vak emberek fülébe helyezett apró mikrofonok segítségével hangfelvételt készítettek a csettintésekről és alig hallható visszhangjaikról, amelyekkel a kísérleti személyek különböző ismeretlen tárgyakat - autót, zászlót, vagy egy fát - próbáltak azonosítani. Ezután a laborban visszajátszották az alanyoknak a felvételeket, s közben a legmodernebb funkcionális mágneses magrezonanciás képalkotó (fMRI) berendezéssel rögzítették az agytevékenységük mintázatát.

A kutatók megdöbbenésére az ekholokációs hangfelvételek visszahallgatása közben a vakok nemcsak hogy felismerték a tárgyakat a visszhangok alapján, de agyuknak mindeközben az a területe mutatta a legélénkebb aktivitást, amely a látó emberekben a vizuális információ feldolgozására szakosodott. Érdekes módon a hallási ingereket feldolgozó agyterületek nem mutattak nagyobb aktivitást a visszhangokat is tartalmazó kültéri hangfelvételek hatására, mint amikor ugyanezekből a felvételekből eltávolították a visszhangokat.

Ugyanezeket a kísérleteket ép látású emberekkel megismételve, akiknek nem volt tapasztalatuk az ekholokációban, a látó alanyok semmit sem érzékeltek a visszhangok által leképezett tárgyakból, és az agyuk sem mutatott semmiféle ekholokációra jellemző aktivitási mintázatot.

Nem tűnik lehetetlennek, hogy látó ember is képes legyen az echolokációra

A kutatók ezek után meglehetős biztonsággal vonhatták le a tanulságot: a vizsgált vak emberekben a normálisan látásra szakosodott agyi területek az ekholokációban találják meg szerepüket. A kutatók szerint nem lehetetlen, hogy egy látó ember megtanul visszavert hangok alapján tájékozódni.

Mivel ez a tanulmány úttörő a maga nemében, még sok kérdés vár válaszra. Az viszont már most világos, hogy az ekholokáció révén a vakok olyan tevékenységekre válnak képessé, amelyekről joggal gondolnánk, hogy látás nélkül lehetetlen őket elvégezni. Így ez a különleges tájékozódási mód a mindennapi életben a függetlenség másképp elérhetetlen fokát biztosíthatja a vakok és gyengénlátók számára.