A Psychological Science következő számában megjelenő vizsgálatban Laura E. R. Blackie és Philip J. Cozzolino, az Essexi Egyetem kutatói 90 embernek tettek fel különböző kérdéseket egy brit városközpontban.
A megkérdezettek egyik csoportját a halálról mint általános jelenségről kérdezték - például hogy mit gondolnak és éreznek a halálról, és szerintük mi történik valakivel, ha meghal.
Másokat arra kértek, hogy képzeljék el, mi lenne, ha meghalnának egy tűzesetben - mit élnének át az utolsó percekben, és hogyan reagálna a családjuk. A harmadik, kontroll csoportnak a fogfájásra kellett gondolnia.
Ezután minden résztvevővel elolvastattak egy újságcikket a véradásról. Volt, aki olyan cikket kapott, amely szerint a véradók száma pillanatnyilag rekordmagasságokban szárnyal, így a véradásra nincs nagy szükség, mások viszont épp ellenkező értelmű cikket kaptak. Ezután mutattak nekik egy szórólapot, amely gyors regisztrációt biztosított aznapra egy véradó központban, és azt mondták nekik, hogy csak akkor vegyenek el szórólapot, ha szeretnének vért adni.
Azok közül, akiket a vizsgálat elején általánosságban kérdeztek a halálról, főként azok vettek szórólapot, akik a véradók hiányáról szóló cikket olvasták.
Azok, akiknek a saját halálukat kellett elképzelniük, az első csoport tagjainál nagyobb eséllyel vettek szórólapot, függetlenül attól, hogy melyik cikket olvasták, vagyis véradási hajlandóságuk nem függött attól, hogy a cikk szerint mennyire volt rá szükség.
Aki általánosságban gondolkodik a halálról, hajlamos félni tőle
A szerzők kiemelték, hogy a halál nagyon erős motivációs erő. A tudat, hogy az élet egyszer véget ér, segít abban, hogy szeressük az életet, és a szem előtt tartsuk a számunkra fontos célokat.
Amikor az emberek általánosságban gondolnak a halálra, hajlamosabbak félni tőle, míg ha a személyesebb nézőpont lehetővé teszi, hogy jobban beépítsük a halál gondolatát az életünkbe, és jobban végiggondoljuk, mit értékelünk az életben - vélik a kutatók.