Titánszivárgás: jóval magasabb a csontbeültetések után a vér titánszintje

Spanyol kutatók új, a korábbinál jóval nagyobb érzékenységű módszert dolgoztak ki a szervezetbe beültetett implantátumokból szivárgó titán kimutatására.

A napjainkban használt implantátumok (élő szervezetbe beültetett idegen testek, szövetek) anyaga gyakran a nagytisztaságú titán, amelynek biológiai tulajdonságai lehetővé teszik, hogy a csontsejtek szabályosan a fémhez nőjenek. Mivel allergiás elváltozást vagy immunreakciót nem okoznak, a titánimplantátumokat rutinszerűen alkalmazzák csonttörések és fogbeültetések esetén. Nemrég azonban bebizonyosodott, hogy a titánból készült implantátumok korrodálódhatnak és bomlásnak indulhatnak, így a véráramban megnövekedhet a fém-bomlástermékek koncentrációja, amely hosszú távon károsíthatja a májat és a vesét. A "titánszivárgások" következményeinek értékeléséhez éppen ezért elengedhetetlen, hogy pontosan meg lehessen határozni a szervezet normál titánszintjét és azt is, hogy az implantátummal élőknél mennyivel magasabb ez a szint.

A spanyol Oviedói Egyetem kutatócsoportja egy olyan rendkívül érzékeny módszert fejlesztett ki, amelynek segítségével meghatározható a kezeletlen páciensek vérében lévő titán természetes szintje, valamint mérhető az implantátummal rendelkező páciensek vérének titánszintje is. A kutatócsoport 40 egészséges és 37 (15 sípcsont, 8 combcsont és 14 karcsont) titánimplantátummal élő páciens vérmintáját vizsgálta az általa kifejlesztett új izotóphígításos (izotóp-dilúciós) tömegspektrográfiás (ID-ICPMS) módszerrel.

A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy az egészséges emberek vérében igen alacsony volt a titán szintje, míg az implantátummal élők mindegyikénél jóval magasabb értéket mértek. A rendkívül érzékeny módszer segítségével a különféle csontrögzítő implantátumok közötti különbségek is kimutathatóvá váltak: a mélyebbre beültetett implantátumokból több szennyeződés került a véráramba, mint a felületi darabokból. Az új módszerrel a kutatók azt is modellezni tudták, hogy az implantátumokból kiszivárgó fémtörmelék miként kerül a vérbe, és hogyan áramlik szét, majd halmozódik fel a szervezetben. Mivel az izotóphígításos (izotóp-dilúciós) analízisen alapuló módszer igen egyszerű, a kapott eredmények pedig pontosak és precízek, ezért a módszert a szakemberek szerint a jövőben célszerű lenne rutinszerűen is alkalmazni. A kutatás eredményei az Analytical and Bioanalytical Chemistry című orvosi szaklapban jelentek meg.

Korábbi vizsgálatok alapján a szervezetben hagyott titánimplantátumok általános kockázati szintje elfogadható, mivel legtöbbször kisméretű fémdarabot ültetnek be, amelyet ráadásul pici, felszíni csavarokkal rögzítenek.