Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a tbc mintegy 1,7 millió ember halálát idézi elő évente, és világszerte három emberből egy megfertőződik a kórokozóval jelenleg. A tbc-t egy baktérium, a Mycobacterium tuberculosis okozza, az egyetlen ellene használatos vakcina, a BCG csak a fertőzés legsúlyosabb formájától (agyhártyagyulladás és a szervezetben történő szóródás) véd. William Jacobs kutatásvezető, a New York-i Albert Einstein orvosegyetem munkatársa és csoportja azt vizsgálta, hogy a tbc kórokozója miként kerüli meg az emberi immunrendszert.
Az állatkísérletekben a Mycobacterium smegmatis fajjal dolgoztak, amely ártalmatlan az emberre, viszont nagy dózisban halálos az egerekre. Létrehozták a M. smegmatis egy olyan változatát, amelyből hiányzik az ESX-3 jelű gén, amely lehetővé teszi a baktériumnak, hogy áttörje a megfertőzött szervezet immunrendszerének védelmi vonalán.
Amint várható volt, a genetikailag módosított baktérium nem betegítette meg az egereket, amelyekbe befecskendezték nagyobb dózisban. A szóban forgó gén nélkül a baktérium nem volt képes felülkerekedni az állatok immunrendszerén, amely ugyanazokkal a T-sejtekkel lépett fel ellene, amelyeket egy sikeres tbc vakcinának is aktiválni kellene. Amikor azonban az ESX-3 gént az M. tuberculosis genetikai állományából távolították el, maga a baktérium is elpusztult, így nem használhatták tovább vakcinakutatási célra.
A következő lépésben Jacobs és munkatársai a két baktérium hibridjét állították elő úgy, hogy az M. tuberculosis baktériumból kivett ESX-3 géneket az M. smegmatis baktérium génállományába illesztették be.
Az egerek a hibrid baktérium ellen is sikeresen védekeztek, majd amikor nyolc héttel később a számukra is halálos tuberkulózis baktérium nagy dózisával fertőzték meg őket, a vakcinált állatok jelentős védettséget mutattak vele szemben.
A tanulmányt a Nature Medicine című tudományos folyóiratban vasárnap ismertették részletesen.