A Szingapúri Nemzeti Egyetemen dolgozó Mikael Hartman által irányított kutatók Dánia, Finnország, Norvégia, Szingapúr, Svédország és Genf regisztrált emlőrákos eseteit vizsgálták meg 1970-ig visszamenőleg. Az adatok szerint mintegy 460 ezer nőnél és 2700 férfinál állapítottak meg mellrákot.
A férfiaknál nagyobb valószínűséggel terjedt át a betegség más testrészekre is, mire felállították a diagnózist. Kevesebb műtéti beavatkozáson és sugárkezelésen estek át, mint a nők, de a két nem egyenlő arányú kemoterápiás, illetve hormonkezelésben részesült. A vizsgált időszakban a férfiaknak 72 százalékos, a nőknek 78 százalékos volt a túlélési esélyük a diagnózis felállítását követő öt évben.
"Az emlődaganatos férfiak tovább halogatják az orvos felkeresését, mint a hasonló tüneteket észlelő nők" - állítja a Journal of Clinical Oncology című szakfolyóiratban megjelent tanulmány.
Az amerikai Nemzeti Rákkutató Intézet szerint a férfiaknál jellemzően a hatvanas-hetvenes évek környékén állapítják meg az emlőrákot. A betegség kialakulásának kockázatát növeli, ha a férfiak sugárzásnak vannak kitéve, vagy megnövekedett ösztrogénszinttel járó májzsugorral, illetve Klinefelter-szindrómával küzdenek.
A nőknek a negyvenes-ötvenes éveiktől kezdődően ajánlott a rendszeres mammográfiás vizsgálat, amelynek köszönhetően gyakran a tünetek jelentkezése előtt sikerül kiszűrni a rákot.