Mindenkinek kellene napi pár perc csend az egészséghez

Zaj van az utcán, a munkahelyen, szól a zene az üzletekben - az idegrendszer pedig fárad. Az információdömpingben nehéz tudatosan szelektálni, egyszerűbb a csapot teljesen elzárni, és időről-időre néhány napot csendben tölteni. Egyre népszerűbbek a csendes elvonulások, csendtáborok, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek is szükségük lenne a csend adományainak megtapasztalására.

Telefonáljunk, számítógépezzünk, hallgassunk zenét, és mindezt egyszerre - sugallják a reklámok. "Pedig egyforma figyelemmel nem lehet ennyi dolgot végezni. A kreativitás-kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az alkotó munka, a belefeledkezés élménye kizárja, hogy egyszerre több dolgot végezzünk. A multitasking nagy divat, ám a párhuzamosan végzett feladatok felszínes rutintevékenységeket, nem alkotó munkát jelentenek" - mondja dr. Perczel Forintos Dóra, a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia Tanszékének vezetője.

A pszichológiai kutatások szerint az elme számára feldolgozhatatlan az az információmennyiség, amellyel nap mint nap találkozunk, és ez a zajjal társulva idegességet, agresszivitást, ingerlékenységet szül. "A csend iránti vágyakozás tulajdonképpen a személyiség védelmi reakciója" - mondja a pszichológus.

A gyermekeket is tanítani kellene a csendre

"Ahogy a gyerekeket is rászoktatjuk a zajra, úgy kellene őket ránevelnünk a csendre is" - mondja Kolozsváry Judit szakpszichológus, az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karának docense. "Egy 4-5 éves óvodás csak kiabálva képes beszélni, mintha mindenki süket lenne a környezetében. Ilyenkor figyelmeztetni kell: "Nem kell kiabálni, hallom, amit mondasz. Lám, én milyen halkan beszélek, és mégis hallasz engem" - mondja a gyermekpszichológus.

Hogy a gyerekek idegrendszere szintén fárad a sok zajtól, jól jelzi, hogy a szakember tapasztalata szerint egyre több a "pszichésen süket" gyerek, akik a nagy zajban, a sok utasítás közepette így védik meg magukat. A kreativitás kibontakozásának a gyerekek esetében is a belefeledkezés élmény az alapja, ennek pedig feltétele, hogy ne kelljen figyelmét több irányba megosztania. Ezért Kolozsváry szerint ajánlatos lenne, ha a játék, a tanítás közben időnként lenne néhány csendes perc, amikor a gyerekek is önmagukba fordulhatnak, végiggondolhatják a nap addigi eseményeit. "Ahhoz azonban, hogy ez a gyerek számára igazán termékeny legyen, fontos, hogy ne az legyen az előzetes tapasztalata, hogy a csend büntetés. Ne "fogd be a szád" effektusként élje meg a csendet!" A csendes percek egyébként egyre több iskolában jellemzőek, az egyházi iskolákban ez a személyes ima ideje.

Mi történik a csendben?

A csendkeresés a nagy világvallások mindegyikére jellemző. "Nem a sok tudástól lakik jól és válik elégedetté a lélek, hanem ha a dolgokat bensőleg érzékeli és ízleli" - így szól a jezsuita rendet alapító Loyolai Szent Ignác egyik alapelve. A rend szerzetesei ezért évente teljesítenek egy nyolcnapos csendes lelkigyakorlatot, a noviciátus ideje alatt pedig előírás egy 30 napos lelkigyakorlaton való részvétel is. "A csendben sok minden felszabadul a tudatalattiból, ami az emberi életet általában zavarossá teszi, és ami miatt csorbul a szabadságra való képességünk, illetve az, hogy másokat szeressünk" - mondja Lukács János jezsuita szerzetes, novíciusmester.

"A csendben saját tapasztalataink kiértékelésén dolgozhatunk. Ha ugyanis egy beszélgetéstől bosszús leszek, azt könnyű a másik figyelmetlenségére fogni, de ha mélyebben magamba nézek, akkor minden felbosszantódásom mögött ott vannak azok az okok is, amelyek hozzám, az én tudatalatti tartalmaimhoz, esetleges figyelmetlenségemhez kapcsolódnak" - mondja a szerzetes.

"A lelki egészség szempontjából mindenkinek ajánlatos lenne, ha a 8-10 óra munka után legalább egy kis időt szakítana arra, hogy otthon a csendben egy kávé, egy tea mellett hagyja, hogy feltörjenek az érzelmei, hogy tudatosítsa magában, hogy milyen érzések keletkeztek benne aznap. Zajban ezt nem lehet megtenni" - mondja dr. Kolozsváry Judit.

Sokan ösztönösen menekülnek a csend elől

Ha azonban nem szeretünk önmagunkkal szembesülni, a csend veszélyeket is hordozhat. "A csendben elönthetnek a kételyek: miért csinálom ezt? Miért nem váltok munkát? Miért hagyom magam kihasználni? A kellemetlen helyzetek elől az ember és az állat is ösztönösen menekül. Ha az önmagunkkal való találkozás terhes, mert annyi minden megoldatlan az életünkben, a csend kényelmetlen is lehet" - mondja Perczel Forintos Dóra.

"Aki a csöndben keresi a lelki békéjét, az először ennek éppen az ellenkezőjét találja meg. Keresztény megfogalmazás szerint a csöndbe belépő ember először a tisztulás útján megy végig, vagyis fájó érzésekkel, saját élményvilágának feldolgozatlanságával, keserűségével találkozik, és szembesül a hiányokkal" - mondja Lukács János.

"Általános tapasztalat, hogy a szerzetes újoncainkban először szorongást kelt a 30 napos lelkigyakorlat gondolata. A csendtől menekülő hétköznapi emberhez hasonlóan felmerül a kérdés, hogyan lehet 30 napot csendben eltölteni. Az első egy-két nap rendszerint nehéz, de utána a lelki élmények és az Istennel való találkozás gazdagsága annyira magával ragadó élménnyé válik, hogy rendszerint a végén nehezükre esik befejezni a lelkigyakorlatot, és visszajönni a világba, újra megérezni azt, ahogy a maga zajával, felszínességével szétszórja az emberi lelket" - mondja a szerzetes.

Forrás: AFP

Nem kell félni a csendtől

"Két ember beszélgetésében is be tud állni csend, amelyek elmélyíthetik, bensőségessé tehetik a kapcsolatot. És ezek az igazán nagy találkozások, amelyekben ott van a csend adománya, a saját magunkkal való szembesülés is" - mondja Perczel-Forintos. "Mégis vannak párok, akik félnek a csendtől: miért nem beszélünk? Lehet, hogy már nincs is közös témánk?"

"Iskolákban a beszédművelésnek, egyetemeken a retorikának kéne tudatosítani a diákban, hogy beszéd közben a szünetnek, a csendnek is szerepe van. Olyan ritmusú beszédet kellene a gyerekeknek megtanítani, ami nem hadarás, hanem a szünetek révén lehetővé teszi a megértést, a beépülést" - mondja Kolozsváry Judit.

Egyre nagyobb az érdeklődés a csendes elvonulások iránt

"Az információdömpingben nehéz tudatosan szelektálni, egyszerűbb időnként teljesen elzárni a csapot" - mondja Perczel-Forintos Dóra. Egyre több spirituális közösség kínál 3-10 napos csendes elvonulást, csendtábort, csendes lelkigyakorlatot. A jezsuiták például Dobogókőn és Pécs mellett, Püspökszentlászlón, az Életrendezés Házban várják a csendre szomjazókat.

"Hogy a csend miért csodálatosan jó dolog, legérthetőbben úgy tudnám elmagyarázni, hogy a csend összeszedettséget ad, összeszedettnek lenni pedig jó. Jó összeszedetten beszélgetni egy mély barátságban, szerelemben, vagy ha valamilyen nagy feladatot kitűzök életem céljául, jó azon összeszedetten dolgozni. Belső örömérzet, belső béke fakad belőle, amelyben a mindennapi életből fakadó frusztrációk a felszínen maradnak" - mondja Lukács János jezsuita szerzetes.

Felszínesség

"Egy újságíró kérte a Mestert, hogy nevezze meg azt, ami legjobban jellemzi a mai világot. A Mester habozás nélkül válaszolt:
- Az emberek napról napra többet tudnak a világról, és egyre kevesebbet magukról.
Később meg egy csillagásznak, akit elbűvöltek a modern csillagászat eredményei, hirtelen azt mondta a Mester:
- A világegyetem milliónyi furcsasága, a fekete lyukak, a kvazárok és a pulzárok közül is a legérdekesebb kétségkívül a személy."

Forrás: Anthony de Mello: A csend szava