Fáj, recseg, ropog: mivel tesszük tönkre ízületeinket?

Az ízületi kopás és meszesedés tulajdonképpen civilizációs betegség, mivel a kór gyakorisága szoros összefüggést mutat a társadalom öregedésével, valamint a túlsúly és a mozgásszegény életmód terjedésével. A kórkép már a harmincadik évtől előfordulhat, a 65 év felettieknek pedig több mint 70 százaléka küzd ezzel a problémával.

Az elsődleges ízületi kopás (primer artrózis) leggyakrabban 45-50 éves korban kezdődik, legtöbbször a térdet, kezet, csípőt, s a gerincet érinti, a bokák, csuklók, könyökök ilyen típusú elváltozása igen ritka. A gyermek- és fiatalkori, valamint a későbbi életkorban bekövetkező sport- és közlekedési balesetek azonban gyakran vezetnek úgynevezett másodlagos (szekunder) ízületi kopáshoz, amely szinte bármely ízületünkben előfordulhat. A köznyelvben ízületi meszesedésnek nevezett kórkép egyébként orvosi szempontból tulajdonképpen nem létezik, ezzel a jelzővel leginkább az artrózis végstádiumát jellemezhetjük.

Folyamatosan leváló porcdarabok

Az ízületekben az ízesülő csontvégek súrlódásmentes mozgását az ízületi felszíneket borító porcszövet és az ízületi üreget kitöltő ízületi folyadék biztosítja. Ezeket a porcos felületeket a kor előrehaladtával számos károsító hatás éri. Bár a rendszeres terhelés a porcok anyagcseréjét és regenerációját segíti, a túlzott terhelés, az ízületek túlzott igénybevétele ellentétes folyamatokat is beindít. Az ízületi felszínek igen intenzív terhelése és a porcok kis sérülései ugyanis olyan degeneratív folyamatokat indítanak be, amelyek végül a porc teljes pusztulásához és izületi kopás kialakulásához vezet.

Az életkor előrehaladtával a porcszövet vizet veszít. Ezáltal a porcok rugalmassága és terhelhetősége jelentősen csökken, a rugalmas porcszövet felpuhul, helyenként morzsalékonnyá válik. Továbbá a porcsejtek száma is fokozatosan csökken, a porc állományába pedig mészsók rakódhatnak le. Ráadásul kisebb traumák és fokozott terhelés (például túlsúly) hatására az ízületi felszíneken kis sérülések keletkeznek. Ezek a kis sérülések kezdetben az ízület egy túlterhelt részén keletkeznek, majd innen terjednek át a porcfelszín további részeire.

Az ízületi csontvégeken a porcszövet szélén kis csontkinövések keletkeznek, amelyek megváltoztatják az ízesülési viszonyokat, és az ízületi tok feszülését okozzák. Ennek eredményeképpen az izületi tokban több változás is kialakulhat: egyrészről a levált porcdarabok az izületi tokba ágyazódnak be, ahol egy krónikus gyulladásos folyamatot indítanak el; másrészről a tokban mészsók rakódnak le, így a folyamatok végeredményeképpen a tok hegesedik és zsugorodik.

A porcok felszínéről ezután kisebb-nagyobb darabok leválnak és az ízület üregébe kerülve gyulladást váltanak ki, amely folyamat további porckárosodást okoz. Így egy önmagát fenntartó kör alakul ki, amely folyamatos, állandó porcpusztuláshoz vezet. Ennek következtében a kezdeti kisebb sérülések után a porcokon nagyobb, fekélyszerű hiányok alakulnak ki, és helyenként a porc alatti csontszövet is előtűnhet. Mivel az izületen belüli terhelési viszonyok megváltoznak, megváltozik a csontok izületi végeinek belső szerkezete is. A csontgerendák egyes területeken megvastagodnak, ilyenkor beszélünk meszesedésről.

A legjobb megelőzés, ha tartjuk normál testsúlyunkat

A betegség kockázati tényezői közé tartozik az öröklött hajlam, a megelőző ízületi sérülés, a túlerőltetés (például a térd- és a csípőízületet nagymértékben igénybe vevő túlzott sportolás miatt), valamint a túlsúlyosság. Nemzetközi statisztikák szerint a térdízületi artrózisos betegek közel fele elhízott, míg a nem artrózisos betegek körében ez az arány csupán 10 százalék.

Sok esetben a túlerőltetés lehet a kórkép kialakulásának oka. Különösen a fiatalabb generáció tagjai hajlamosabbak túlbecsülni saját képességeiket és a fitneszmozgalom jegyében nagy lelkesedéssel tönkretenni az ízületeiket. A csípő esetén a nem megfelelő módon végzett testépítés, versenyszerű torna, tenisz, a térd esetében a túl intenzív labdarúgás, síelés, kosárlabda egyaránt veszélyes lehet ebből a szempontból.

A betegség kialakulásának kockázata a nők esetében nagyobb: a térdízületi artrózis gyakorisága négyszerese, a kisízületi artrózisé pedig háromszorosa a férfiakénak. Ennek az az oka, hogy a női nemi hormonok befolyásolják az ízületi szalagok rugalmasságát. Egy amerikai vizsgálat kimutatta, hogy nőkben az izomzat sportolás közben nem képes ugyanolyan mértékben rögzíteni a térdízületet, mint a férfiakban, emiatt az ugrással és a térdízület kifordulásával járó sportoknál például nyolcszoros a térdsérülés kockázata.

Fáj, recseg, ropog

Az izületi kopás bármely izületben kialakulhat, de leggyakrabban a főbb teherviselő ízületek, azaz a térdizület, valamint a gerincoszlop kis ízületei érintettek.

A kórkép jellemző tünete a fájdalom, amely kezdetben erős megterhelést követően jelentkezik, és tompa jellegű, ezért a páciensek gyakran nem is kifejezett fájdalomról, inkább fáradtságérzésről számolnak be. Később jelentkezik a tipikus ízületi kopásra jellemző, éles, a mozgás indításakor érzett fájdalom. Ilyenkor a beteg arról számol be, hogy nyugalomban nem érez fájdalmat, azonban az érintett ízület mozgatása - reggeli felkelés, lépcsőn való közlekedés - komoly fájdalommal jár. Később azonban a fokozatos mozgatás után az ízület mintegy bejáratódik, és a fájdalom megszűnik.

A kórkép előrehaladásával azonban már mozgás közben is erős fájdalma van a betegnek, de az érintett ízület pihentetésének hatására megszűnnek a panaszok. A betegség végstádiumában, amikor a porc már teljesen elpusztult, a fájdalom állandósul, és olyan mértékű lehet, hogy a beteget mindennapi tevékenységében is korlátozhatja. A kialakuló fájdalom intenzitása és jellege igen változó lehet, és időnként nem csak az érintet ízületet érinti, hanem a szomszédos területekbe is kisugárzik. A környező izmok feszüléséből eredő fájdalom is ronthatja a tüneteket.

A fájdalom mellett szintén jellemző tünet az izületek mozgatásra jelentkező ropogása, amelyet orvosi nyelvben krepitációnak neveznek. A fájdalom miatt ugyanis az ízület körüli izmok reflexesen védekező kényszertartást vesznek föl, és a csökkent mozgás miatt hegesedések jönnek létre, ami végül az ízületi mozgás beszűküléséhez vezet. Ezt tovább ronthatja az izületi tok hegesedése és az ízfelszín folyamatos pusztulása.

A porcfelszín leépülése, valamint a csontvégek átalakulása és deformálódása miatt az ízületek fő mozgástengelye és az ízületek alakja megváltozik, a végstádiumban kialakult csontkinövések pedig gyakran tapinthatók az ízületben.

Forrás: AFP

A porcpusztulás egyelőre még nem megállítható

Az ízületi kopás diagnózisa már gyakran a beteg panaszai alapján felállítható, azonban a részletes, ortopéd orvos által végzett, képalkotó eljárással kiegészített vizsgálat is elengedhetetlen. A beteg számára a legkevésbé megterhelő és a leginformatívabb vizsgálat a röntgen. A felvételeken ugyanis jól látható az ízületi rés beszűkülése, a porc alatti csontrétegek meszesedése, az esetleges csontkinövések és egyéb ízületi elváltozások is. Sajnos röntgenvizsgálattal az ízületi kopás korai stádiuma nem ismerhető fel, ilyen esetekben szükség lehet az artroszkópos vizsgálatra is.

Egyelőre nem ismerünk olyan gyógymódot, amellyel a már kialakult ízületi porcpusztulás megállítható és visszafordítható lenne. A legfontosabb cél a beteg fájdalmának csökkentése, mozgásképességének javítása és teherviselő képességének visszaállítása, amely igen összetett feladat. Alapvető orvosi feladat továbbá az ízületek terhelésének csökkentése, ezt túlsúlyosság esetén például fogyással érhetjük el. Ugyanakkor lényeges az ízületek terhelés nélküli mozgatása is, amely megelőzi a súlyosabb elváltozások kialakulását, de ugyanakkor javítja a porcszövet anyagcseréjét is.

Ezenfelül a fizioterápia alapvető szerepet tölt be az izületi kopás kezelésében: ez lehet gyógytorna, víz alatti torna, vagy gyógymasszázs is a kórkép súlyosságától függően. A fizioterápia mellett a fájdalom és gyulladás csökkentése lehetséges gyógyszeres kezeléssel is, fájdalomcsillapítókkal, szalicilátokkal, nem szteroid gyulladásgátlókkal. Az utóbbi idők kutatási eredményei azt mutatják, hogy a porc pusztulását lassítják-gátolják a glükózamin és kondroitin tartalmú készítmények is.

Végső esetben, ha a konzervatív kezelés eredménytelen volt, szükség lehet műtéti megoldásokra is. Bár a térd- és csípőprotézisek esetében magas a sikeres műtétek aránya (a beültetett protézis 15-20 évig is eltarthat), még jól sikerült műtét után is nagy valószínűséggel legalább egyszer cserélni kell a protézist azokban a betegekben, akikben fiatalon végezték el a műtétet. Ráadásul az ízületi felszíneket pótló anyagok nem képesek maradéktalanul pótolni az eredeti porccal fedett ízületfelszínek mechanikai funkcióját, sem azok kopásállóságát, ezért amikor csak lehet, törekedni kell az ízület megtartására.

A rendszeres testmozgás segíti a megelőzést

Hasonlóan a csontritkuláshoz, ennek a betegségnek a megelőzését is fiatal korban kell elkezdeni. Lehetőleg mindig kerüljük az ízületek túlterhelését, azt azonban feltétlenül vegyük figyelembe, hogy a kíméletes és rendszeres terhelés javítja a porcok anyagcseréjét és ezáltal az ellenállóbb lesz a sérülésekkel szemben. Ezért, mint annyi más betegség megelőzésében, itt is igen fontos a rendszeres - legalább napi 30 percig tartó - testmozgás beépítése az életmódunkba.

Ajánlatos azonban minden alkalommal jól felkészülni: a terhelés előtt bemelegíteni, utána pedig könnyű mozgással levezetni. Az ízületeket nem terhelő sportok, így a rendszeres úszás, szobakerékpározás, napi 2-3 kilométer séta pedig életkortól függetlenül mindenkinek jót tesz. Ezenfelül törekedjünk étrendünkkel az életkorunknak megfelelő testsúly elérésére és megtartására is. A megelőzést segítik a kondroitin-szulfát és a glükózamin tartalmú készítmények, melyek a porc újjáépülésében és felépítésben játszanak szerepet.