Segít a visszér ellen a vénás torna

A visszértágulat 30-40 éves kor után egyre több nőt érint. Mivel örökletes tényezők is okozzák, teljesen megelőzni nem lehet, de a súlyosbodása életmódbeli változtatásokkal meggátolható.

A vénák a test szöveteiből szállítják az elhasznált vért a szív felé. Leggyakrabban az alsó végtag vénái betegszenek meg, melyek egy felszínes - a bőr alatt futó, és egy mélyben - az izmok között - haladó rendszert alkotnak.

A visszértágulat, vagy orvosi nevén varikozitás a felületes vénás rendszer idült megbetegedése, amely szinte kizárólag az alsó végtag vénáin fordul elő. Az érintett erek kóros mértékben kitágulnak, kanyargós lefutásuk jól látszik a lábszár vagy a comb bőre alatt. A visszeresség kialakulásában elsősorban a vénák falának veleszületett, örökletes gyengesége játszik szerepet. A vénák kitágulásához hozzájárulhatnak egyéb tényezők is, pl. fogamzásgátló tabletta tartós szedése, terhesség, elhízás, álló vagy ülő foglalkozás, székrekedés, nehéz súlyok emelése.

A visszérbetegség lényege az, hogy elromlik a vénákban a vér egyirányú - a szív felé tartó - áramlását szabályozó billentyűk működése, emiatt visszafelé, továbbá kóros módon a mély vénák felől a felületesek felé is áramlik a vér, ami ez utóbbi erek túlterhelését és bennük a vér pangását eredményezi. A hosszasan fennálló betegség következtében már az egész végtag vénás keringése károsodhat, továbbá a visszeresség fokozza a kitágult vénák területén a gyulladás és a vérrögképződés veszélyét.

A visszerek szempontjából is kulcsfontosságú az egészséges testsúly

A visszeresség súlyossága és a létrejövő panaszok nem mindig állnak arányban egymással. Gyakran semmilyen panasza nincs a betegnek, de fáradtság, "nehéz láb"-érzés, feszülés, melegség, duzzadás, éjszakai lábszárgörcsök, főként álló helyzetben jelentkező tompa vagy erősebb fájdalom is jelentkezhet. Az orvos a lábszár mozgatásával és különböző "vénás próbák" elvégzésével vizsgálja az erek állapotát. Speciális, ún. Doppler-ultrahang vizsgálat segíthet a keringési viszonyok pontos felmérésében.

Mivel elsősorban örökletes tényezők okozzák a visszértágulatot, a betegség kialakulását nem lehet teljes mértékben megelőzni, azonban a folyamat súlyosbodását hatékonyan meg lehet akadályozni. Ennek feltételei az egészséges testsúly elérése és megtartása, a rendszeres testmozgás (legjobb a gyaloglás és az úszás) és ún. "vénás torna" végzése (pl. lábujjhegyen járás, lábfejkörzés, lábujjak behajlítása-kinyújtása, lábemelgetés), pihenés közben a lábak felpolcolása, ülő munka megszakítása időnként a láb megmozgatásával, kényelmes, puha talpú és nem túl magas sarkú cipő viselése, hűvös zuhany a bokától a comb felé haladva (meleg fürdő, szauna kerülendők).

A visszér kezelhető fáslival, tornával, gyógyszerrel és műtéttel is

Nem szabad elhanyagolni a visszerek kezelését, mert nem csupán esztétikai kérdésről van szó. A betegség súlyosbodása, illetve késői szövődmények kialakulása komolyan veszélyeztethetik a beteg egészségét. Legcélravezetőbb a különböző rendelkezésre álló kezelési módok egyénre szabott kombinációját alkalmazni. A visszérbetegség orvosi kezelésének alapja rugalmas pólya (fásli) vagy gyógyharisnya viselése. Ezeket érsebész szakorvos a láb állapotának vizsgálatát és méretvételét követően, receptre felírja a betegnek. A recept gyógyászati segédeszköz boltban váltható be. Fontos, hogy a fáslit vagy harisnyát reggel, még felkelés előtt az ágyban kell felvenni. A vénás keringést javító tornagyakorlatokat gyógytornász tudja szakszerűen betanítani.

Forrás: AFP/Dr. P. Marazzi

Léteznek a vénafalat erősítő gyógyszerek is, melyek ugyan nem gyógyítják meg a betegséget, de enyhítik a tüneteket. Sok betegnél a sebészi megoldás vezet a legjobb eredményre, ami a kitágult érszakasz kiiktatásából és a keringésből való eltávolításából áll.

A legmodernebb technika a lézeres visszérműtét. Az operáció mindig jelentős javulást hoz a beteg állapotában, de később még így is előfordul a betegség kiújulása. További lehetőség injekcióval érelzáró anyag bejuttatása a kitágult vénákba (ún. szkleroterápia), ezt általában csak a nagyon vékony, felületes kis vénákon alkalmazzák.