A lábikragörcs és a hideg láb veszélyes betegséget jelezhet

Az érszűkület az érelmeszesedés egyik megjelenési formája, amely leggyakrabban a láb verőereiben lép fel. A jellemzően járáskor jelentkező lábikragörccsel, hideg lábbal járó alsó végtagi érszűkület jelentős mértékben akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése pedig akár a végtag amputációjához is vezethet.

A világ fejlett országaihoz hasonlóan Magyarországon is a szív- és érrendszeri betegségek okozzák a halálesetek legnagyobb hányadát: a statisztikai adatok szerint hazánkban közel kétszer akkora a szív- és érrendszeri betegségek előfordulásának aránya, mint az Európai Unió többi tagállamában. Az egyik leggyakoribb érrendszeri probléma a perifériás érbetegség (érszűkület, arterioszklerózis), amely az esetek többségében a lábszár ereiben alakul ki, de a szervezet többi, agyon és szíven kívül elhelyezkedő ereit is érintheti. (Az agy és a szív ereiben természetesen szintén kialakulhat érszűkület, az előbbi esetben agyérbetegségről, az utóbbi esetben pedig szívkoszorúér-betegségről beszélünk.)

Fáradékonyabbá válik a láb, fájdalom a vádliban

A hazánkban mintegy 400 ezer embert érintő perifériás érbetegség sokáig semmilyen panaszt nem okoz, később azonban fájdalom jelentkezhet a vádliban, járáskor pedig fokozott fáradékonyság léphet fel; a betegség romlásával párhuzamosan a görcs egyre rövidebb távolságok megtétele után jelentkezik, végül nyugalomban is állandósulhat. A felsorolt tünetek már önmagukban is komoly panaszokat okozhatnak, és akadályozhatják a hétköznapi teendők elvégzését, a legsúlyosabb esetekben pedig akár amputáció is szükségessé válhat.

Az érszűkület kockázati tényezői közül talán a cukorbetegség és a dohányzás a legfontosabbak, de a magas vérnyomás és a vérzsírok emelkedett szintje, továbbá az elhízás is jelentős szerepet játszanak a betegség megjelenésében.

A lábszáron jelentkező érbetegség időben történő felfedezése azért nagyon fontos, mert a szív vagy az agy ereinek - tüneteket egyelőre még nem okozó - károsodását jelezheti előre: ismert, hogy a perifériás érbetegségben szenvedő betegeknél egészséges társaikhoz viszonyítva csaknem kétszeres valószínűséggel alakulhat ki szívinfarktus és/vagy szélütés (stroke). A perifériás keringés zavarának jelentkezése után öt évvel a betegek 70%-a, tíz évvel később pedig már csak az érintettek fele él: a legnagyobb halálozási kockázatot a már meglévő, de tünetmentessége miatt még fel nem ismert, ezért kezeletlen érbetegség jelenti.

A plakkok kezdetben csak szűkítik, később el is zárhatják az artériát

A perifériás érbetegség gyakorisága 50 éves kor felett jelentősen nő: a betegség kialakulásának elsődleges oka az érelmeszesedés (atheroszklerózis), amelynek során az artériák falában fokozatosan zsírtartalmú anyagok rakódnak le. A lerakódásokba később kálcium, különféle hegekből származó szövetdarabok és más anyagok épülhetnek be, amelyek végül úgynevezett plakkokat alkotnak: a plakkok kezdetben csak szűkítik, később azonban teljesen el is zárhatják az adott artériát, gátolva ezzel a vér folyamatos áramlását.

A fentieken kívül érszűkületre hajlamosíthat a vérrögök kialakulása, az artériák gyulladása vagy mechanikai sérülése (például baleset miatt), a cukorbetegség és egyes fertőző betegségek, például a szifilisz.

A perifériás érbetegség kockázati tényezői

- Ha a családban korábban már előfordult korai szívinfarktus vagy szélütés.

- Ötven év feletti életkor.

- Elhízás és túlsúlyosság (ennek megállapítására használja testtömegindex-kalkulátorunkat).

- Mozgásszegény és/vagy stresszes életmód.

- Dohányzás.

- Rendszeres, nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás hosszabb távon.

- Cukorbetegség.

- Magas vérnyomás.

- Magas LDL-koleszterinszint (az LDL-t, vagyis az alacsony sűrűségű lipoproteint "rossz" koleszterinnek is nevezik, mivel fokozott koncentrációban történő jelenléte elősegíti az érelmeszesedés kialakulását), továbbá a magas trigliceridszint és a HDL-koleszterin normálisnál alacsonyabb koncentrációja (a HDL-t, vagyis a magas sűrűségű lipoproteint érvédő hatásai miatt "jó" koleszterinként tartják számon).

Forrás: AFP/SPL

Lépcsőmászás után begörcsöl a vádli

A romló alsóvégtagi keringés leggyakoribb tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság, mely pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. Ez a tünetegyüttes az úgynevezett átmeneti sántítás. Jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom szinte mindig ugyanolyan hosszúságú út vagy lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet, illetve fekély is kialakulhat a lábon. A járáskor jelentkező fájdalom mellett érszűkületre utalhat a láb (és/vagy az egész érintett alsó végtag) fázékonysága, a láb (és/vagy a lábfej) hűvös tapintata is.

A megfelelő életmóddal és a kockázati állapotok megszüntetésével jelentősen csökkenthető az érintetteket elsősorban veszélyeztető szívinfarktus és szélütés kockázata.

A dohányzás azonnali abbahagyásával jelentősen mérsékelhetők a tünetek, és csökkenthető annak a valószínűsége, hogy a perifériás érbetegség (továbbá a szervezet más artériáinak állapota) tovább súlyosbodjon.

A megelőzést szolgálja a kényelmes, puha anyagból készült és megfelelő sarokmagasságú cipő viselése, amelyben a lábujjak szabadon mozoghatnak, ugyanakkor nem túl bő.

A rendszeres testmozgás - akár még a napi félórás séta is - segít a tünetek enyhítésében, egyúttal fokozatosan megnöveli azt a távot, amelyet a fentebb említett tünetek jelentkezése nélkül is könnyedén meg tud tenni a beteg.

A tápanyagokban és vitaminokban gazdag, alacsony zsír- és koleszterntartalmú ételekből álló étrend a testsúly, a vérnyomás és a koleszterinszint kordában tartásával is segíti az érszűkület megelőzését.

Cukorbetegeknek fokozottan kell figyelniük arra, hogy vérnyomásukat a megfelelő értéken tartsuk, valamint hogy lábukat ne érje komolyabb sérülés, hiszen az elhanyagolt sérülések a véráramlás csökkenése miatt akár a végtag amputációjához is vezethetnek.