Huncut molekula a vörösbor hatóanyaga

Nem szűnő tudományos csörték tárgya a vörösbor gyógyhatású vegyületeként híressé vált rezveratrol. A vita most azon folyik, vajon miként fejti ki áldásos élettani hatásait.

David Sinclair, a bostoni Harvard Medical School molekuláris biológusa magas téttel indított: laboratóriumi és állatkísérletes eredményei oly mértékben meggyőzték a rezveratrol gyógyerejéről, hogy egy egész céget alapított a vörösbor áldásos összetevőjének gyógyszeripari felfuttatására.

Tette ezt azok után, hogy igazolta: a szőlő héjában bőségesen előforduló, a polifenolok családjába tartozó, rezveratrol nevű vegyület megvédi az egereket a zsírban gazdag étrend veszélyeitől. Más élőlényeken - élesztőgombán, gyümölcslegyeken és hengeresférgeken - végzett kísérletei pedig arra szolgáltattak bizonyítékot, hogy a rezveratrol a sirtuin nevű fehérjék aktiválásán keresztül hosszabbítja meg e legkülönbözőbb modell-organizmusok élettartamát.

Ám Sinclair tudományos ellenlábasai időközben olyan megfigyelésekkel álltak elő, amelyek megkérdőjelezik a rezveratrolnak a sirtuinokkal való közvetlen kölcsönhatását, egy friss közlemény pedig már azt is cáfolja, hogy a sirtuinok aktiválása valóban megnövelné a férgek és a muslicák életidejét.

Sinclair számára nem kevés forog kockán. Igaz, az általa társtulajdonolt céget, a Sirtris Pharmaceuticals-t a gyógyszeripari óriás GlaxoSmithKline 2008-ban - jó pénzért, 720 millió dollárért - felvásárolta, és felfüggesztette a rezveratrol gyógyszerré fejlesztésére irányuló kutatásokat, ám az új tulajdonos is napirenden tartja a SIRT1 sirtuint serkentő egyéb molekulák emberi kipróbálását cukorbetegség és más időskorral összefüggő bajok ellen.

Hogyan hat a rezveratrol?

Sinclair ezért viszonttámadásba lendült, és csapatával a Cell Metabolism című folyóirat hasábjain a minap közölt cikkében megmutatja: a SIRT1 fehérjét nélkülöző egerek vajmi keveset élveznek a rezveratrol jótékony anyagcseremódosító hatásaiból.

Sinclairék kísérlete tulajdonképpen kézenfekvő. Ha igaz a feltevés, hogy a rezveratrol előnyös befolyását a SIRT1 közvetíti, e fehérje hiányában az egereknek nem származhat előnyük a rezveratrol-kezelésből. Élesztősejtekben ezt már 2003-ban igazolták, azonban az egér keményebb diónak bizonyult, ugyanis a SIRT1-től megfosztott rágcsálók már az anyaméhben elpusztultak, vagy fejlődési rendellenességgel, például vakon jöttek világra. A problémát csak úgy lehetett áthidalni, ha olyan állatokat hoztak létre, amelyekben a SIRT1-et feltételesen, már a fejlődés lezárulta után kapcsolták ki. "Az élesztőkön két hét alatt megvolt a kísérlet, az egereken öt évig tartott. De végre kész" - számolt be Sinclair.

A SIRT1-hiányost egereken kapott kísérleti eredmények alátámasztani látszanak Sinclairék elméletét. A normális, kontroll egerekben a rezveratrol ellensúlyozta a zsírban gazdag étrend ártalmait azáltal, hogy fokozta a zsírok elégetésében tevékeny energiatermelő sejtszervecskék, a mitokondriumok működésének hatékonyságát a vázizmokban. Azokban az egerekben viszont, amelyek nem rendelkeztek funkcióképes SIRT1-gyel, a rezveratrol kedvező hatása elmaradt.

"A rezveratrol huncut, nagyon huncut molekula"

Úgy tűnik ugyanakkor, hogy nem a SIRT1 felel a rezveratrol valamennyi hatásának közvetítéséért. A gyógyító polifenol ugyanis a kontroll és SIRT1-kiütött egerekben egyaránt stabilizálta a vércukorszintet a zsíros diéta ellenére, és a májat is egyformán védte a két kísérleti csoportban. Sinclair úgy látja, hogy a rezveratrol hatásmechanizmusa körüli nézeteltérések az egyes kutatócsoportok által alkalmazott eltérő dózisokra vezethetők vissza. Igen nagy mennyiségben adva a rezveratrol a SIRT1-en kívül még egy sor más fehérjével is kapcsolatot létesít. "A rezveratrol huncut, nagyon huncut molekula. Mindenkivel összeáll" - állítja.

Az AMPK nevű jelátvivő fehérje például szintén fontos láncszem a rezveratrol kedvező anyagcsere-élettani hatásait kiváltó folyamatokban. Sinclair többféle sejttípust vizsgálva azt találta, hogy a SIRT1-et termelő sejtekben a kis dózisban adott rezveratrol a SIRT1-en keresztül serkenti az AMPK-t, ugyanakkor az adagot a sokszorosára emelve a rezveratrol már közvetlenül, a SIRT1 közbeiktatása nélkül is képes az AMPK aktiválására.

A szintén e témában tevékenykedő Jay Chung, a bethesdai National Heart Lung and Blood Institute endokrinológusa vitába száll Sinclair értelmezésével. Szerinte a rezveratrol elsődleges hatása a foszfodiészteráznak nevezett enzimek gátlásában nyilvánul meg, a többi már csak következmény. S mivel a rezveratrol-kezelés hatására mind a SIRT1, mind az AMPK aktivitása megnő, nem tudni, melyik a tyúk és melyik a tojás. A kételkedő hangok ellenére Sinclair kitart álláspontja mellett: "A célunk az, hogy a rezveratrolnál is jobb vegyületeket állítsunk elő. Ez azonban rendkívül nehéz addig, amíg nem azonosítottuk a rezveratrol hatásának molekuláris támadáspontjait."