Az Amerikai Hipertónia Társaság kongresszusán ismertették a Vigo Egyetem munkatársainak tanulmányát, akik Ramon Hermida vezetésével magas vérnyomásban szenvedő férfiak és nők egészségének alakulását figyelték mintegy hat éven át. A vizsgálatban csaknem kétezer férfi és ugyanannyi nő vett részt, átlagos életkoruk 53 év volt.
Hermida professzor kiemelte, hogy tanulmányuk azért számít rendkívülinek, mert a 48 órás vérnyomásmérő műszert a kezelés megkezdésekor, majd évente legalább egyszer fölszerelték minden páciensre, de ha valamelyiknél a gyógyszerelést az alkalmi vérnyomásmérések tanúsága alapján módosítani kellett, a kétnapos mérést is megismételték.
A megfigyelés évei alatt valamennyi résztvevőnél észlelték az esetleg előforduló szív-és érrendszeri eseményeket, a szívhalált, az infarktust, a szélütést, vagy azt is, ha bármiért kórházi felvételre volt szükség.
Jelenleg az általánosan elfogadott vérnyomás mind a férfiak, mind a nők esetén a 140/90 higanymilliméter, vagyis a felnőttek vérnyomásának első értéke, a szisztolés nyomás - amikor a bal szívkamra belöki a vért a verőerekbe - az 140 hgmm, vagy az alatt legyen, a diasztolés nyomás, a "per" érték - amikor a szív két összehúzódása között vérrel telítődik - kevesebb legyen 90 hgmm-nél.
A spanyol kutatócsoport adatai szerint a férfiaknál az optimális vérnyomás lényegében az eddigi, elfogadott határokon belül, vagyis nappal 135/85 hgmm, éjszaka 120/70 hgmm körül alakult, a nők esetében azonban kevesebbnek bizonyult: nappal 125/80, éjjel 110/65 hgmm.
A több ezer, korosodó ember vérnyomásának az előbbieknél magasabb értékekre növekedése ugyanis a nők szív-és érrendszeri kockázatát jelentősebben fokozta, mint a férfiakét.