Miért nevetünk a rossz vicceken?

A legtöbben inkább udvariasan nevetnek egy gyenge viccen, ahelyett, hogy őszintén megmondanák negatív véleményüket a mesélőnek. A negatív visszajelzések hiánya nagyon elterjedt jelenség, és sok esetben éppen olyanoknál vezet önbizalom-túltengéshez, akiknél ez a legkevésbé megalapozott - hívja fel a figyelmet egy amerikai pszichológusnő.

Mindenki találkozott már társaságban rendszeresen borzasztó rossz vicceket mesélő emberrel, ám meglehetősen ritka, hogy erre fel is hívná valaki az illető figyelmét: inkább egy rövid, udvarias mosollyal vagy nevetéssel intézzük el a dolgot. A viccmesélő pedig a reakciókból tévesen azt a következtetést vonhatja le, hogy viccei tetszést aratnak.

A fenti, jól ismert szituáció csak egy példa arra, miként vezethetnek az udvariaskodó, őszintétlen visszajelzések elbizakodottsághoz, hamis énkép kialakulásához - számolt be az Amerikai Pszichológusok Társaságának 120., a floridai Orlandóban rendezett kongresszusán legújabb kutatásairól Joyce Ehrlinger, a Floridai Állami Egyetem pszichológusa. A szakember szerint a társadalmi normák miatt idegenkedünk attól, hogy mindennapi helyzetekben negatív visszajelzéseket adjunk másoknak, még akkor is, ha azokra maximálisan rászolgáltak.

Részben ez a finomkodó, a másik érzéseit megbántani nem akaró magatartás okozza azt, hogy az emberek ritkán hallanak őszinte véleményt magukról és viselkedésükről, és a hamis megerősítések miatt sokan elbizakodottá, nagyképűvé válnak. Egymással gyökeresen ellentétes nézeteket valló résztvevők bevonásával végzett kísérletek igazolták, hogy az emberek egy kínos, kiélezett vitás helyzetben negatív kritika helyett inkább csöndben maradnak, esetleg udvariasan mosolyognak vagy bólogatnak, de nem bocsátkoznak heves vitába a másik féllel. Különösen igaz ez, ha a konfliktus gerjesztője határozottan védi igazát, szenvedélyesen érvel, és végül visszajelzések hiányában vagy a tévesen pozitívként értelmezett reakciók következtében túlértékeli saját érvelési képességeit.

A szerző korábbi kutatásaiból kiderült, hogy az önbizalom-túltengés gyakran a hozzá nem értésből fakad. Bár ez elsőre ellentmondásosnak tűnik, valójában nem az: a hibák, tévedések felismeréséhez nagyon fontos a megfelelő képzettség és tapasztalat.

A hamis önértékelésen alapuló magabiztosság számos helyzetben nem jelent különösebb problémát, maximum kínos perceket okoz egy társaságban vagy egy tehetségkutató verseny válogatóján. Vannak azonban olyan helyzetek, amelyekben a megalapozatlan önbizalom veszélyt jelenthet, például egy orvos, egy ügyvéd vagy egy pilóta esetében. Mások reális önértékelésének érdekében sok esetben fontos lenne félretenni a belénk rögzült udvariaskodást - figyelmeztet a szerző.