"Az exrendőrből szőke szépség lett" - ilyen szalagcímek jelentek meg 1952. december elején az amerikai újságokban, amikor a 27 éves George Jorgensen egy nemet megváltoztató műtétsorozat után visszatért az USA-ba, Christine-ként. Életútját a BBC idézte fel.
Környezete homoszexuálisnak gondolta
Jorgensen a New York-i Bronxban nevelkedett nagy, összetartó családban. Kamaszként tudatosult benne, hogy ő tulajdonképpen egy férfi testbe zárt női lélek. Fiatal férfiként sokan homoszexuálisnak vélték, annak ellenére, hogy ő magát soha nem tartotta annak. Életrajzában erről így vall: "amíg George-ként éltem, annak ellenére, hogy vonzódtam a férfiakhoz, fizikailag rosszul voltam tőle, amikor valamelyikük ajánlatot tett".
Az 1940-es évek végén épp a hadseregben szolgált, amikor a kezébe került egy újságcikk egy dán orvosról, Christian Hamburgerről, aki úttörő módon, hormonok segítségével, nemváltoztató kísérleteket folytatott állatokon. Jorgensen úgy érezte, hogy Hamburger talán segíthet az ő problémáján is.
A hormonterápiának köszönhetően eltűnt férfias kopaszsága
Mivel Jorgensen anyja és apja is Dániában született, a környezetében nem keltett feltűnést, amikor 1950-ben először Koppenhágába utazott az orvossal találkozni. Miután Hamburger hivatalosan is transzszexuálisként diagnosztizálta Jorgensent, első lépésként hormonterápiát javasolt. Ő bátorította arra is a fiatalembert, hogy kezdje el felvállalni a női identitását, és többek között kezdjen el női ruhákat hordani.
A hormonterápia előrehaladtával a páciensen látható változások jelentek meg: az emlőmirigyek megnőttek, haja dúsabb lett, feje búbján eltűnt a kopaszság, és végül alkata is egyre nőiesebb lett.
Meg kellett változtatni a törvényeket, hogy kasztrálhassák
Azt, hogy Jorgensen száz százalékban elkötelezett a nemváltás mellett, egy pszichológus, dr. Georg Sturup is megerősítette. Hogy a hormonterápiát műtét követhesse, a pszichológus petíciót küldött a dán kormánynak az érvényes jogszabályok megváltoztatására, hogy nemváltás céljából engedélyezze az akkor tiltott kasztrálást.
A fiatalember több mint egy év hormonális kezelés után feküdt először a kés alá, a műtétsorozat eredményeképpen Jorgensennek női nemi szervei lettek. Hogy pontosan mi is történt az operációk során, a mai napig nem ismert, de az biztos, hogy korábbi hasonló műtéti próbálkozásokat vettek alapul. Berlinben ugyanis már az 1930-as években kísérleteztek hasonló műtéttel, de a Lili Elbe nevű páciens az utolsó operációt követően meghalt.
Jorgensen az új szerveiről anatómiai részleteket soha nem tárt a nyilvánosság elé, de egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy állapota leginkább egy méheltávolításon átesett nőéhez hasonlítható, akinek gyereke soha nem lehet, de kielégítő szexuális élete igen.
"Mostantól lányotokként gondoljatok rám"
Miután a műtétsorozat után az akkor már Christine-né lett Jorgensen visszautazott New Yorkba, a következőket írta szüleinek: "A természet tévedett, de én korrigáltam a hibát, mostantól lányotokként gondoljatok rám." Családja támogatta döntésében, egy interjúban azt mondta, hogy anyja mindig is tudta, hogy fia más, mint a többiek.
A média és a nyilvánosság a leginkább kíváncsisággal és elismeréssel fordult felé. Hollywood is felkapta, film- és színházi szerződéseket kapott, később saját előadásával járta az országot. Magánélete kevésbé volt sikeres, két kapcsolata is az eljegyzés után bomlott fel. Christine Jorgensen 62 évesen, 1989-ben hunyt el.
Az indiánok között is van transzszexuális A becslések szerint minden 4500. férfi és minden 8000. nő transzszexuális, azaz az ellenkező nem testében szeretné élni az életét. Az, hogy nem modern kori jelenségről van szó, jól jelzi, hogy az ókori görög és római mitológiából is ismertek olyan alakok, akiknek lelke és teste különböző nemű volt. Azt, hogy a jelenség kultúrafüggetlen, az is jelzi, hogy például a navahó indiánoknak külön szavuk van a transzszexuális nőkre, illetve férfiakra. |