Az agyhaláltól ment meg az új oxigénhab

Ha leáll a légzés, néhány percen belül visszafordíthatatlan károsodást szenved az agy. Egy új oldat azonban a légzésleállás után még negyed órán át védi az agyat.

Ha valakinek egy elakadt falat, súlyos asztmás roham vagy tüdősérülés folytán megszűnik a légzése, legfeljebb néhány perce van hátra az életből: oxigén híján az agya hamarosan visszafordíthatatlan károsodást szenved, szíve pedig leáll. Jelenleg a légzés helyreállítására szolgáló leggyorsabb életmentő beavatkozás az intubálás, vagyis egy cső beillesztése a szájon keresztül a légutakba. A művelet azonban viszonylag időigényes, és nem is teljesen kockázatmentes.

Egy vadonatúj, a keringésbe fecskendezhető speciális oldat viszont akár negyed órán át is életben tarthatja a szerencsétlenül járt pácienst, aki felbecsülhetetlenül értékes perceket nyer, míg az orvosok a megmentéséért küzdenek. Az oldat miniatűr, oxigénnel töltött lipid-golyócskákat tartalmaz, amelyek kisebbek annál, semhogy légembóliát - a keringés folytonosságát megszakító légbuborékot - képeznének.

Tizenöt perc védelem a légzés leállása után

Hasonló lipidgömb-részecskéket már jó ideje alkalmaznak gyógyszerhatóanyagok, kontrasztanyagok célba juttatására. John Kheir, a Bostoni Gyermekkórház kardiológusa ellenben nagynyomású oxigént tartalmazó kamrán vezette át a lipideket, amelyek hanghullámokkal történő bombázás hatására becsomagolták az oxigént. Ezeket az oxigénnel töltött mikrobuborékokat erőteljes centrifugálással oldatszerűséggé lehetett koncentrálni.

Mivel az oxigén nyomása bennük magasabb, mint a szövetekben, a véráramba juttatva az éltető gáz a buborékokból a vörösvérsejtekbe diffundál át. A kiürült buborékok ellaposodva 1 mikrométernél is vékonyabb lemezkékké esnek össze, így gond nélkül továbbítódnak a legapróbb erekben is.

Kísérleti nyulakon igazolták, hogy az oldat folyamatos adása 15 percen át megvédte az agyat és az egyéb szöveteket a légzésleállás káros következményeitől. A módszer fő hiányossága egyelőre éppen az, hogy folyamatos beadást igényel, és a buborékok vivőanyagaként szolgáló fiziológiás sóoldat egy idő után túlterheli a keringést. A további fejlesztésnek tehát a kevesebb sóoldattal való beadhatóságot kell megcéloznia.