Nincs magyarázat a spontán égésre

Egy három hónapos csecsemő ritka betegsége tartja lázban Indiát. Az első híradások spontán égésről szóltak, az orvosok azonban óvatosabban fogalmaznak, pontos diagnózis egyelőre nincs. Ami biztos: a kisfiú testén égési sérülések vannak, és a szülei állítása szerint a kék lángok mindenféle külső hatás nélkül csaptak fel, immár négy alkalommal a gyermek eddig rövid élete során.

Az első eset kilenc nappal a gyermek születése után történt, a lángok a hasát és a jobb térdét érintették; a kisfiú apja azonnal törülközővel oltotta a tüzet. Az eset után felkeresték a helyi kórházat, majd később újabb kórházakat, végül a térség legnagyobb gyerekkórházát, a Csennaiban (Tamil Nadu állam központja) található Kilpauk Orvosi Központot.

A család Tamil Nadu államban egy kis faluban él, a gyermek szülei földművesek, a kisfiún kívül van egy kétéves lányuk is. A negyedik égési eset után a falu lakói azt kérték a családtól, hogy költözzenek el, mert attól tartanak, hogy a kisfiú miatt leég a falu. A faluban egyébként 2004-ben több rejtélyes tűzeset is történt, az utólagos vizsgálatok szerint azért, mert több házhoz magas foszfortartalmú, erősen gyúlékony építőanyagot használtak.

„A diagnózist tekintve egyelőre tanácstalanok vagyunk” – nyilatkozta a New York Times riporterének dr. Narajan Babu, a Kilpauk Orvosi Központ gyermekgyógyászati részlegének vezetője. A kisfiú augusztus elején került a kórházba első és másodfokú égési sérülésekkel, amelyek már kezdtek elfertőződni. „A szülők állítják, hogy a gyermek minden külső hatás nélkül, egy pillanat alatt kezdett égni. Számos vizsgálatot elvégzünk, és az eredmények alapján döntünk majd arról, hogy használhatjuk-e a spontán égés diagnózist” – ígérte a kezelőorvos.

A tudósok nagy többsége szkeptikus

A tudósok túlnyomó többsége nem hiszi, hogy az ember spontán lángra kaphat, időről időre azonban olyanok is akadnak, akik elismerik a furcsa jelenséget. A tudomány egyelőre nem találja a magyarázatot a halálesetek körülményeire sem: itt ugyanis nem a tűzesetekre jellemző elszenesedett tetem marad az áldozatból.

Spontán égésről szóló feljegyzések a XVII. század óta léteznek, és a leírások nagy hasonlóságot mutatnak: zsíros hamuvá vált testek, ám jellemzően egészben maradt lábszárak. Az is közös vonásuk a feljegyzéseknek, hogy csak a test pusztul el a tűzben, a körülötte lévő tárgyak viszont nem, vagy csak minimálisan sérülnek, gyakran még a fotel vagy az ágy sem, amelyben az áldozat feküdt.

1853-ban Angliában a Notes and Queries című, a viktoriánus korban indult magazinban jelent meg egy olyan tanulmány, amely 19 spontán égésnek vélt esetet dolgozott fel. A cikk szerzője, egy bizonyos dr. Lindsley konklúziójában úgy vélekedett, hogy a jelenség csak szenvedélyes alkoholfogyasztókkal történhet meg.

Az alkoholteória azóta is tartja magát, pedig nem sokkal később egy német vegyész, Justus von Liebig megcáfolta. Kísérlettel igazolta, hogy még a hosszú ideig tömény (70 százalékos) alkoholban tartott tetemek sem kapnak spontán lángra. Egy másik kísérletében élő patkányokba etanolt fecskendezett, és ezek az állatok sem gyulladtak meg soha.

Rahul, a három hónapos indiai csecsemő édesanyjával a Kilpauk kórházban, Csennaiban Forrás: Northfoto/Barcroft India

Inog a "kanócelmélet" is

A XX. század második felében néhány spontán égésnek vélt esetről részletes dokumentáció készült, a New Scientist egy 2012 augusztusában megjelent cikkében több olyat is említ, ahol az igazságügyi orvosszakértő szerint volt a halál oka spontán égés.

Ugyancsak egy halottkémtől származik az úgynevezett „kanócelmélet” is. Az 1960-as években született teória arra próbált választ adni, hogy ha az emberi zsír 250 Celsius-fokon ég, hogyan keletkezhet egy szobában oly módon ekkora hő, hogy az áldozat környezete ép marad.

A „kanócelmélet” szerint, ha a zsír körbe van véve más anyaggal, akkor hő hatására megolvad, és olvadt állapotban szobahőmérsékleten is lángra kaphat – azaz ahhoz, hogy a zsírszövet hamuvá váljon, nem szükséges a 250 Celsius-fok. A teóriát a halottkém, Gavin Thurston egy szövetbe burkolt zsírszövet elégetésével igazolta: a lángra kapott szövet hőjétől a zsír valóban megolvadt, és a gyertyához hasonlóan hosszan égett, 250 Celsius-foknál alacsonyabb hőmérsékleten.

Az elméletet azonban kétkedés fogadta, a kritikusok szerint a teória gyenge pontja, hogy a gyorsan égő emberi ruha nem képes biztosítani, hogy a zsírszövet kanócként viselkedhessen.

Az acetonelmélet az eddigi leghihetőbb, de a kisfiú esetét ez sem magyarázza

Az eddigi talán leghihetőbb tudományos magyarázatot szintén a New Scientist már említett cikke ismertette.

Eszerint, ha a sejtek extrém módon éheznek (például ketogén diéta, alkoholizmus vagy előrehaladott cukorbetegség hatására), akkor egy, a májban felszabaduló vegyület könnyen acetonná alakulhat át, amely éghető. Kísérletéhez Brian J. Ford biológus mérethű, felöltöztetett ember bábukat használt, amelyek szöveteit acetonba pácolt disznószövetekkel helyettesítette, majd a bábukat meggyújtotta. A bábuk félóra alatt zsíros hamuvá égtek, ráadásul pont úgy, ahogy a spontán égésről szóló beszámolókban áll: lábszáraik szinte érintetlenek voltak, valószínűleg azért, mert a lábszárakban kevés a zsírszövet, így az aceton nem tudott felhalmozódni.

A biológus javaslatára a Kilpauk Kórház orvosai a kisfiúnál vizsgálták az acetonszintet is, ám nem találták kiugrónak.