Honnan lehet tudni, hogy egy kisgyerek depressziós?

Vágólapra másolva!

Minél kisebb egy gyerek, annál kevésbé hasonlítanak depressziójának tünetei a felnőttekéhez. Mit kell figyelni, és hová lehet fordulni segítségért?

Origo

Vágólapra másolva!

depresszió tünetek kisgyerekek

Egy új brit jelentés szerint a szigetországban egyre több a depressziós gyermek: a becslések szerint 80 ezer 18 év alatti szenved a betegségtől, közülük 8000-en 10 év alattiak. Ezért a brit közegészségügyi intézet (National Institute of Health and Clinical Excellence – NICE) iránymutatást adott ki orvosoknak és iskoláknak, hogy minél korábban ki tudják szűrni az érintett gyerekeket, a gyerekkori depresszió tünetei ugyanis gyakran eltérnek a felnőttkoritól.

Szoronganak, hogy elég barátjuk van-e a Facebookon

A jelentés készítői különösen az iskola-előkészítőkben és az általános iskola alsó tagozataiban figyelték meg a depressziós tünetek drasztikus növekedését az elmúlt évtizedben. Az okok között elsők között szerepel a családok szétesése, a növekvő iskolai nyomás, valamint már nagyon fiatal kortól megfigyelhető a közösségi média káros hatása is.

A szakértők kiemelik, hogy néhány éve még a gyerek, ha nehéz napja is volt az iskolában, miután hazament, elfelejthette a kellemetlen társakat, tanárokat, eseményeket. Ám manapság a közösségi oldalak túlzott használata miatt a gyerek otthon sem tud kikapcsolni, és különösen a lányokra jellemző a Facebook-barátok száma miatti szorongás. A gyermekkori depresszió oka lehet továbbá a közösségváltás, a barátok elvesztése, költözés vagy egy szeretett személy halála is.

Magyarországon pillanatnyilag nem áll rendelkezésre reprezentatív, statisztikailag is alátámasztott felmérés a gyermekek körében megjelenő depresszió előfordulási gyakoriságáról az elmúlt évekből, de a klinikai tapasztalatok alapján itthon a gyermekkori depresszió előfordulása az elmúlt években számottevően nem nőtt. „A klinikai tapasztalatok alapján kamaszkor előtt a gyerekek 10-15 százalékánál fordul elő időnként depressziós hangulat, klinikai értelemben depresszióról azonban csak a gyerekek 2 százalékánál beszélhetünk” – mondja Gregó Enikő, a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátást nyújtó Vadaskert Alapítvány pszichológusa. „Itthon inkább az autizmus spektrumzavarral, valamint a hiperaktivitással diagnosztizált gyerekek száma ugrott meg jelentősen, ugyancsak a klinikai tapasztalataink alapján.”

„Egy gyerek esetében depresszióról akkor beszélünk, ha legalább két hétig a nap nagy részében a depresszió legalább öt tünete fennáll. Gyerekek esetében a vezető tünet általában az ingerlékenység, de jellemző tünet az étvágyvesztés, alvási problémák vagy az örömtevékenységek iránti érdeklődésvesztés is” – mondja a pszichológus.

Senki sem akar velem játszani

A gyerekeknél tehát más tünetei lehetnek a depressziónak, mint a felnőtteknél. Azaz, míg egy depressziós felnőttet általában lehangoltság, szomorúság, nyomott hangulat, motivációhiány jellemez, gyerekeknél inkább a játék, az evés és az alvás terén történt változásokra érdemes koncentrálni. Minél fiatalabb egy gyerek, annál nagyobb mértékben térnek el a tünetei a felnőttkori depressziótól.

A nagyon kicsiknél az étel elutasítása a legjellemzőbb, de felléphet félénkség, gátlásos viselkedés is. Általában nem úgy játszanak, mint a többi gyerek: elvesztik a fantáziájukat, sokszor visszahúzódóak, fáradtnak tűnnek. A gyakori ingerlékenység társulhat nyugtalansággal (például a gyerek céltalanul rohangál összevissza), vagy saját maga ellen irányuló agresszív viselkedéssel (például a fejét a falba veri). Az alvászavart kísérheti ágybavizelés, ágybaszékelés.

Gyakran panaszkodnak fej- vagy hasfájásra is, szervi megbetegedés nélkül. Depressziós lehangoltságot egyébként szervi betegségek is okozhatnak. Ilyenek többek között a pajzsmirigybetegségek, a cukorbetegség, különféle fertőző betegségek, az agydaganat, a vashiány, a vérszegénység vagy a szívbetegségek.

Kisebbségi érzésre, gyenge önbizalomra vall és segítség után kiált az is, ha a gyerek olyanokat mond, mint hogy „engem senki sem szeret”; „senki sem akar velem játszani”; „mindig én vagyok az, aki hibát követ el”.

A felsorolt tünetek természetesen időnként egészséges gyerekekre is jellemzőek. Hogy depresszióról van-e szó, az a tünetek intenzitásától és időtartamától függ.

Kicsiknek inkább játékterápia

A depresszió kihat a gyermek teljesítményére is: romlik a koncentrációs képessége, valamint az iskolai eredménye. A képességei alatt teljesítő depressziós gyermeket az iskolában gyakran lustának vagy butának hiszik.

„Tízéves kor felett kognitív, illetve viselkedésterápiával, ennél fiatalabbaknál játékterápiával kezeljük a depressziós gyermeket. Gyógyszert jellemzően csak nagyon indokolt esetben kap a gyermek” – mondja Gregó Enikő. „Mivel a gyermek depressziójában sokszor meghatározó szerepe van a családi környezetnek, a terápiák sikere nagyban függ attól, hogy a szülő mennyire együttműködő. Ideális esetben miközben folyik a gyerek egyéni terápiája, a pszichológus párhuzamosan a szülőkkel is rendszeresen találkozik.”

Gyerekkorban egyébként a fiúk és lányok körülbelül egyforma arányban depressziósok, kamaszkorra azonban ez már nem igaz: a lányoknál ekkor már kétszer gyakoribb a betegség, mint a fiúknál.

Hová fordulhatunk?

Ha a szülő, pedagógus vagy más személy tartósan észleli a problémát egy gyereknél, mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni. Lehetséges, hogy a háziorvos is tud abban segíteni, hogy hol vannak olyan ellátóhelyek, ahol speciális kezelést kaphat a gyermek. Ez azonban nem biztos, mert mint említettük, gyógyszeres kezelés csak nagyon indokolt, súlyos esetben jön szóba, az egyéb terápiás lehetőségek pedig e téren nem tartoznak a háziorvos kompetenciájába. Gyermekpszichológiai, gyermekpszichiáteri segítséget a helyi nevelési tanácsadókban, gyermek- és ifjúsági pszichiátriai ambulanciákon és kórházi osztályokon kaphatnak. Ez utóbbiak közé tartozik a Vadaskert Gyermekpszichiátriai Kórház és Szakambulancia is, ahol szeretettel várnak minden olyan családot és gyermeket, akik ilyen nehézséggel küzdenek.

Nagyon sokat segíthet, ha a depresszióban szenvedő gyermeket türelmesen (bármikor, ha ő szükségét érzi) végighallgatják, elfogadó, empatikus módon, kritikus, cinikus, bagatellizáló hozzáállás nélkül. Már önmagában az segít, ha csak együtt vagyunk vele (ha ezt igényli), részt veszünk mindennapi dolgaiban, játékaiban, tevékenységeiben anélkül, hogy a depresszió szóba kerülne, vagy hogy állandóan arra utalgatnánk, hogy "legyen erős", "majd ez is elmúlik", "ami nem öl meg, az megerősít", "szedd össze magad", "mikor hagyod már végre ezt abba" stb.