A legenda szerint a közönséges cickafark (Achillea millefolium) latin nevét Akhilleuszról, a görög mitológiai hősről kapta, aki a csatákban megsérült katonák vérző sebeit cickafarkkal kezelte. A gyógynövény az amerikai őslakosok körében sem volt ismeretlen, akik szintén vérzéscsillapításra, sebgyógyításra és egyes fertőzések kezelésére alkalmazták.
A néphagyomány és a hagyományos távol-keleti orvoslás szerint a közönséges cickafark a vérzéscsillapító és gyulladásgátló tulajdonsága mellett képes befolyásolni a lép-, a máj-, a vese- és hólyag működését is, ezért kiválóan alkalmazható emésztőrendszeri és húgyúti panaszok enyhítésére is. Emellett remek étvágyfokozó, hatékonyan oldja a menstruációs görcsöket és nyugtató hatású.
A közönséges cickafark az őszirózsafélék családjába tartozik. A meleg, napos helyeket kedvelő évelő növény akár 80 centiméter magasra is megnő, összetett levelei lándzsásak, amelyek oldalán akár 50 levélke is kifejlődhet (erre utal latin nevében a „millefolium, azaz „ezer levél”). Virágai jellemzően fehér színűek, de létezik rózsaszín vagy halványlila színű virágzat is (ez utóbbiaknak nincs különösebb gyógyhatása). A cickafarkot megtalálhatjuk réteken, szántóföldön, az utak mentén, de akár saját kertünkben is. Gyógyászati célra a növény fehér virágát, szárát és leveleit is felhasználják.
A növényben több mint százféle hatóanyagot azonosítottak: tartalmaz például a nyálelválasztást és a gyomorsavtermelést serkentő flavonoidokat, ezért kiválóan alkalmas az emésztés javítására.
A cickafarkban lévő keserűanyagok és zsírsavak segítik az epeáramlást, epehajtó (kolagóg) hatásúak, ezáltal javítják az emésztést és csökkentik az epekő-képződés kockázatát.
Emellett a növény gyulladásgátló tulajdonsággal rendelkező illóolajat, továbbá szalicilsav származékot is tartalmaz (a szalicilsav az aszpirin aktív hatóanyaga), fájdalomcsillapító hatással bír, így rendszeresen fogyasztva enyhíti a menstruációs görcsöket és a felfázás tüneteit is.
A közönséges cickafarkot leggyakrabban frissen vagy szárított formában teaként, illetve külsőleg borogatásként alkalmazzák, de a fürdővízhez (például tea formájában) adagolva is kifejti gyógyhatását. Kapható tabletta és kapszula formában is, de kenőcsöt, illóolajat és kivonatot is készítenek belőle.
Bár a cickafarkkal kapcsolatban káros mellékhatások nem ismertek, néhány dologra mégis oda kell figyelni vele kapcsolatban. Csakúgy, mint a többi gyógynövény, a közönséges cickafark is befolyásolhatja egyes gyógyszerek hatását, így kúraszerű alkalmazás előtt feltétlenül kérjük ki orvosunk tanácsát. A cickafarkra érzékenyeknél már a növény érintése is allergiás reakciót (bőrkiütést, viszketést, stb.) válthat ki, ezért esetükben a növény használata ellenjavallt.
Várandós nők mindenképpen kerüljék a cickafark alkalmazását, mivel a gyógynövény izomlazító hatása a méh simaizomzatát is érintheti, így fennáll a vetélés kockázata. Állatkísérletekből az is kiderült, hogy a cickafark a magzat növekedését is negatívan befolyásolhatja. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő adat a cickafark és a szoptatás kapcsolatáról, ezért a gyógynövény alkalmazását szoptatós anyukák mindenképpen beszéljék meg orvosukkal.
A cickafark vérhígító gyógyszerekkel (warfarin, aszpirin, klopidogrél) együtt alkalmazva lassíthatja a véralvadást, így növeli a vérzékenység kockázatát. A gyomorsav-csökkentő szerek hatását is negatívan befolyásolhatja, mivel a növény serkenti a gyomorsavtermelést.
Lítium tartalmú gyógyszerekkel együtt alkalmazva akár veszélyes szintre is növelheti a szervezet lítiumszintjét, de megfontolandó a cickafark alkalmazása a vérnyomáscsökkentőt vagy nyugtatót szedőknél is: előbbinél túl alacsony szintre csökkenhet a vérnyomás, míg utóbbi esetben - mivel a cickafark maga is enyhe nyugtatóként hat – fokozódhat a gyógyszer hatása.