A rózsaszín börtöncella és a vörös ruhás nő

Dallas County Sheriff Mike Rackley stands in the hallway 14 November 2006 of his newly painted county jail with the color scheme of pink with blue teddy bear accents in Buffalo, Missouri. The Dallas County Detention Center is being repainted a soft shade of pink in an effort to better manage sometimes volatile detainees. Rackley said he decided to update the look as part of extensive repairs necessary after inmates set a fire and vandalized the interior in an escape attempt 08 October 2006.

Kevesebb lenne-e az erőszak a börtönökben, ha a cellák falát rózsaszínre festenék? Tényleg a vörös ruhás nő szexuálisan a legvonzóbb? Kisebb lenne-e az étvágyunk, ha a tányér piros lenne? Egészségesebb-e egy termék, ha zöld a csomagolása? Bár a világ tele van színekkel, alig értjük, hogy hogyan befolyásolják tudattalanul testünk működését, illetve viselkedésünket.

Egyelőre kevés komoly, tudományos igényű vizsgálat készült a színek testünket, pszichénket, viselkedésünket befolyásoló hatásáról, mintha az idegtudósok ezt a területet eddig tudatosan meghagyták volna a költőknek. Pedig az eddigi kevés kísérletből is látszik, hogy a színek tudat alatt markánsan befolyásolják viselkedésünket, választásainkat – még akkor is, ha az adott szín jelentésének nincsenek evolúciós gyökerei (mint például a veszélyt vagy dominanciát jelző pirosnak, vörösnek), hanem a piackutatók, marketingesek határozták meg a jelentését.

Ha beütjük például a Google képkeresőjébe, hogy „baby girl”, 8-10 képernyőn keresztül csak rózsaszínbe öltöztetett babákat láthatunk, míg ha „baby boyt” írunk be, sok-sok kék ruhás kisfiú tűnik fel. De nem volt ez mindig így. A Time magazin egyik 1927-es számában például az amerikai áruházak még azt ajánlották a szülőknek, hogy kisfiaikat öltöztessék rózsaszínbe. Az 1940-es években aztán egy piackutató megfordította a trendet, azóta a kislányok a pinkek. A két szín mára már olyan mélyen belénk vésődött, hogy a nemi identitásunk részét képezik.

A tesztoszteronszint-csökkentő rózsaszín

A színek hatásának tudományos vizsgálata az 1970-es évek végén Alexander Schauss amerikai pszichológus úttörő kutatásaival kezdődtek. Schauss a színek élettani hatását kutatta, ezen belül is elsősorban azt, hogy az egyes színek hogyan hatnak az izmokra, melyik szín a legmegnyugtatóbb, illetve melyik hatására lazulnak el leginkább az izmok. Azt találta, hogy a rózsaszín nemcsak az izmokat lazítja el, de egy felfokozott helyzetben képes mérsékelni a szívritmust, a pulzust és a vérnyomást is, sőt még a légzés ütemét is lassítja. Hosszas kísérletezés után kiválasztotta a rózsaszínnek azt az árnyalatát, amelynél ezek a hatások a legerősebbek voltak – ez volt a P618-as árnyalat, amelyet később Baker-Miller pinknek is neveztek.

A rózsaszín nyugtató, izomlazító hatását rövidesen a gyakorlatban is tesztelték: egy seattle-i börtön és átnevelő intézet vállalkozott arra, hogy a frissen bevonuló rabok átmenetei celláit rózsaszínre festi abban a reményben, hogy ezzel csökkenthető az új fogvatartottak stressz- és agressziószintje. A rózsaszín cellában az elítéltek feszültségszintje már 15 perc után mérhetően alacsonyabb volt, és a hatás a cella elhagyása után legalább fél óráig még érezhető volt. A festés bejött a börtönnek: az erőszakos cselekedetek gyakorisága jelentősen visszaesett, és a friss rabok átmeneti cellái ebben a börtönben azóta is Baker-Miller rózsaszínűek. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a rózsaszín falak akkor fejtik ki maximálisan hatásukat, ha a helyiség kicsi, és a fogvatartott egyedül tartózkodik benne. Későbbi kutatások szerint egy rózsaszínre festett, egy légterű, nagy alapterületű irodában, ahol akár ötvenen is dolgoznak, a falak színének hatása elenyésző.)

Baker-Miller pink színű falak egy dallasi börtönben Forrás: AFP/Jeff Haynes

Rózsaszín falak között kevesebbet eszünk

A Baker-Miller pink ráadásul nem csak börtönben bizonyult előnyösnek, volt olyan elhízott betegeket lefogyasztó központ, valamint agresszív fiatalokkal foglalkozó pszichiátria is, amely kipróbálta a falfestést, és tapasztalataik szintén kedvezőek voltak. A rózsaszín falak között a kövérek étvágya csökkent – a hatást a pink stresszoldó hatásával magyarázták –, a pszichiáterek pedig akár már néhány perc után jelentős agressziószint csökkenést figyeltek meg a rózsaszín falak között tartózkodó fiataloknál.

Ezek a hatások azért különösen figyelemreméltóak, mert a rózsaszínnel kapcsolatban valószínűleg nincsenek evolúciósan öröklött reakcióink, legalábbis az állatvilágban eddig még egy fajnál sem figyeltek meg a pinkkel kapcsolatban öröklött, természetes válaszokat. A rózsaszínnel kapcsolatos, többnyire nem is tudatos reakciónk újszülött kortól belénk égett környezeti hatás eredménye.

A piros az állatokat is óvatosságra inti

A vörössel kapcsolatban viszont már az állatok sem közömbösek. Jerald Kralik amerikai idegtudós makákó majmokkal igazolta, hogy a vörös a kékhez vagy a zöldhöz viszonyítva pluszjelentéssel bír számukra.

Kísérletében az állatoknak különböző színű ruhát viselő gondozók finomságokat szolgáltak fel. Azt tapasztalták, hogy amikor piros ruhás gondozó vitte nekik tálcán a csemegét, az állatok óvatosabbak voltak, egy pillanatra megtorpantak, és jellemzően inkább egy másik ruhás ember tálcájáról csenték el az almát. Mintha a vörös szín veszélyre, óvatosságra figyelmeztette volna őket – csakúgy, mint emberi környezetünkben a piros közlekedési lámpa.

A pirosnak ezt a belénk kódolt figyelmeztető jelentését tesztelték abban a vizsgálatban is, amelyben túlsúlyos embereknek piros tányérban szolgáltak fel ételt, amelyhez piros pohárba öntött üdítő járt. A kísérlet szerint a piros tányérból-pohárból a fogyni vágyó résztvevők kevesebb ételt-italt fogyasztottak, mint az ugyanolyan méretű kék tányérból-pohárból.

A vörös növeli a szexuális vonzerőt

De a vörösnek van más belénk vésődött jelentése is: ez a szerelem, a vonzerő színe is. Nem véletlen, hogy a szerelmünknek vörös rózsát küldünk, vagy vörösre rúzsozzuk a szánkat, ha hódítani akarunk. Egy vizsgálat szerint a piros ruhás nők a férfiak számára szexuálisan vonzóbbak, mint a más színbe öltözöttek, és az eredmények nemcsak az amerikai, hanem még a Burkina Fasó-i férfiakra is igazak, pedig ez utóbbi országban a vöröshöz számos negatív képzetet társítanak. Ennek gyökerei valószínűleg szintén az állatvilágból erednek: a főemlősöknél ugyanis az ovuláló nőstény arca, nemi szervei pirosabbak, azaz a színnek szexuális üzenete van a hím számára.

Érdekesség az is, hogy a legtöbb emlős, köztünk néhány főemlős is, csak két színt lát – zöldet és kéket –, retinájukról hiányoznak a vörös színért felelős fotoreceptorok. Egyes főemlősök viszont – például a csimpánzok, gorillák, orangutánok – érzékelik a pirosat is. Ez utóbbi állatok közös vonása, hogy az arcuk nem szőrös. Azaz az arcukon keresztül is kommunikálni tudnak, többek között az arcbőr színváltozásain keresztül: érzelmeket tudnak átadni, érzékeltetni tudják dühüket, ki tudják fejezni dominanciájukat, vagy épp veszélyjelzést tudnak adni.

Míg a dühös főemlősök még arcuk kipirosodásával jelezték dominanciájukat, az ember ehhez már ruhákat, sportmezeket is segítségül hív. Az athéni olimpia után egy antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy a küzdősportokban az esetek 80 százalékában a piros mezt viselő játékos nyert.

A zöld az egészséges

Az, hogy a piackutatók, marketingesek nagymértékben alakítják a színekkel kapcsolatos viselkedésünket, jól példázza a zöld szín esete is. Az elmúlt években a biotermékek felfutásával a zöld még inkább a természetes, az egészséges szinonimája lett. Mára ez odáig jutott, hogy teljesen egészségtelen termékeket is hajlandóak vagyunk egészségesnek gondolni, ha látjuk rajtuk az ismerős zöldet.

Egy vizsgálatban a résztvevőknek kétféle csokiszelet közül kellett kiválasztaniuk a szerintük egészségesebbet. Az egyik csokin az összetevőket tartalmazó felirat egy fehér négyzetben volt, a másikon zöldben, ám teljesen megegyező számok szerepeltek benne. A résztvevők többsége a zöld változatot egészségesebbnek tartotta, különösen nagy volt ez az arány azoknál, akik a vásárlásaikat tekintve tudatosabbnak vallották magukat, azaz volt bennük igyekezet arra, hogy lehetőség szerint egészséges élelmiszert válasszanak.