Új számítási eljárás segíti a szakembereket annak meghatározásában, hogy egy adott páciensnél mekkora eséllyel következik majd be szívinfarktus vagy stroke egy későbbi életszakaszban. Az új módszer lényegében arra világít rá, hogy a páciens egészségi állapotát, jelenlegi életmódbeli tényezőit és családi kórtörténetét is figyelembe véve a vizsgálat időpontjában hány évesnek tekinthető az illető szíve - olvasható a Heart című kardiológiai szakfolyóirat cikkében. (A szív „valós” életkorát megmutató, angol nyelvű kalkulátor itt érhető el >>)
A halandósági index jelenleg használatos számítási módszere csakúgy, mint a kimondottan szív- és érrendszeri betegségek kockázatát értékelő meghatározásoké viszonylag rövid távú, tíz éves becslést tesz lehetővé. Ezek a számítások elsősorban a páciens életkorát és nemét veszik figyelembe, ezért a fiatalabbak és a nők infarktus-kockázatát gyakran olyan esetekben sem vizsgálják, amikor az életvitel alapján az indokolt lenne - írják a szakemberek. Az új módszerrel fiatalon is kiszűrhetőek a rizikócsoportba tartozó emberek, és megbecsülhető, hogy a jelenlegi életvitel mellet hány év múlva következhet be náluk stroke vagy infarktus.
Az infarktus kialakulásához vezető út hosszú, ezért az új JBS3 elnevezésű módszer a jelenlegi életmódot, vérnyomás- és koleszterin értékeket, valamint az egyéb szívet érintő betegségeket veszi figyelembe.
Például egy 35 éves, dohányzó nő esetében, akinek a szisztolés vérnyomásértéke és összkoleszterin-szintje is magas (előbbi 160 Hgmm az ideálisnak tartott 120 helyett, utóbbi pedig 7 mmol/L a még elfogadott 5,2 mmol/L helyett), ráadásul családjában előfordult korai szívbetegség, annál a szív életkora 47 évnek felel meg, és várhatóan 71 éves koráig él majd infarktus vagy stroke nélkül. Az ő 10 éves infarktuskockázata 2 százalék alatti.
Ha azonban ugyanez a hölgy leszokik a dohányzásról, koleszterinszintjét 4 mmol/L alá szorítja és a szisztolés értékét is 130 Hgmm körül sikerül tartani, úgy a szíve 30 évesnek tekinthető. Ilyen értékekkel a becslés szerint 85 éves koráig élhetne infarktus vagy stroke nélkül, 10 éves kockázata pedig 0,25 százalék alatt marad.
Az új módszer kidolgozásával a szakembereknek az volt a céljuk, hogy a szív „valódi” életkorának meghatározásával rávilágítsanak a jelenlegi életmódban rejlő hosszú távú kockázatokra, illetve arra, hogy az apróbb változtatások milyen sokat számítanak. Az életmód ugyanis olyan tényező, ami nagyban függ az egyéni elhatározástól, és például a dohányzás elhagyásával, egészséges ételek fogyasztásával vagy több mozgással hosszú távon éveket is nyerhetünk.
Bár a szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető halálozási ráta sokat javult az elmúlt évtizedekben (főleg a fejlett országokban), a szívbetegség még mindig a leggyakoribb halálok világszerte. Egyre többen élik túl az első infarktust vagy stroke-ot, és talán ez is szerepet játszhat abban, hogy a legtöbben inkább a ráktól tartanak, és alábecsülik a kardiovaszkuláris betegségek kockázatát. Pedig úgy tűnik ez pont fordítva van, így a kockázatok reális felmérésében és egy egészségesebb életmódra való áttérésben remélhetőleg az új számítási módszer is sokat segít majd.