„Körülbelül 150 különböző pszichoaktív vegyületet próbáltam ki. Mondhatnám, kifinomult szájpadlással rendelkezem” – nyilatkozta a NewScientist-nek az izraeli akcentusú, dr. Z-ként emlegetett férfi, aki a cikk szerint az egyik legelterjedtebb dizájnerdrog, a mephedrone megalkotója. A lap szerint a férfi matematikus végzettségű, egykor nagy gyógyszergyáraknak altatókat fejlesztett, mostanában viszont inkább olyan szereket készít, amelyek az éberséget fokozzák.
Dr. Z az általa kreált dizájnerdrogokat először magán próbálja ki, majd a neten, a bejáratott „földalatti” csatornáin keresztül önkéntes tesztelőket toboroz. Erre azonban Új-Zélandon nem lesz már szüksége: bejelentett laboratóriumokban legálisan állíthat elő pszichoaktív vegyületeket, amelyeket ráadásul legálisan árulhat is.
Az új-zélandi parlament tavaly júliusban fogadott el törvényt az új dizájnerdrogok legalizálásáról, miután a hatóságoknak elegük lett a drogkészítők és a hatóság közti macska-egér játékból. Jelenleg ugyanis már 4-5 naponta tűnnek fel új dizájnerdrogok a világpiacon. Amint a hatóság felfigyel rájuk, a legtöbb országban rögtön betiltják őket. Ez azonban a készítőket nem rettenti el: a vegyületen csak minimálisan, például egy molekulacsoport kicserélésével változtatva azonnal piacra dobják az új, az előzővel szinte teljesen megegyező hatású szert. Európai statisztikák szerint míg 2009-ben még csak 24 új dizájnerdrog jelent meg a kontinensen, 2010-ben ez a szám már 41 volt, 2012-ben pedig már 73 új szert dobtak piacra.
Hogy Új-Zéland korábbi tiltó politikája nem érte el a kívánt hatást, jól szemlélteti a BZP (benzylpiperazine) története is. A szer a 1990-es évek végén tűnt fel az országban, és az amfetaminok biztonságos helyettesítőjének tartották. 2008-ban az új-zélandiak 5 százaléka fogyasztotta – kétszer annyian, mint ahányan amfetaminokat fogyasztottak. 2008-ban a hatóság betiltotta a BZP-t, helyére viszont azonnal benyomult a mephedrone.
A dizájnerdrogok terén ma óriási a választék: a többségük a kannabisz szintetikus változata, de vannak amfetamin szerű stimulánsok, ecstasy-helyettesítők és hallucinogének is. Akadnak köztük természetes, növényi származékok, a többség azonban szintetikus szer.
Az új új-zélandi törvény szerint egy dizájnerdrog akkor válhat legálissá, ha vizsgálatok igazolják biztonságosságát. Nem meglepő módon a szabályozás központi kérdése az volt, hogy mikor számítson alacsony kockázatúnak egy kábítószer. Ennek kidolgozására az új-zélandi hatóságok a neves brit neuropszichofarmakológus, David Nuttot kérték fel. Megközelítése szerint egy szer veszélyességének megítélésekor egyrészt figyelembe kell venni az egyéni kockázatokat, a függőség és egyéb fizikai-lelki ártalmak kialakulásának esélyét, valamint vizsgálni kell az adott szernek a társadalomra rótt terheit is. Egy, a Lancetben néhány éve megjelent tanulmánya szerint ebben a komplex megközelítésben a legveszélyesebb tudatmódosító szer az alkohol, ezt követi a heroin, a harmadik pedig a crack kokain a listán. Az új-zélandi szabályozás szerint az a drog lehet majd legális, amely legfeljebb fele olyan ártalmas, mint az alkohol.
Az új törvény szerint 18 év alattiaknak nem lehet kábítószert eladni, a drogok csomagolásán fel kell tüntetni az egészségre káros hatásokat, valamint nem lehet olyan helyen árusítani őket, ahol alkoholt is árulnak.
A termékük biztonságosságát a drogkészítőknek kell bizonyítaniuk: a gyógyszertesztek klinikai vizsgálataihoz hasonló vizsgálati eredményeket kell felmutatni, ám több fázisú, nagy mintaszámú vizsgálatokra nincs szükség. De az engedély kiadása után is követik a szerek sorsát: a kórházi esetek súlyosságát pontozzák, és a hatóság egy szer betiltása mellett dönthet, ha túl nagy a súlyos tünetek gyakorisága. (A rendszer szerint 1 pont jár az enyhe tünetekért, ilyen például a nyugtalanság, hányás, enyhe fájdalmak. 2 pontot érnek a görcsök, az ájulás vagy a hallucináció. A kóma, a bénulás vagy például a süketség pedig 3 pontot érő tünet. A törvény szerint ki kell vonni a piacról azokat a drogokat, amelyeknél 20 ezer bejelentett esetre legalább egy 3 pontos tünet jut.)
Vannak azonban, akik még így sem tartják kellően biztonságosnak a törvényt. Ugyanis a drogfogyasztók jellemzően keverik a szereket, vagy előszeretettel fogyasztanak alkoholt is melléjük. A nem ismert kölcsönhatások miatt pedig az egyébként alacsony kockázatú szer is okozhat súlyos mellékhatásokat.
Dr. Z szintén erre figyelmeztet a New Scientist cikkében. A férfi részt vett az MDMA analógnak számító 5-MAPB hatásait vizsgáló kutatásokban. „Ez egy vicces szer, az ember feldobódik tőle, és ilyenkor sokan el kezdenek természetesen inni is. Pedig alkohollal veszélyes, hullnak tőle, mint a legyek. És aztán miről cikkeznek az újságok? Hogy a szer mennyire veszélyes, mekkora csapás, aztán be is tiltják, soha többet nem is hallunk róla.” Az új-zélandiak egyébként ezt a veszélyt úgy tervezik kivédeni, hogy a csomagoláson szereplő figyelmeztetésen fel kell majd tüntetni azt is, hogy veszélyes más szerrel vagy alkohollal együtt fogyasztani.
Bár még vannak kidolgozásra váró részletek a szabályozásban, az új-zélandi törvény már hatályos. Amikor tavaly júliusban bevezették, az akkor már három hónapja piacon lévő szerek kérhettek átmeneti engedélyt. Összesen 52 szer esetében éltek a lehetőséggel, 46 meg is kapta az engedélyt. Ugyancsak engedélyt kell kérniük a kiskereskedőknek is: az országban 3000-re becsülik a dealerek számát, közülük 110 már legálisan árulja portékáját.
A törvénynek vannak azonban ellentmondásos pontjai is: például csak az új dizájnerdrogokra terjed ki, a régi, klasszikus drogokra (kannabisz, heroin, kokain) nem terjesztették ki. Így viszont előáll például az a fura helyzet, hogy a szintetikus kannabiszok legálisak lesznek, az eredeti növényi kannabisz viszont nem – annak ellenére, hogy ennek hatásmechanizmusa régóta kutatott, sokat tudunk róla.
Nem Új-Zéland az egyetlen állam, amely úgy látja, hogy a tiltáson alapuló drogpolitikája nem érte el a kívánt hatást.
Uruguay a közelmúltban legalizálta a kannabiszt: a törvény szerint fejenként 40 gramm kannabiszt mindenki legálisan vásárolhat a gyógyszertárakban, valamint legfeljebb hat palántát is legálisan termeszthet. De érdemes összefogni is: a kannabisz klubok 99 palántával rendelkezhetnek legálisan.
Bolívia néhány éve felmondta az ENSZ egységes kábítószeregyezményét, majd újracsatlakozott, de azzal a kitétellel, hogy legalizálja a kokalevelek hagyományos felhasználását (különösen a kokalevelek rágását és gyógyászati felhasználását).
Guatemala és Kolumbia elnöke szintén azt ígérte, hogy vége a tiltó politikának. De már az USA-ban is van két állam (Colorado és Washington), ahol legális a kannabisz. Ráadásul a közvélemény kutatások szerint az amerikai társadalom soha ennyire megengedő még nem volt a kannabisszal szemben: a lakosság 58 százaléka támogatja a legalizását más államokban is.