Az orvostudomány rohamos fejlődésével joggal hihetjük, hogy az emberi szervezet felépítéséről már mindent tudunk, és nem sok újdonság derülhet ki. Pedig úgy tűnik, még ez sem lefutott dolog: tavaly komoly meglepetést okoztak a szakemberek, amikor néhány hónap eltéréssel két új testrész felfedezéséről is beszámoltak. Júniusban derült fény a szem szaruhártyájában található, 15 mikron vastagságú újabb rétegre, amelyet felfedezője, a Nottinghami Egyetem professzora (Harminder Dua) saját magáról Dua-rétegnek nevezett el. A sejtések szerint ez az új réteg komoly szerepet játszhat bizonyos szemrendellenességek kialakulásában.
Szintén a tavalyi év felfedezése az anterolaterális ínszalag (ALL), amelyet két belga ortopédsebész azonosított az emberi térdben. Az új ínszalag felfedezésével egy közel 135 éves sejtést sikerült igazolni: egy francia sebész ugyanis már 1879-ben publikálta azon elméletét, miszerint az emberi térd elülső részén a korábban már azonosított szalagokon kívül kell lennie további ínszalagnak is. Az anterolaterális ínszalag felfedezése alapjaiban változtathatja meg az elülső keresztszalag húzódásával vagy szakadásával járó, legtöbbször sportolás közben bekövetkező sérülések kezelését.
Az újonnan felfedezett testrészeken kívül is számtalan olyan érdekességet tartogat az emberi szervezet, melyekről legtöbben nem is hallottunk – írja a Livescience portál cikke. Ilyen például a nyaki borda, amely a becslések szerint egészséges emberek néhány ezrelékénél fordul csak elő, és az esetek több mint felében tünetmentes. A nyaki borda olyan extra borda, amely a legalsó nyaki csigolyához kapcsolódik, és legtöbbször nem is fejlődik ki teljesen. Amennyiben a nyaki borda közeli ereket vagy idegeket nyom, akkor kialakulhat a komoly váll- és nyakfájdalommal, valamint végtagmerevséggel járó, összefoglaló néven mellkaskimeneti szindrómáknak (TOS, thoracic outlet syndrome) nevezett kórképek valamelyike.
Kevesen tudják, hogy a nyelvcsont tulajdonképpen „lebeg” (éppen ezért hívják lebegő csontnak is), mivel egyetlen csonthoz sem kapcsolódik, hanem a nyelvet és a gégefőt körülvevő izmok tartják meg. A nyelvcsont – elhelyezkedéséből adódóan – komoly szerepet játszik a hangképzésben.
Szintén kevésbé ismert képződményünk a farokcsont, amely embereknél elcsökevényesedett, de az inak és szalagok tapadásában és az idegek védelmében van szerepe. Vannak olyan fejlődési rendellenességek, amelyekben a farokcsont a normálisnál nagyobb méretű, de ezt ma már műtétileg korrigálni lehet. A középkorban azonban súlyos problémát okozott, hiszen a megnyúlt farokcsont az ördöggel való cimborálás jele volt, és legtöbbször az így született gyermeket – anyjával együtt – kivégezték.
Az emberi csontváz születéskor sokkal több csontból áll, mint felnőttként: míg csecsemőknek közel 300, addig felnőtt korban csak alig több mint 200 csontunk van. Persze a csontok nem tűnnek el, csak idővel egyik-másik összeolvad, így lesz végül kevesebb, mint amennyivel indultunk.
Szintén furcsán hangzik, de gyomrunk néhány naponta megújul: a gyomor nyálkahártyájának sejtjei folyamatosan újratermelődnek, hogy azok ne válhassanak a gyomorsav áldozatává.
Végül essen szó egy ritkán használt izomcsoportról, a fülmozgató izmokról. Míg az emlősök (például a kutyák) a fülmozgató izmoknak köszönhetően a fülkagylót a hang irányába képesek fordítani, addig az emberi fülmozgató izmok legtöbbször csökevényesek, és csak minden hetedik ember képes azokat (mások szórakoztatására) a fül mozgatására használni.