Emiatt nem fog eltűnni a papírkönyv

A papírkönyv nem megy ki a divatból – aki igazán bele akar mélyedni az olvasmányába, az nem e-könyvet olvas.

Az alábbi, 2011. októberi YouTube-videóban egy egyéves kislány egy magazin oldalait próbálja úgy lapozgatni, mint az iPadet. Újabb és újabb oldalakat próbál, amelyek csak nem akarnak úgy működni, mint egy képernyő. Majd láthatjuk iPaddel a kezében is, kétségkívül van benne rutinja.

„A magazin egy iPad, ami nem működik” – fűzte a videóhoz a kislány édesapja, Jean-Louis Constanza. „A technológia meghatározza az agyműködést. Azok, akik már a digitális világba születtek bele, azok nem értik, mire jó a magazin.”

Mégsem fog eltűnni a papírkönyv

Bár a magazinok és a papíralapú könyvek felett az elmúlt években sok média- és piackutató mondott gyászbeszédet, az új kutatási eredmények szerint a papírkönyvek nem fognak eltűnni, mert aki igazán elmélyülve akar olvasni, az továbbra is inkább ezt választja.

Például vizsgára készülő diákoknak kifejezetten ajánlott a papír formátumot választaniuk: egy norvég vizsgálat szerint hosszabb tananyag feldolgozása, megértése, majd felidézése jobban megy az egyetemistáknak, ha papírkönyvből, és nem e-könyvből vagy a számítógép képernyőjéről tanulnak.

Ezt támasztja alá az a kutatás is, amely szerint az emberek öntudatlanul is kevésbé figyelnek, amikor a képernyőt olvassák. Mintha tudattalanul azt éreznénk, hogy a képernyőn olvasni nem valóságos, ezért kevésbé komoly dolog.

Miben tud többet a papírkönyv?

Bár azt gondolnánk, hogy az olvasás pusztán mentális folyamat, az új kutatások szerint meglepően sok konkrét fizikai eleme van. Úgy tűnik, ahhoz, hogy igazán bele tudjunk mélyedni egy könyvbe, fontos a taktilis élmény, azaz a könyv tapintása. A könyvhöz és a benne foglaltakhoz már egyfajta viszonyulást alakít ki a lapok vastagsága, illata, a könyv borítása – és ez tudattalanul hozzájárul a tartalom befogadásához is.

De egy papírkönyvnél a navigáció, a tájékozódás, a keresés is egészen más, mint egy e-könyvnél, és úgy tűnik, hogy sok ember számára kielégítőbb a papírkönyvek esetében. Amikor olvasunk egy szöveget, mentális térképet készítünk róla. Kicsit ahhoz hasonlítható ez a folyamat, amikor egy ismeretlen tájon memorizáljuk magunkban az ösvényt, a patakon átvezető hidat, a nagy cseresznyefánál az elágazást, két kilométer múlva pedig a szőlővel betelepített domboldalt. Amikor elmélyülve olvasunk, tudattalanul rögzítjük, hogy például a Káma-szútrában a könyv közepe felé, jobb oldalt volt egy érdekes rész arról, hogy a férfi hogyan hódítsa meg a nőt.

Egy könyvben a vizuális tájékozódást segíti a két oldal egyidejű látványa is, illetve a két oldalhoz tartozó nyolc sarok, egy e-könyvben viszont, ahol mindig ugyanazt az oldalt látjuk, ez a mankó elvész.

Ugyancsak segíti az orientációt, hogy amikor kézben tartunk egy papírkönyvet, fizikailag érezzük, hogy milyen nehéz, hol tartunk, mennyi van még vissza. A kötelező olvasmányok közül a mai napig emlékszünk rá, hogy az Egri csillagok jó vastag, míg Mikszáth regénye, a Szent Péter esernyője "nem olyan vészes". Az e-könyv olvasó tömege viszont mindig ugyanannyi, és bár e-könyvet olvasva is van információnk arról, hogy hol járunk, ám az csak vizuális információ. Apróságnak tűnő szempontok ezek, azonban a kutatások szerint a megértésben, a befogadásban, egy koherens mentális térkép felállításában ezeknek a részleteknek is szerepük van.

Szeretünk fizikailag birtokolni is

Szintén elhanyagolható dolognak tűnik, a vizsgálatok szerint mégis számít, és a papírkönyvek helyzetét erősíti: az emberek szeretnek a könyvben kedvükre ugrálni, visszalapozni az előző fejezethez, vagy előre elolvasni a könyv végét.

Végül ugyancsak szeretjük a könyveinket birtokba is venni: aláhúzni, kijelölni, a margóra jegyzeteket készíteni – ezek mind segítik a téma mélyebb megértését. Bár ma már egy e-könyvhöz is készíthetők jegyzetek, az e-könyv margójára még nem igazán firkálhatunk.