Indul az első emberi hibernációs kísérlet

Amerikai orvosok életveszélyes lőtt sebet kapott áldozatokon kezdik meg az első emberi hibernációs kísérleteket, amelyektől a potenciálisan halálos sérüléseket szenvedett emberek túlélési esélyeinek javulását remélik. A hónapokig tartó „téli álom” embereknél egy ideig még biztosan fikció marad, de a néhány órás hibernáció elérhető közelségbe került.

A hibernáció régóta élénken foglalkoztatja az emberek fantáziáját: könyvek és filmek tömkelege szól hosszú éveket jégbe fagyva átvészelő, majd sikeresen életre kelő „időutazókról”, vagy az önmagukat egy szebb jövő reményében „lefagyasztó” hősökről. Az életjelenségeket tartósan felfüggesztő emberi hibernációra még biztosan várni kell, de a rövid, terápiás célú hipotermia (lehűtés) elérhető közelségbe került – olvasható a The Atlantic portál cikkében.

Vér helyett sóoldat

A Pittsburghi Egyetem orvostudományi központjának szakemberei hosszan tartó előkészületek után életveszélyes lőtt sérülést szenvedett betegeken kezdik meg az első emberi hibernációs kísérleteket. Mivel az ilyen jellegű sürgősségi eseteknél a sebészek mindig versenyt futnak az idővel, a vérkeringés leállításával és az anyagcsere-folyamatok felfüggesztésével lehetőség nyílna a sérült erek megfelelő helyreállítására anélkül, hogy a beteg közben túl sok vért veszítene.

A kísérleti eljárás lényege, hogy az orvosok fiziológiás sóoldatra cserélik a páciens vérét, amely lehűti a testet és gyakorlatilag megszünteti a sejtszintű tevékenységeket. A páciens a sóoldat-átömlesztés hatására technikailag halott lesz, hiszen megszűnik az agyműködése és leáll a légzése is, de a sejtek életben maradnak, csak a sokkal alacsonyabb hőmérsékleten "lassú tempóra" kapcsolnak. Az orvosok körülbelül két órán keresztül tartják fenn ezt a tetszhalott állapotot, majd a beteg vért kap, és így elméletileg a szervezet apránként „kiolvad” a rövid, fagyos álomból.

Sertéseknél már bevált

Igen biztató, hogy a sóoldatos hűtést sertéseknél már 90 százalékos sikerrátával alkalmazták - mondta el a kutatás vezetője. Az esetek túlnyomó többségében az állatok szíve magától újraindult, amint ismét vér áramlott a szervezetükben, továbbá az eljárás során sem testi, sem mentális funkcióik nem sérültek. Korábban egereken is sikerrel végeztek hipotermiát, igaz esetükben a sóoldat helyett gázt használtak.

Az új, sürgősségi „tartósító és újraélesztő” eljárást embereknél csak legvégső esetben fogják alkalmazni: kizárólag olyan páciensnél jöhet szóba, aki komoly vérveszteséggel kerül a sürgősségi osztályra, és az eljárás hiányában a túlélési esélye átlagosan kevesebb mint 7 százalék lesz.

Életeket mentett a hirtelen lehűlés

A testhőmérséklet rövid idő alatt bekövetkező nagymértékű csökkenését nem feltétlenül kell kórházi körülmények között előidézni: több olyan furcsa esetet is feljegyeztek, amikor életet mentett a szervezet hirtelen lehűlése. A legismertebb talán egy fiatal svéd radiológus esete, aki síelés közben egy jeges folyóba esett, és 80 percet töltött a víz alatt. Testhőmérséklete a kórházba szállításkor 13,7 Celsius-fok volt, de az óvatos felmelegítést követően magához tért, és szinte tökéletesen felépült.

Szintén károsodás nélkül élte túl a radikális testhőmérséklet-csökkenést az a 13 hónapos kisgyermek, aki egy szál pelenkában vágott neki a mínusz 24 fokos téli éjszakának, és szíve közel két órára leállt. Egy 64 éves amerikai nő pedig legalább 4 órát töltött a fagyos járdán fekve eszméletlenül mielőtt megtalálták, testhőmérséklete pedig 20 Celsius-fok alá csökkent. A kórházba szállítást követően gyorsan magához tért, és annyira mérges lett a rá váró vizsgálatok hallatán, hogy egyszerűen hazament.