Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Míg áprilisban még úgy tűnt, hogy Guinea képes megfékezni az Ebola-vírus okozta járványkitörést, az azóta további két országra – Libériára és Sierra Leonéra – átterjedt járvány az elmúlt két hétben kicsúszott az egészségügyi hatóságok kezéből. A világ eddigi legsúlyosabb Ebola-járványában már több mint 1200-an fertőződtek meg, és közel 680-an haltak meg. A halálozási ráta országonként változik: míg Guineában a megfertőződöttek több mint háromnegyede meghal, Sierra Leonéban ez a mutató egyelőre 50 százalék alatt van, Libériában viszont meghaladja az 50 százalékot.
Hogy a járvány megfékezésére tett kísérletek kudarcot vallottak, leginkább az mutatja, hogy a WHO adatai szerint a fertőzések száma drasztikusan nő. Az elmúlt héten már két-három naponta jelentettek száz új esetet a három országból, jelenleg a legtöbb új fertőzést Sierra Leonéban regisztrálják.
Ráadásul a hivatalos statisztika csak a jéghegy csúcsa, számos eldugott faluba az egészségügyi segélyszervezetek el sem érnek, vagy a helyiek nem engedik be őket attól való félelmükben, hogy elterjesztik a közösségben a halálos vírust. „Amikor megjelenik a Vöröskereszt teherautója, a falusiak ’Ebola! Ebola!’ kiáltással menekülnek” – írja a New York Times a guineai helyzetről szóló riportjában.
Az Ebola-fertőzés sajátossága, hogy a vírus a testnedvekkel (vérrel, hányással, vizelettel, széklettel) terjed, így különösen veszélyeztetettek a betegeket ápolók, a családtagok és az egészségügyi dolgozók. A beteg addig fertőz, amíg vérében, székletében a vírus kimutatható, és ez akár hatvanegy nap is lehet.
A hirtelen lázzal, nagyfokú gyengeséggel, izomfájdalommal, fejfájással, hányingerrel, torokfájással kezdődő betegség lappangási ideje két-huszonegy nap. A kezdeti tüneteket hányás, hasmenés, vese- és májelégtelenség, valamint külső és belső vérzés követi. Védőoltás nincs a vírus ellen, és speciális kezelés sem létezik a betegségre. A tünetek enyhítése mellett a kiszáradás megakadályozása a kezelés fő iránya. (A gyilkos vírus forrásáról, terjedéséről és a betegség szörnyű lefolyásáról korábbi cikkünkben olvashat.)
A járványt megállítani csak egy módon lehetne: a fertőzöttek, betegek elszigetelésével, illetve ha az őket ápolók közvetlenül nem érintkeznének a betegek testnedveivel. Az lenne tehát az ideális, ha a betegeket elkülönítve, védőfelszerelésben ápolnák az arra kijelölt intézményekben, és a velük érintkezőket, családtagokat a lappangási idő alatt megfigyelés alatt tartanák.
„Túl későn érkeztünk, már csak futunk az Ebola után. Akkor érkeztünk, amikor már több tucat megbetegedés történt a falvakban, és utólag már képtelenség rekonstruálni a vírus terjedését” – mondja Anja Wolz, az Orvosok Határok Nélkül szervezet egyik Sierra Leone-i Ebola-centrumának koordinátora a WHO beszámolójában. A gócpontok feltárása nélkül viszont a járványt nem lehet megfékezni.
Bár a három ország egészségügyi hatóságai azt propagálják, hogy a betegeket ne otthon ápolják, hanem jussanak el valamelyik, többnyire a WHO, az Orvosok Határok Nélkül és néhány nyugati állam segítségével felállított Ebola-centrumba, a valóság az, hogy a túlélési esély ezekben a központokban sem sokkal jobb.
„Július elején dr. Daniel Bausch, az Egészségügyi Világszervezet orvosa egy kollégájával kettesben látott el 55 fertőzött beteget egy Sierra Leone-i központban. A nővérek otthagyták az intézetet, mert egyrészt több bért akartak a halálos vírussal fertőzöttek ellátásáért, másrészt eluralkodott a betegségtől való félelem, amely akkorra már több egészségügyi dolgozóval is végzett” – írja a New York Times. „Még ha hőssé akarsz válni, akkor sem tudsz 55 embert ellátni” – nyilatkozta az orvos a lapnak.
Hiába vannak tehát helyi és külföldi orvosok, hiány van szakképzett nővérekből, így sok esetben a szükséges higiéniai előírásokat a központok sem tudják betartani. Ahhoz, hogy a betegség ne terjedjen, fontos lenne, hogy a beteggel az ápolók csak gumikesztyűben, védőruhában érintkezzenek, illetve ugyancsak védőruhában takarítsanak és folyamatosan fertőtlenítsenek utána. Rendkívül fontos lenne az is, hogy a beteggel érintkezők gyakran mossák a kezüket.
Ezeket az előírásokat azonban nemcsak a nővéreknek, még az orvosoknak sem sikerül betartaniuk maradéktalanul. Sierra Leone első számú járványügyi orvosa kedden, Libériában pedig a hétvégén hunyt el az Ebola-elleni küzdelmet vezető orvos fertőzés következtében, és a múlt hónapban egy ugandai orvos is meghalt a járványban. Az elmúlt napokban a vírus két amerikai és több nyugat-afrikai orvost is megfertőzött.
A helyzetet súlyosbítja a lakosság tudatlansága is: míg Közép-Afrikában többször tört már ki Ebola-járvány, Nyugat-Afrika most találkozik először a betegséggel. Szemernyi bizalom sincs a nyugati orvosokkal szemben. Van, hogy a helyiek hatalmas fákkal torlaszolják el a faluba vezető utat a Vöröskereszt autói elől, vagy a segélyszervezetek külföldi orvosait machetével, késekkel, kövekkel felfegyverkezve várják a falu bejáratánál.
„Nagyon szokatlan számunkra, hogy nem bíznak bennünk” – nyilatkozta Marc Pocin, az Orvosok Határok Nélkül szervezet guineai koordinátora. „Itt az emberek jobban hisznek a kuruzslókban, mint bennünk, a járvány azonban így nem fékezhető meg.”
Nyomasztó jövőt jósol annak a nigériai férfinak az esete is, aki pénteken egy nigériai kórházban hunyt el. A férfi Libériában fertőződött meg, ám torokfájását és a lázat nem vette komolyan, hazarepült, majd a lagosi reptéren elájult, onnan szállították kórházba.
Az útitársain kívül eddig 59 embert azonosítottak, aki a férfival érintkezett, őket megfigyelés alá helyezték. Az eset azért is ijesztő, mert Lagos 18 milliós metropolisz. Az eset után a nigériai kormány bejelentette, hogy nemzetközi repülőterein vizsgálni fogja az országba belépők fertőzöttségét. Az intézkedés bár lassíthatja a vírus terjedését, gyakorlati nehézségek miatt nem valószínű, hogy megállítja. A fertőzés felismerését egyrészt nehezíti, hogy a betegség kezdeti tünetei általánosak, megegyeznek számos egyéb betegség tüneteivel, másrészt nincsenek gyorstesztek a fertőzés kimutatására, csak a laboratóriumok képesek a vírus jelenlétét igazolni.
Itthon az ÁNTSZ április közepi sajtóközleményében még azt hangsúlyozta, hogy nagyon alacsony a kockázata, hogy találkozik a vírussal az, aki az érintett országokba repül. A megelőzés érdekében mindazonáltal azt javasolja a tisztiorvosi szolgálat, hogy a térségbe utazók kerüljék azokat a helyzeteket, amelyekben fennáll a kockázata, hogy fertőző betegek, illetve emberi vagy állati tetemek vérével vagy más testváladékával közvetlenül érintkeznek. Ne menjenek vadon élő állatok közvetlen közelébe, és ne fogyasszanak vadon élő állatokból származó ún. „bozóthúst”; valamint mindig védekezzenek, ha szexuális kapcsolatot létesítenek – áll az ÁNTSZ közleményében.
Aki az érintett országokból hazatérve a cikkünkben említett tüneteket tapasztalja magán, haladéktalanul keresse fel a legközelebbi fertőző betegségekkel foglalkozó szakrendelést, és érkezése előtt telefonon értesítse is az intézményt, hogy az ápolószemélyzet kellőképpen fel tudjon készülni az érkezésére.
Guinea legfontosabb repülőtere Conakryban van. Innen az Air France KLM működtet napi járatot Párizsba (a Charles de Gaulle reptérre), a Brussels Airlines heti kétszeri járatot Brüsszelbe. Az Emirates légitársaság hetente háromszor indít gépet Dubajba, a Turkish Airlines Isztambulba, továbbá több afrikai cég Abidjanba, Bamakóba, Bissauba, Casablancába és Dakarba.
Sierra Leonéban a Lungi nemzetközi repülőtérről a British Airways repül hetente négyszer Londonba (a Heathrow-ra), és az Air France KLM hetente kétszer Párizsba. Libériában a Roberts repülőtér fontos Afrikán kívüli kapcsolatai a következők: Brüsszel (heti háromszor), London-Heathrow (heti négyszer), New York-JFK (hetente háromszor); az amerikai járat üzemeltetője, a Delta Airlines bejelentette, hogy a gyenge kihasználtság miatt csak augusztus 31-gyel bezárólag repül ezen az útvonalon. Fontos körülmény, hogy a három érintett ország reptereiről számos járat közlekedik Casablancába, a marokkói nagyváros nemzetközi repteréről pedig számos európai desztináció elérhető fapados járatokkal is.
A vírus országhatárokon túli terjedésének megakadályozására egyébként Libéria, Sierra Leone és Guinea is tett óvintézkedéseket a kikötőkben, reptereken, határátkelőkön, ezek azonban százszázalékosan nem képesek megakadályozni, hogy a vírus továbbterjedjen.
A légi közlekedésen keresztül a vírus Európa és az USA fő repülési csomópontjait is elérheti – mint ahogy korábbi Ebola-járványok esetén is volt rá példa –, összehangolt akcióterv azonban egyelőre nincs erre az eshetőségre. Mindenesetre a brit repülőtereket elkezdték felkészíteni az Ebola-gyanús esetek kiszűrésére.
