Nem terjed emberről emberre a lépfene

Lépfene gyanújával betegedett meg több ember Tiszafüreden, a bőr-anthrax nevű változatban. A katasztrófavédelem szerint alapos a gyanú, hogy húsételeken keresztül a környék közétkeztetésébe is bekerülhetett a fertőzés. 

Az Országos Epidemiológiai Központ honlapján az alábbi információk olvashatók a betegség bőr-anthrax változatáról.

A lépfene vagy anthrax baktérium által okozott fertőző betegség, mely természetes körülmények között minden melegvérű állatot, elsősorban a kérődzőket veszélyezteti, de a beteg állatokkal vagy fertőzött állati termékekkel való közvetlen érintkezés révén az emberben is kialakulhat. Az ember fertőzése a bőrön, a légutakon vagy a gyomor-bélrendszeren keresztül történhet, ennek megfelelően beszélhetünk bőr-, bél- vagy tüdő-anthraxról. A pontos diagnózist a klinikai kép valamint a kórtörténet ismeretében, a kórokozó kimutatásával lehet felállítani.

A lépfene vagy anthrax betegség általában az állatokat betegíti meg, azaz egyfajta zoonózis (állatról emberre is terjedő betegség). A betegség neve abból a megfigyelésből származik, hogy a véráramfertőzés következtében a beteg állatok lépe megnagyobbodik, és feketés-barnásan elszíneződik.

A betegség előfordulása elsősorban a meleg éghajlatú országokra jellemző, és főként a kérődzőket (szarvasmarha, juh, kecske és ló) érinti. A humán megbetegedéseket általában olyan embereknél regisztrálják, akik munkájuk kapcsán fertőzött állatokkal vagy állati termékekkel, állatbőrökkel, hússal, tejtermékekkel kerültek kapcsolatba. A spórák ugyanis megtapadhatnak például az állatok szőrszálain vagy bőrén, az állati termékek feldolgozása során szennyezhetik a termékeket, és a lenyúzott bőrön/szőrön is hosszú éveken át megőrzik fertőzőképességüket. Szerencsére emberen ritkán fordul elő a betegség.

A kórokozó

A Bacillus anthracis Gram-pozitív, pálcika alakú, aerob körülmények között (oxigén jelenlétében) spóraképző bacillus. A spóra formában a baktérium igen szélsőséges körülmények között (kiszáradás, hideg-meleg stb.) is képes túlélni, és számára kedvező feltételek esetén újra aktívvá válik.
A kórokozó az immunrendszer számára gátat jelentő tokot képez, és méreganyagokat termel. A vérárammal a test minden részébe eljutva vérzéses gyulladást okoznak, elsősorban a behatolási kapu, a tüdő, bél vagy a bőr szöveteiben.

Lappangási idő és tünetek

A lappangási idő és a tünetek fajtája nagyban függ a fertőződés helyétől.

Az embernél a bőr-anthrax a leggyakoribb, amikor is a lépfene spórái apró sérülésen keresztül jutnak a szervezetbe. A fertőzés és az első tünetek megjelenése között 1-7 nap telhet el. A behatolás helyén a bőrön rovarcsípéshez hasonló, viszkető, apró piros csomó jelentkezik. Ebből 1-2 nap elteltével hólyagocska fejlődik. A betegség során egyre több ilyen hólyagocska jelenik meg, melyek jellegzetes, fájdalmatlan, 1-3 cm-es átmérőjű lépfene-karbunkulussá (pokolvar) olvadnak össze. Ezek közepe később feketésen elszíneződik. A fertőzött területhez közeli nyirokcsomók megduzzadnak. Kezeletlen esetben nagy a veszélye a véráramfertőzés kialakulásának, ezért a kezeletlen bőr-anthrax esetek 20%-ban vezetnek halálhoz, de antibiotikum kezelés mellett a betegség jól gyógyul.

Lépfenére kell gyanakodni, ha az említett tünetek mellett tudomásunk van arról, hogy a beteg fertőzött állatokkal érintkezhetett. A pontos kórok gyors megállapításához a beteg ember bőrelváltozásából, vérmintájából, köpetéből mintát vesznek, és mikroszkóp alatt, valamint tenyésztéssel azonosítják be a kórokozót.

A kórokozó emberről-emberre nem terjed.

Kezelés, megelőzés, oltások

A kezelés során, amelyet a lehető leghamarabb el kell kezdeni, antibiotikumot adnak a betegeknek, akiket csak a betegség súlyos szövődményeinek veszélye miatt kezelnek kórházban, egyébként a környezetükre nem veszélyesek. A beteg ellátása során a fertőző betegségeknél szokásos higiénés szabályokat be kell betartani. A betegség megjelenését vagy akár gyanúját az orvosnak az illetékes hatóságok felé azonnal jelentenie kell.

Az elsődleges megelőzést szolgálják azok a hazánkban évtizedek óta működő állategészségügyi intézkedések, melyek révén az állatállomány mentességét igyekeznek fenntartani. A legelőre hajtandó állatok vakcinázása manapság is gyakorlat. Természetesen kerülendő bármilyen elhullott vagy beteg állattal való érintkezés.

Az emberek számára kifejlesztett, törzskönyvezett oltóanyag a mellékhatások és kockázatok, valamint a ritka előfordulás miatt sem Magyarországon, sem más európai országban nincs forgalomban.
Az USA-ban a legveszélyeztetettebb katonai alakulatokat évek óta engedélyezett vakcinával oltják.