Nem valószínű, hogy Nyugat-Európában Ebola-járvány törne ki a Guineában, Sierra Leonéban és Libériában több mint 1300 beteg közül 729-et elpusztító vérzéses láz miatt. Peter Piot, az Ebola-vírus egyik felfedezője szerint Nyugat-Afrikában sem alakulhatott volna ki a világ eddigi legsúlyosabb Ebola-járványa, ha kisebb lenne a pánikhangulat, és az emberek jobban bíznának a hatóságokban. A belgiumi születésű, Nagy-Britanniában dolgozó kutató a még kísérleti szakaszban levő Ebola-oltások bevetését javasolja, mert a járvány elkerülhetetlenül meg fog ismétlődni.
Peter Piot huszonhét éves volt, amikor kollégáival azonosította a gyilkos vírust. Most a londoni Közegészségügyi és Trópusi Fertőző Betegségek Kutatóközpont (LSHTM) igazgatója, korábban az ENSZ HIV/AIDS programjának ügyvezetője volt. Azért nem tart attól, hogy a vírus a légiközlekedés révén járványt okozna Európában vagy az Egyesült Államokban, mert a kórokozó testnedvekkel terjed, tehát meg kell érinteni egy beteg hányását, székletét, vérét vagy vizeletét a fertőződéshez.
„Nem aggódnék, ha ebolás beteg mellett ülnék a londoni metrón, ameddig mondjuk nem hány le. A terjedéséhez nagyon közeli kapcsolatba kell kerülni” – mondta a The Telegraph brit napilapnak. A szakértő szerint a mostani súlyos nyugat-afrikai járványügyi helyzetben az is közrejátszik, hogy Libériát és Sierra Leonét több évtizeden át polgárháborúk dúlták.
A hatóságokban senki sem bízik, és ez összeadódik a nagy szegénységgel és a gyatra közegészségügyi ellátással; nincs elég védőfelszerelés és kesztyű. Több helyszíni tudósításban arról számolna be, hogy a helybéliek menekülnek az Egészségügyi Világszervezet és az Orvosok Határok Nélkül munkatársai elől.
Az Ebola ellen több ígéretes, jól teljesítő kísérleti oltóanyag és kezelés létezik, de ezeket embereken nem próbálták ki (még nem folytak velük klinikai vizsgálatok). Poit szerint ezeket a szereket fel kellene ajánlani a már megbetegedetteknek – legalábbis a nagyvárosokban –, amely azért is lenne előnyös, mert így kiderülne, embereknél mennyire hatásosak.
Peter Piot tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely egy antwerpeni laboratóriumban 1976-ban azonosította vírust egy apáca vérmintájából. A nővér Zairéban, a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban, egy missziós kórházban dolgozott az Ebola folyó mentén, ahol kevés fecskendővel dolgozva adtak injekciókat terhes nőknek.
Piot később elutazott a vírus első kitörésének helyszínére, a Yambuku nevű faluba. „Meg voltam ijedve, de hát huszonhét évesen az ember legyőzhetetlennek gondolja magát” – mondta. A kutatók rájöttek, hogy a temetési szertartások is elősegítik a vírus terjedését. Az Ebolában elhunyt beteg hányadékos, hasmenéses, véres testét puszta kézzel ravatalozták fel. Piot szerint most is a temetési szertartások miatt tört ki a járvány. A vírus terjedését úgy lehet gátolni, hogy az elhunytat vízhatlan zsákban, mésszel fertőtlenítve temetik el.