A Cancer Research UK brit rákellenes jótékonysági szervezet és az orvosi kutatásokat finanszírozó Medical Research Council által támogatott nagyszabású vizsgálat eredményét a rangos The Lancet orvosi folyóiratban jelentették meg július 23-án. A 18766 nő adatait feldolgozó vizsgálat megállapította, hogy a filléres, Angliában 5 pennybe (jelenlegi árfolyamon átszámítva 22 Ft-ba) kerülő biszfoszfonátok az emlőrákból eredő halálozás kockázatát 18 százalékkal csökkentik a diagnózis felállítását követő 10 éven belül.
Hatásukat úgy fejtik ki, hogy gátolják a csontba vándorolt daganatsejtekből kialakuló áttétek növekedését. Ezzel a biszfoszfonátok, amelyeket eredetileg oszteoporózis (csontritkulás) elleni, csontokat erősítő gyógyszerként hoztak forgalomba,
a mellrákos halálozás elleni egyik leghatékonyabb fegyverré lépnek elő.
A biszfoszfonátok családjába több rokon hatóanyag tartozik (pl. pamidronát, alendronát, rizedronát, ibandronát, klodronát, zoledronát), de a Lancet-tanulmány szerint a kedvező hatás független volt attól, hogy a nők konkrétan melyik szert szedték. A védőhatás nem függött továbbá a daganat méretétől, valamint attól sem, hogy a daganat hormonhatásra érzékeny volt-e, ami a mellrákok kezelésekor az egyik alapvető szempont.
Az elemzés ugyanakkor azt mutatta, hogy a biszfoszfonátok a menopauza után hatékonyabban csökkentik a halálozási kockázatot, mint a változó kor előtt.
A kutatók a hormonális státusz (menopauza előtti vagy utáni állapot) befolyását azzal magyarázzák, hogy a reproduktív korban termelődő nemi hormonok valamelyest akadályozzák a biszfoszfonátokat hatásuk kifejtésében. Egérkísérletekben már felfigyeltek rá, hogy a zoledronsav csak akkor akadályozza meg a csontáttétek képződését, ha az emlőráksejtekkel beoltott nőstény állatok petefészkét előzetesen eltávolítják – ami nagyjából megfelel a menopauza utáni hormonális állapotnak.
Hasonló jelenséget figyeltek meg a prosztatarák esetében hím egereknél is: a zoledronsav csak az előzetesen kasztrált állatokat védte meg a csontáttétektől. (Emberi páciensekben szükség esetén a tényleges kasztrálás helyett ún. kémiai kasztrálást végeznek, vagyis a here hormontermelését gyógyszeres úton gátolják.)
A tanulmány szerint a menopauza utáni nők csoportjában a betegség megállapítását követő 10 éven belül
a biszfoszfonát-kezeléssel minden hatodik haláleset megelőzhető.
A mellrákos halálozási statisztikákat figyelembe véve ez azt jelenti, hogy csak Magyarországon évente több száz nő életét hosszabbíthatják meg a biszfoszfonátok. E gyógyszerek vénykötelesek ugyan, de beszerzési áruk a legtöbb daganatellenes szerhez képest – és különösen a rákos betegeknek előszeretettel kínálgatott, bizonyítatlan hatású, de méregdrága táplálékkiegészítőkhöz viszonyítva – elhanyagolható.
Fontos hangsúlyozni, hogy a biszfoszfonátok nem helyettesítik a mellrák kezelésének egyik módozatát, így a műtétet vagy a kemoterápiás kezelést sem.
Azonban a csontáttétek kialakulásának és növekedésének gátlásával meghosszabbítják az elsődleges daganat megfelelő kezelése után betegségmentesen eltöltött éveket, és ez – a Breast Cancer Now jótékonysági szervezet vezetője, Delyth Morgan szavait idézve – „az elmúlt tíz év egyik legfontosabb előrelépése a mellrák kezelése terén”.