A műfogsor-készítés mintavételi procedúrája lényegében nem változott az elmúlt száz évben: többlépcsős, bonyolult művelet a fogorvos és a fogtechnikus részéről, illetve költséges és gyakran fájdalmas folyamat a páciensnek.
A kellemetlenségek közé tartozik a lenyomatvétel, amelynek során egy gyurmaszerű masszára kell ráharapnia a páciensnek.
A megszilárduló masszát gipsszel öntik ki, így másolják le a meglévő szájüregi állapotot.
Hiába azonban a többszöri igazítás, a protézis mégsem mindig passzol: emitt nyomja, amott kidörzsöli az ínyt.
E szenvedésnek vethet véget a jeruzsálemi Héber Egyetem fejlesztése, amelyet az amerikai Stanford Egyetem szakértőivel közösen dolgoztak ki. BioDesign: Orvosi Innováció programjukban biomérnöki és üzleti tudományokat hallgató diákok is segíthetik az alternatív technológiák alkalmazását.
Az ő ötletük volt, hogy a mind szélesebb körben elterjedt 3D-szkennelést és - nyomtatást a fogpótlások terén is érdemes volna bevetni.
Így született meg a HoloDent hologramos szájüregi szkenner. Míg a hagyományos protézist átlagosan 30 napig tart elkészíteni,
az új szkenner 30 perc alatt képes a szájunk belsejét ábrázoló 3D-kép megalkotására.
A rendszer megkülönbözteti a lágy és kemény szöveteket.
A kép alapján számítógépes feldolgozás után 3D-nyomtatással tökéletesen illeszkedő fogpótlás készíthető.
Világszerte több mint 150 millió embernek van szüksége teljes műfogsorra, mondta Anat Sharon programvezető.
Számuk csak gyarapszik az átlagéletkor növekedésével, a népesség öregedésével. Teljes műfogsorra évente 500 millió dollárt költenek csak az Egyesült Államokban.
A fogpótláskészítés jövője egyértelműen a digitális technológia",
- tette hozzá Anat Sharon.
Nem tudni, melyik nép készítette az első fogpótlásokat,
ám az tény, hogy a legrégebbi fennmaradt protézis etruszk eredetű, időszámításunk előtt 700-ból.
Az évszázadok során számtalan anyaggal kísérleteztek, eleinte felcserek és borbélyok, majd az 1700-as évektől a mindinkább szakosodó fogorvosok: az arannyal bevont fafogat felváltotta az elefánt- és rozmáragyarból, illetve a bálna-, ökör-, borjú és lócsontból faragott fogpótlás, amelyet aranydróttal rögzítettek a meglévő fogakhoz.
De ez csak esztétikai pótlás volt, rágni nem lehetett vele. Egy időben emberi hullákból származó és aranyba foglalt fogakat is beültettek mások szájába -- a mintegy ötvenezer életet követelő waterlooi csata után annyi emberi fog került a piacra, hogy el is nevezték ezeket Waterloo-fogaknak.
Ám sem a különféle állati csontok, sem az emberi fogak nem bizonyultak hosszú távon is megfelelő pótlásnak.
Az emberi fog a szájba helyezve újból szuvasodni kezd, törik, repedezik, az állati csont pedig porózus felülete miatt magába szívja a szagokat és ízeket, felülete gyorsan elszíneződik.
Végül 1808-ban egy Fonzi nevű, olasz származású párizsi fogorvos alkotta meg az első, rágásra is alkalmas műfogsort: különálló porcelánfogakat rögzített egy aranyból készült szájpadlemezhez.
Fonzit ezért a fogászat Gutenbergjének nevezik, olvasható Oravecz Pál (1895-1962) professzor, a magyar iskolafogászat és az SZTK-rendszerű fogászat egyik megszervezőjének A fogorvoslás rövid története című tankönyvében.