Az Oxfordi Egyetem kutatói a tápérték kifejezésére két különböző mértékrendszert használtak. Az első, az úgynevezett Ofcom modell 1-től 100-ig értékeli a tápanyagokat azok kalória-, nátrium-, cukor- és telítettzsír-tartalma alapján 100 grammra vonatkoztatva. A második, a Nutrient Value Scores (NVS) hasonlóan pontoz, mint az Ofcom, de figyelembe veszi a táplálék vitamin- és ásványianyag-értékét is.
Az Ofcom teszt nem mutatott jelentős eltérést a rovarok és a haszonállatok értékelésekor. Amikor azonban a vitaminokat és az ásványi anyagokat is figyelembe vették az NVS értékeléshez,
a tücskök, a pálmaormányosok (a pálmák bogárkártevői), a háziméhek és a lárvák sokkal magasabb értéket kaptak,
mint – kiemelten – a baromfik és a szarvasmarha, írták a kutatók a European Journal of Clinical Nutrition folyóiratban.
Noha a rovarok egyelőre nem töltenek be túl nagy szerepet az európai konyhaművészetben, egyes országokban, például Kínában, Mexikóban és Thaiföldön gyakran szerepelnek az étlapon.
Lassanként az USA élelmiszerboltjainak polcaira is kezdenek beszivárogni a rovarokból készült élelmiszerek, amilyenek például a tücsökfehérjeporok és energiaszeletek.
A rovarevés propagálói szerint a rovarokat kellene az évezred előnyben részesített fehérjeforrásának megtenni. Egyik csoport úgy érvel, hogy ha a vegánok rovarokkal helyettesítenék a növényeket, kevesebb állatnak ártanának. Mások azt mondják, hogy
a rovarevés véget tudna vetni az éhezésnek a világon,
figyelembe véve a fenntarthatósági előnyöket és a rovarok magas fehérjetartalmát.
Ha az ember képes túltenni magát a csúszó-mászó tényezőn (valaha a homárokat is gusztustalan tengeri lényeknek tekintették, amelyek csak a szegényeknek felelnek meg), akkor jóval érdekesebb lehet az étrendje, és ráadásul még sok vitaminhoz is juthat.