Az antidepresszánsok, különösen a szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók (SSRI-k) csoportjába tartozó gyógyszerek szedése a terhesség második és harmadik trimeszterében növeli az esélyét annak, hogy a születendő gyermek autizmus-spektrumzavarban fog szenvedni – állítják a Montréali Egyetem (Kanada) kutatói a JAMA Pediatrics folyóirat legfrissebb számában.
A depresszióellenes szereknek ezt a családját – illetve az ide tartozó gyógyszerek némelyikét – eddig általában biztonságosnak gondolták a terhes anyák számára.
Pontosabban: sok szakember szerint nagyobb veszélyt hordoz, ha egy súlyos depresszióban szenvedő anya kezeletlenül kínlódja végig a terhességet, és esetleg elhanyagolja önmagát és a fejlődő magzatot, mint amennyi kockázatot a depressziós tünetek enyhítésére használt szerek jelentenek a babára nézve.
Az SSRI-k magzati mellékhatásai között eddig csak egy rendkívül ritka légzési-keringési rendellenességet, illetve az újszülött lehetséges gyógyszermegvonási tüneteit tartották számon; az autizmus-spektrumzavarhoz hasonló tartós idegrendszeri fejlődési rendellenesség eddig nem merült fel szóba jöhető mellékhatásként.
Az autizmus-spektrumzavar gyűjtődiagnózis, amely – amint a neve is mutatja – a kommunikációs, nyelvhasználati és társas viselkedési zavarok egész spektrumát lefedi. Az autizmus-spektrumzavarban érintett gyerekek különböző fokú elmaradást mutatnak a társas érintkezés terén, rendszerint beszűkült viselkedési repertoárral és érdeklődéssel rendelkeznek, és hajlamosak a repetitív cselekvésekre.
Az autizmus-spektrumzavar hátterében genetikai tényezőket és a magzati életben elszenvedett környezeti károsodásokat egyaránt sejtenek.
Korábbi tanulmányok összefüggést mutattak ki a terhességi diabétesz, a szülők 30 év fölötti életkora, a terhesség első harmadában fellépő vérzés, a magzatvízbe kerülő mekónium (magzati széklet), valamint egyes vényköteles gyógyszerek (pl. az epilepsziára és bipoláris kedélyzavarra felírt valproát) szedése között. Az eddig e tárgyban végzett csekély számú vizsgálat nem vetette fel annak gyanúját, hogy az antidepresszánsok hasonló kockázatnövelő hatással rendelkeznének.
Hogy alaposabban utánajárjanak a kérdésnek, Anick Bérard és munkatársai a kanadai Québec tartományban 1998 januárja és 2009 decembere között született valamennyi gyermek esetében megvizsgálták az antidepresszánsok és az autizmus-spektrumzavar lehetséges összefüggését.
A vizsgálatba bevont 145 456, egymagzatos terhességből élve világra jött újszülött közül később 1054-nél állapították meg az autizmus-spektrumzavar valamelyik formáját; a gyermekek átlagéletkora a diagnózis felállításakor 4,6 év, a vizsgálati időszak lezárultakor 6,2 év volt. A fiúgyerekek között 4-szer gyakrabban fordult elő a rendellenesség, ami megfelel az autizmus általános statisztikáinak.
A gyerekek közül magzati korban 4724 volt kitéve az anya által szedett antidepresszáns hatásának: 4200-an az első trimeszterben, 2532-en a második és/vagy harmadik trimeszterben. Az első harmadban antidepresszáns-hatásnak kitett gyerekek közül 40-ben, a második/harmadik harmadban gyógyszerrel érintkezők közül 31-ben alakult ki autizmus-spektrumzavar.
A vizsgált népesség fennmaradó részéhez viszonyítva azok a magzatok, akiknek az anyja a terhesség második és/vagy harmadik harmadában (különösen SSRI típusú) antidepresszánst használt,
87 százalékkal gyakrabban lettek később autizmus-spektrumzavarban érintettek.
„Tanulmányunk kiderítette, hogy ha a kismama a terhesség második vagy harmadik harmadában antidepresszáns-kezelés alatt áll, az csaknem megkétszerezi annak kockázatát, hogy a születendő gyermeknél 7 éves koráig autizmus-spektrumzavart állapítanak meg” – összegezte Bérard, aki a terhesség alatt szedett gyógyszerek biztonságosságának nemzetközileg elismert szakértője.
„Az antidepresszánsnak való magzati kitettséget úgy állapítottuk meg, hogy megvizsgáltuk, a kismama részére felírt-e az orvos egy vagy több alkalommal antidepresszánst a második és harmadik trimeszter ideje alatt. Azért választottuk ezt a terhességi periódust, mert ez a gyermek idegrendszerének fejlődése szempontjából leginkább kritikus időszak.
Ezt követően azonosítottuk azokat a gyerekeket, akiknél a kórházi nyilvántartás szerint az autizmus valamelyik formáját diagnosztizálták; a pozitívnak tekintett diagnózisok között szerepelt a gyermekkori autizmus, az atípusos autizmus, az Asperger-szindróma és a pervazív fejlődési zavar. [E leírások mindegyike beletartozik az autizmus-spektrumzavar körébe.]
Végül megvizsgáltuk a két csoport közötti összefüggést, és a kapott 87 százalékos rizikónövekedést statisztikailag nagyon jelentősnek találtuk.”
A forrásként használt adatbázis, a Québec Pregnancy Cohort a terhes kismamák gyógyszerszedési szokásain és a gyermekek pszichiátriai-neurológiai diagnózisain kívül még számos értékes információt tartalmazott, amit a kutatók fel tudtak használni arra, hogy kizárják az összefüggés véletlenszerű vagy félrevezető jellegét.
Azokban a családokban például, amelyekben az adatbázis szerint már korábban is előfordult autizmus, feltételezni tudták a genetikai tényezők hozzájárulását.
Hasonlóképpen számításba tudták venni az anya életkorát és a család anyagi helyzetét – az idősebb kismamák és a szegényebb családok körében általában gyakoribb az autizmus-spektrumzavar –, és be tudták kalkulálni azt a többletkockázatot is, ami akkor áll fenn, ha az anya depresszióban szenved, függetlenül attól, hogy szedett-e rá gyógyszert a terhesség alatt.
Az sem változtatott a kapott összefüggés mértékén, ha a vizsgálatból kizárták azokat a gyerekeket, akiknél nem kimondottan pszichiátriai vagy neurológiai szakértő állította fel a diagnózist.
Az eredménynek az ad kiemelt jelentőséget, hogy a fejlett világ egyes országaiban a terhes nőknek akár 6-10 százaléka is antidepresszáns-kezelés alatt áll.
Ez azt jelenti, hogy még ha az antidepresszánsok által okozott kockázatemelkedés csekély is,
ez a kis extra rizikó viszonylag nagy számokra fordítódik le,
ha azt tekintjük, hogy az autizmus-spektrumzavar hány esetét lehet e gyógyszerek számlájára írni. Tény, hogy a gyermekek körében diagnosztizált autizmus gyakorisága az 1966-os 0.4 ezrelékről mára 1 százalék közelébe emelkedett.
Bár ez a számottevő növekedés jórészt a hatékonyabb felismerésnek és a tágabb diagnosztikus kritériumok alkalmazásának tulajdonítható, a területhez értők azt gyanítják, hogy környezeti tényezőknek is hozzá kellett járulniuk ehhez a markáns tendenciához.
„Biológiailag elképzelhető, hogy az antidepresszánsok az agy intenzív méhen belüli fejlődésének ideje alatt alkalmazva autizmust okoznak, mivel a szerotonin számos születés előtti és utáni agyfejlődési folyamatban – így az idegsejtek osztódásában, vándorlásában, specializációjában és kapcsolódásában – fontos szerepet játszik.
Az SSRI-k és az antidepresszánsok néhány további családjának tagjai
a szerotonin gátlása útján fejtik ki hatásukat,
így kedvezőtlenül befolyásolhatják az agy méhen belüli kialakulását és alkalmazkodását” – magyarázta Bérard.
Amint arra fentebb utaltunk, korábban is felvetődtek már biztonságossági kérdések az antidepresszánsok terhesség alatti használatával kapcsolatban; ennek ellenére a szülész-nőgyógyászok és a pszichiáterek jelentős része egyetért abban, hogy azoknak a nőknek az esetében, akik gyógyszeres kezelés hiányában súlyos depressziós tüneteket mutatnának,
a szer elhagyása nagyobb kockázatot jelent mind a kismamára,
mind a fejlődő magzatra nézve, mint a szedés folytatása.
Az Egyesült Államok egyik irányadó kórházának, a Mayo Clinic-nek az idevágó honlapján a szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy az antidepresszánsok, köztük az SSRI-k hirtelen abbahagyása hányingerrel és hányással, hidegrázással, fáradékonysággal, különösképpen pedig szorongással és ingerlékenységgel járhat.
Emellett hangsúlyozzák, hogy a kezeletlen depresszióban szenvedő kismamák olykor elhanyagolják a terhesgondozást,
nem fordítanak kellő figyelmet a megfelelő táplálkozásra, és hajlamosabbak lehetnek a dohányzásra és alkoholfogyasztásra.
Mindezek együttesen növelik a koraszülés, az alacsony születési súly és egyéb újszülöttkori egészségügyi problémák kockázatát. Emellett a depresszióra fogékony és gyógyszeres kezelésben nem részesülő kismamák gyakrabban esnek szülés utáni depresszióba, ami megkeseríti a kismama számára a szülés utáni időszakot, és megnehezíti a babához való egészséges érzelmi kötődés kialakulását.
Ennek megfelelően a legtöbb szakmai állásfoglalás azt ajánlja, hogy a terhesség és antidepresszánsok kérdését az érintett kismamák ne próbálják meg egyedül eldönteni, hanem
mindenképpen vitassák meg a pszichiáterükkel vagy neurológusukkal, illetve a szülészorvosukkal.
A válasz mindenki számára egyedi: az enyhébb fokú depresszió gyógyszermentesen is kézben tartható lehet, de akadhatnak olyan esetek, amikor a megfontoltan megválasztott gyógyszer orvosi ellenőrzés mellett történő szedése jelenti a legjobb megoldást.
Természetesen Bérard-ék eredményére a szakma még nem tudott reagálni, hiszen a közlemény csak most látott napvilágot, de mivel az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint 2020-ra a depresszió a második vezető halálokká növi ki magát, az antidepresszánsokat minden bizonnyal a jövőben is a terhesség alatt gyakorta felírt gyógyszerek között fogjuk találni.