"Az ötlet, miszerint só alkotta védelmi rendszer alakuljon ki egy gazdatestben, nagyon izgalmas” – mondta Gwen Randolph, a Saint Louis-i Washington Egyetem immunológusa. "Ez annyira új dolog, hogy nehéz lenyelni. Azt hiszem, némi időbe fog telni, mire az immunológiai közösség is megragadja a koncepció lehetőségeit ”- fűzte hozzá a szakember.
A tudósok csak nemrég jöttek rá, hogy a bőr kötőszövetére, de a sebgyógyulásra is jótékony hatással lehet a nagyobb mennyiségű só fogyasztása. Amikor Jens Titze, a nashville-i Vanderbilt University School of Medicine klinikai farmakológusa és a tanulmány vezető szerzője tanulmányozta az egerek étkezési só bevitelét, akkor még az egerek bőrét kisebb sebek ütötték ki.
Titze és kollégái a kísérlet során rájöttek arra, hogy az immunsejtek a sós környezetben hatékonyabban „harcoltak” a fertőzések ellen. Más szóval, "Hogy megvédjük magunkat, sózni kell a sejtjeinket”- tette hozzá Jonathan Jantsch, a németországi Regensburg Egyetem mikrobiológusa.
Annak megválaszolását, hogy az extra mennyiségű nátrium-klorid segít-e az immunsejteknek, és javítja-e a szervezet természetes ellenálló képességét, a makrofágokra bízták a tudósok. Az aktivált makrofág sejtek a sejtműködés szabályozásáért felelős oxigén gyökökkel közösen elpusztították a „támadókat”, így a kutatócsoport arra következtetett, hogy a magas sókoncentráció válthatta ki az immunsejtek ilyen mértékű aktivitását.
Az egereket sós fürdőbe tették azzal a céllal, hogy megfigyeljék a só hatását a sebgyógyulásra. A megfigyelések szerint a só jelentősen növelte az immunsejtek mikrobaölő képességét külsőleg is.
Ezután a csapat fertőzött kórokozókkal oltotta be az egereket, majd huszonnégy óra elteltével megfigyelték a változásokat. A só bevitele nélküli helyzetben a fertőzés hatott a rágcsálókra. Magasabb nátrium-klorid bevitelnél a felére csökkent az ásványi anyag szintjük ugyan, de a nagyobb sókoncentráció megvédte az egereket a teljes immunlegyengüléstől.
Hogy elméletüket alátámasszák, miszerint a fokozott sóbevitel növeli az egerek védekezőképességét, az egyik kísérleti állatcsoportnak alacsony, míg a másiknak magas só tartalmú diétát „írtak elő” két hétre. Húsz nap elteltével mindkét csoportnál a fertőzött bőr mellett szignifikáns duzzanatot figyeltek meg az egerek lábán. Az időszak letelte után a sok sót evő csoport egyedei könnyebben gyógyultak meg és a lábsérülésük is gyorsabban regenerálódott, mint a másik szekció tagjainak.
A csoport bizonyítékot talált arra, hogy a só felhalmozódása alapján lokalizálható a fertőzés helye, ezt egy új MRI technikával is meg tudják határozni. "A kísérletek azt mutatják, hogy az extrém sóbevitel növelheti az immunrendszer védekezőképességét" – nyilatkozta a kutatásról Jantsch.
A magas sótartalmú étrend lehet, hogy hasznos eszköz a fertőzések ellen, hiszen őseink is ezt használták, amíg nem léteztek antibiotikumok és így éltek hosszú ideig komolyabb betegségek nélkül. A magas nátrium-klorid tartalmú étrendek napjainkban azonban meghaladják az immunológiai előnyüket. Intravénásan adagolva vagy sebek tisztítására talán hatékonyabbak, mint belső alkalmazásra.