Az ízlelés és szaglás kutatására specializálódott philadelphiai kutatóintézet, a Monell Center tudósai az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumával (USDA) és más intézményekkel együttműködésben arra a különös következtetésre jutottak, hogy az emberi Alzheimer-kór modellezésére használt egerek vizelete egyedi és sajátságos szagmintázattal rendelkezik. A jól megkülönböztethető szaglenyomat ráadásul már azelőtt jelentkezik, hogy az elbutulást okozó agyi elváltozások számottevő mértékben kialakulnának.
A kutatók ezért abban bíznak, hogy a vizelet szagának elemzésével már a betegség korai stádiumában és nem-invaziv módon fel lehet majd állítani az Alzheimer-kór diagnózisát.
„Korábbi munkánk során a test szagának külső tényezők hatására – például vírusfertőzések vagy oltások nyomán – bekövetkező változásait tanulmányoztuk. Most azonban bizonyítékot találtunk arra, hogy az Alzheimer-kórra jellemző agyi elváltozásokat is a vizelet szagmintázatának átalakulása kíséri” – mondta el Bruce Kimball ökológiai vegyész, az USDA és a Monell Center alkalmazottja, a Scientific Reports című online folyóiratban megjelent közlemény egyik szerzője.
Elképzelhető, hogy ez a felfedezés más neurológiai betegségek esetében is megállja a helyét.”
Ha rendelkezésünkre állna egy olyan biomarker, amely már az Alzheimer-kór korai stádiumában kimutatható, az orvosoknak esélyük lenne még az agyi elváltozások kialakulása és a szellemi hanyatlás megindulása előtt megállapítani a betegséget,
és idejében történő beavatkozással lelassítani annak előrehaladását.
Igaz, egyelőre a kór progresszióját fékező gyógymódok is csak kísérleti kipróbálás alatt állnak.
Biomarkerek
A biomarkerek a vérben, testfolyadékokban vagy szövetekben megtalálható biomolekulák, amelyek valamilyen rendellenes folyamatot, betegséget is jelezhetnek. Egy megfelelően kiválasztott biomarker szintje megmutathatja például, mekkora valószínűséggel alakul ki az illetőnél egy adott betegség, vagy milyen eséllyel fog kedvezően reagálni valamely gyógykezelésre.Az Alzheimer-kór az elbutulás leggyakoribb formája, amely
a 65 év fölöttiek mintegy 5 százalékát sújtja, így Magyarországon a becslések szerint 200 ezer embert érinthet.
Bár az Alzheimer-kórra jellemző agyi elváltozásokat a boncolás során meg lehet találni, egyelőre nem ismert olyan diagnosztikus módszer, amely élő emberben teljes bizonyossággal kimutatná a betegséget.
S noha jelenleg még nincs olyan elfogadott gyógymód sem, amely lelassítaná vagy visszafordítaná a romboló agyi folyamatot, a korai stádiumban felállított diagnózis időt adhat az érintetteknek és családjuknak a jövő tervezésére, és lehetőséget nyújthat a tüneteket enyhítő kezelések mielőbbi alkalmazására.
A kutatók valójában nem is egy, hanem három egértörzsön végezték megfigyeléseiket, amelyeket összefoglaló néven APP-egerekként ismer a szakirodalom. Az APP az amiloid prekurzor protein nevének rövidítése; ez az a fehérje, amelynek kóros szerkezetátalakulása és felhalmozódása felelős az Alzheimer-kórban az agyi idegsejtek pusztulásáért.
Mivel az Alzheimer-kór egyedülállóan emberi betegség, egerekben csak genetikai módosítás útján állíthatók elő olyan modell-törzsek, amelyek az Alzheimer-kór szövettani képét és jellemző tüneteit mutatják. E modellek kialakításához a kutatók az emberi APP gén Alzheimer-kórra hajlamosító mutáns változatait juttatják be az egér génállományába, majd gyógyszerek adagolásával aktiválják a bevitt gént.
Az így életre keltett betegségokozó APP nagy mennyiségben termelődve kóros lerakódásokat képez az egerek agyában, s ezzel az emberi Alzheimer-kórhoz hasonló degeneratív folyamatokat indít el.
Az APP törzsekkel végzett munka során a tudósok mind az állatok viselkedésének, mind a vizeletük összetételének elemzésével arra az eredményre jutottak,hogy
mindhárom beteg egértörzs az egészségesekétől jól megkülönböztethető vizelet-szagprofillal rendelkezik.
A szag megváltozása nem újfajta vegyületek megjelenésével, hanem a normálisan is jelen lévő vegyületek arányának eltolódásával volt magyarázható.
Az APP és egészséges egerek vizeletének szaga közti különbség jobbára független volt az állatok életkorától, és időben előbb jelentkezett, mint hogy a kóros agyi fehérje-lerakódások kimutatható mértékben kialakultak volna. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a szag megváltozása nem az agy patológiás elváltozásának folyománya, hanem azt közvetlenül a betegséget okozó genetikai eltérés idézi elő.
A beteg állatok szagmintázata olyannyira sajátságos volt, hogy pusztán ennek alapján el lehetett különíteni az APP egereket a kontrolloktól.
A Monell Center munkatársai most az Alzheimer-kóros humán páciensek vizeletének elemzésére összpontosítanak, hogy kiderítsék, vajon az egereken tett felismerés valóban alkalmazható-e az emberi betegekre.