A kezelésnek köszönhetően az egerek nem csupán tovább éltek, de több időskorral jelentkező betegség (szív- és veseproblémák) kialakulása is későbbre tolódott.
A sejteket idővel rengeteg káros hatás éri, elöregednek és osztódásra képtelenné válnak. Az elméletek szerint ez a károsodott sejtek által használt biológiai „vészfék”, ami osztódás megakadályozásával gátolja a rák kialakulását.
A fék behúzása után az érintett sejtekre már nincs szüksége a szervezetnek.”
– írták az amerikai kutatók sajtóközleményükben.
Amikor még fiatalok vagyunk, immunrendszerünk likvidálja az elhasználódott sejteket, ám ahogy öregszünk, a „takarítófunkció” romlik, és a károsodott sejtek felhalmozódnak. Ez többek között szívproblémákhoz, Alzheimer-kórhoz és rákhoz vezet.
Az elöregedett sejtek egyik jellegzetessége, hogy egy fehérjemolekulát, p16-ot állítanak elő. Ez egy címkének is tekinthető, jelzi, hogy a sejtek már elhasználódtak, ideje eltakarítani őket. A világhírű Mayo Klinika kutatói olyan génmódosított egereket tenyésztettek ki, melyek megfelelő körülmények között egy bizonyos fehérjecsaládot, kaszpázokat állítanak elő, ha a p16 fehérje kiválasztása beindul.
A kaszpázok egyfajta önmegsemmisítő kapcsolóként működnek; amennyiben a sejt ilyen enzimeket termel, gyorsan elpusztul.
Mi az a megfelelő körülmény, amikor a p16-ot kiválasztó sejtek elkezdik termelni a kaszpázokat és megsemmisülnek? Jelen esetben egy gyógyszer indította be az öngyilkosságot katalizáló mechanizmust. A kutatók középkorú, azaz 12 hónapos rágcsálóknak (embernél ez 40 év lenne) adták be a készítményt, melynek hatására az egerek élettartama 17-35 százalékkal kitolódott, emellett számos más, időskorral járó betegség is később jelentkezett.
Egyértelműen látszott tehát, hogy a test jobban funkcionál az osztódásra képtelen sejtek nélkül.
Egyetlen hátulütője volt az öreg sejtek eltűnésének: a sérülések lassabban gyógyultak be. Ez arra vezethető vissza, hogy az elhasználódott sejtek szerepet játszanak a sebek gyógyulásában, a hegszövet képződésében.
A kutatás vezetője, dr. Darren Baker optimista azzal kapcsolatban, hogy az eredményeket idővel emberek esetében is alkalmazhatják, például új gyógyszerek kifejlesztésénél. A tanulmány a Nature folyóirat legújabb számában jelent meg.