A szabad akarat egy érzéki csalódás csupán?

A tudat erősen szubjektív kategória

Emberi mivoltunk talán legfontosabb sajátja az a képességünk, hogy szabadon dönthetünk az élet különböző rendű-rangú kérdéseiben. Szemben a zombikkal és a robotokkal, mi emberek logikai, erkölcsi és érdekalapú megfontolások alapján értékeljük az adott helyzetet, és hozzuk meg ezek alapján a döntéseinket, melyben az emberi tudat alapvető szerepet játszik. 

Fehérből vörösre

Adam Bear és Paul Bloom a patinás Yale Egyetem kutatói ezt a kérdéskört feszegetik a Psychological Science című szaklapban a napokban megjelent közleményükben.

A kutatók vizsgálatai szerint a szabad akarat pusztán illúzió,

a saját agyunk hallucinációkat keltvén elhiteti velünk, hogy a döntéseinket mi magunk hozzuk tudatosan, de valójában a dolgok már korábban, a tudatosulást megelőzően elhatározódtak.

Az új tanulmány végkövetkeztetése szerint a szabad akarat sokkal inkább illúzió, mintsem valós viselkedés Forrás: AFP/Laurence Mouton

A pszichológusok egy pofonegyszerű kísérletet végeztek el. A részvevőnek öt darab fehér körről kellett megjósolni, hogy melyik fog vörössé változni.

A másodperc törtrésze alatt kellett gombnyomással tippelni.

A kísérleti alanyok a 20%-os matematikai esélytől jelentősen többször értek el helyes találatot.

Forrás: Origo

Biztosan felfedezték a logikát a felvillanások sorrendiségében - gondolhatnánk. De nem ez volt a helyzet, a fehér körök ugyanis teljesen véletlenszerűen váltottak színt. Amikor hosszabb idő volt a döntésre, akkor a várható 20%-os, tehát véletlenszerű arányban találták el a színváltó kört.

Anélkül, hogy tudnánk, az agy megcseréli az események sorrendjét

Mi történik, ha hamarjában kell döntést hoznunk? Az, hogy valójában agyunk észleli, hogy a fehér vörössé változott, a tudatunk azonban csak késve reagál erre. Van tehát egy szűk idősáv az agyi érzékelés és a tudatosulás között, s a döntéseinket ebben az időrésben hozzuk.

Egy idegsejt képe Forrás: University of Lund

Magyarul, az események sorrendisége a következő: 1. az agy érzékeli a színcserét, 2. az ujj megnyomja a megfelelő gombot, 3. tudatosul a színcsere és az ujjlenyomás. Döbbenetes, ugye? És még nincs vége a történetnek, egy újabb meghökkentő lépés történik még: 4. az agy megcseréli az események sorrendjét, hogy azt a benyomást keltse bennünk, előbb tippeltünk a gomb megnyomásával, s csak ezt követően láttuk meg a fehér → vörös színváltást. Vajon mi értelme van ennek az egésznek?

Emberi neuron Forrás: AFP/SPL

A sorrendcsere - tehát az időbeni visszadatálás és egyben memória újraírás - értelme valószínűleg az oksági viszonyokban való koherencia megteremtése, hiszen logikusan előbb tippelünk (gombnyomás), s csak aztán következik a tipp eredménye (a vörös szín megjelenése).

Reménytelen az emberi faj?

De miért keltődik elménkben olyan illúzió, mintha a tudatunk hozná a döntéseket, nem pedig az agyunk zombi részei? Nem tudjuk.

Viszont, ha ez a helyzet, akkor az emberi faj helyzete reménytelennek tűnik.

Ha kizárólag a tudatalattink határozza meg, mit teszünk, kétségünk nem lehet afelől, hogy e döntések nyers evolúciós érdekeket képviselnek.

A szabad akaratként megélt döntések biológiai háttere mást mutat, mint a szubjektív érzés Forrás: Thinkstock

Nincs értelme erkölcsileg felelősségre vonni egy tömeggyilkost sem, hiszen nem tudatos cselekedet vezérelte. A személyes konfliktusainkat sem tudjuk megoldani,

hiszen amikor mérlegelünk, csak az beépített idegi mechanizmusaink működnek,

nem pedig a tudatos mérlegelés. Vagy rossz lenne a látószögünk, s nem így kell értelmezni az oksági láncolatot?

Nem tudni, hogy miért keletkezik az elménkben olyan illúzió, mintha a tudatunk hozná meg a döntéseket Forrás: Thinkstock

Nem mellékesen jegyzem meg, hogy ez a téma egyáltalán nem újkeletű. Számos hasonló kísérletet végeztek már, a hír mégis úgy söpört keresztül a nemzetközi médián (itt és itt), mintha most fedezték volna fel e spanyolviaszt. Ez azért van, mert a tudományos újságírás egy nagy paradoxonnal terhelt: művelői nem a tudomány emberei, a mélyebb ismereteket igénylő kérdéseket nem tudják megítélni, ezért másoktól kényszerülnek átvenni és prezentálni a híreket, csak harsányabban, ha lehet. Így lesz az egérből végül elefánt.

Fél másodperces késés

De ha már a témánál vagyunk, említsük meg Benjamin Libet nevét, aki hasonló kutatásokat végzett még az 1960-as években, jóval komolyabb módszerekkel (elektrofiziológia az operáció alatt, stb.). Ő állapította meg, hogy a tapintás tudatos érzékelése

egy fél másodpercet késik az agy általi észleléshez képest,

melynek magyarázata, hogy a tudatosság felépüléséhez idő szükségeltetik.

Benjamin Libet amerikai neurológus Forrás: Origo

Libet végezte azt a kísérletet is, mely szerint a kéz felemelését csak azt követően határozzuk el miután az agyunk már felkészült e cselekvésre. Modern módszerekkel (ún. nem-invazív képalkotó eljárásokkal, mint pl. PET, fMRI) is igazolták e régi megfigyeléseket, de az értelmezést illetően még ma is vita folyik. Daniel Dennett neves amerikai filozófus szerint Libet kísérleteiben a probléma az események időzítésének nem egyértelmű volta.

A tudat erősen szubjektív kategória Forrás: Origo

Tudaton egyébként a szubjektivitást értjük.

Egy példával illusztrálva, ez azt jelenti, hogy a fájdalom nem pusztán egy figyelmeztető inger az agyban, hanem egy kellemetlen élmény is egyben, amit nem érzünk például a beleink működése közben, noha azok is idegi kontroll alatt állnak.

Újra kell definiálni a tudat és a szabad akarat kérdéskörét

A tudat és a szabad akarat problematikáját nem csupán meg kell értenünk, hanem valószínűleg tartalmukban is újra kell definiálnunk majd e fogalmakat. Lehetséges, hogy a gyors döntéseket valóban az automatizmusaink produkálják és a tudatosulás csak annak a mechanizmusnak a mellékterméke, amik a megfontolt döntéseket hozzák.

Intuitíve érezzük, hogy a tudatunk valami fontos dolgot végez Forrás: Thinkstock

Intuitíve érezzük, hogy a tudatunk valami fontos dolgot végez, nem lehet csak egy eszközök nélküli árnyékszerű valami. De vajon hogyan tud kiemelkedni a tudat az anyagi világ determinizmusából (előre meghatározottság), és hogyan képes hatni az anyagra (idegsejtek)? - ha egyáltalán ez a helyes kérdés. A másik – materialistának is nevezett – értelmezés szerint, az idegi és tudati működés ugyanazon folyamat két különböző aspektusa, amely nem választható szét egymástól.

Más felfogás szerint az idegi és tudati működés nem szétválasztható Forrás: Image Source/Reb Images

Ma még azt sem tudjuk, milyen agyterületek hozzák létre tudatot, pedig David Chalmers filozófus ezt nevezte könnyű problémának. Egyes elképzelések szerint az ún. talamusz és bizonyos agykérgi területek (posterior parietális kéreg és a laterális pre-frontális kéreg) közötti ultragyors, szinkronizált agyhullámok generálják a tudatos élményt.

David Chalmers filozófus Forrás: Youtube

Nem tudjuk biztosan, valóban ez-e a helyzet.

A nehéz probléma az, hogyan képződik a tudatosság.

A tudomány kemény diója ez a kérdés, de válaszunk lesz majd az biztos, csak nem tudni pontosan mikor. Addig is borzongjunk a zombi filmeken, abban a hiszemben, hogy mi különbek vagyunk tőlük.

(A szerző tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA doktora, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Biológiai Intézetének igazgatója)