A Genome Medicine című, szabad hozzáférésű folyóiratban megjelent módszeres irodalmi áttekintés szerzői leszögezik: az eddig rendelkezésre álló eredmények nem bizonyítják hitelt érdemlően, hogy a probiotikus készítmények kedvezően befolyásolnák az egészséges emberek bél-mikrobiótájának összetételét.
Az Egészségügyi Világszervezet meghatározása szerint olyan élő mikroorganizmusok nevezhetők probiotikumnak, amelyek megfelelő mennyiségben fogyasztva kedvező hatással bírnak a gazdaszervezet egészségére. A probiotikus készítmények többségét a széles nagyközönség számára hozzák forgalomba, ám a fenti eredmények értelmében az átlagos egészséges felnőtt nem remélhet hasznot e termékek fogyasztásától, hiszen a probiotikumoknak az ép bélbaktérium-közösségre gyakorolt hatása nem igazolható.
A tanulmányt a Koppenhágai Egyetem Novo Nordisk Alapítvány által támogatott, anyagcsere-alapkutatást folytató központja állította össze hét, randomizált-kontrollált – tehát a klinikai vizsgálatok szigorú módszertani előírásainak megfelelő – vizsgálat eredményei alapján. Valamennyi vizsgálat azt a kérdést járta körül, hogy a probiotikus termékek befolyásolják-e az egészséges felnőttek székletének mikrobiális összetételét.
„Módszeres áttekintésünk során nem találtunk meggyőző bizonyítékot arra, hogy a vizsgált probiotikumok módosítanák a széklet bakteriális összetételét egészséges felnőttekben” – foglalta össze következtetéseiket Nadja Buus Kristensen PhD-hallgató, a cikk egyik szerzője, majd hozzátette:
ez a megállapítás azért lényeges, mert a fogyasztók széles köre vásárolja e termékeket vélt egészségügyi hasznuk reményében.
A kutatók az általuk értékelt randomizált-kontrollált vizsgálatok eredményei közül kiemelték a probiotikumok és a széklet-mikrobióta kapcsolatára vonatkozókat.
Elsősorban arra voltak kíváncsiak, vajon a probiotikus termékek fogyasztása átrendezte-e a széklet mikrobiális életközösségének szerkezetét például a fajszámra vagy a fajok számbeli eloszlására nézve, valamint hogy a probiotikumot fogyasztó csoport bélflórája másképpen változott-e a beavatkozás hatására, mint az ez idő alatt probiotikumot nem fogyasztó placebó-csoporté. Azonban a hét vizsgálatból csupán egy olyan akadt, amely számottevően nagyobb változást mutatott ki a probiotikumot fogyasztó csoport bélflórájában.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy egy sor gyakori rendellenesség és betegség, például az elhízás, a diabétesz és a vastagbélrák felborítja a széklet-mikrobióta egészséges egyensúlyát, és a probiotikumok lehetséges terápiás hatását nemcsak e néhány, hanem számos egyéb betegség kapcsán is felvetették.
Azonban míg az anyagcserezavarok és emésztőrendszeri betegségek esetében a hatékonyság konkrét mutatók – például testtömeg-index, inzulin-válaszkészség vagy a bélrendszeri tünetek erőssége – formájában mérhető, a kedvező hatás kimutatása egészséges alanyokon jóval nehezebb feladat, különösen, hogy nincs nemzetközileg elfogadott konszenzus arra nézve, pontosan mit is kell értenünk a széklet egészséges mikrobiális közösségén.
Az áttekintésbe bevont tanulmányokat a szerzők három tudományos közlemény-adatbázisból (PubMed, SCOPUS és ISI Web of Science), jól körülírt kritériumok alapján választották ki: a vizsgálatoknak egészséges alanyokon, randomizált és placebó-kontrollált módszertannal kellett zajlaniuk, és a vizsgálat kimenetelei között szerepelnie kellett a széklet-mikrobióta összetételének.
A hét vizsgálatban részt vevő összes alany életkora 19 és 88 év közé esett; vizsgálatonként legalább 21, legfeljebb 81 alanyt toboroztak, akik között 50-100 százalékban voltak nők. A probiotikumok adagolása keksz, tej-alapú termék, oldható por vagy kapszula formájában történt 21-42 napon át.
A negatív végeredményt értelmezve a szerzők megjegyzik: még mindig nem zárható ki, hogy a probiotikumok mégis rendelkeznek kedvező hatással, ugyanis lehetséges, hogy a pozitív hatást a vizsgálatok kis mintaszáma, a probiotikumok iránti fogékonyságban mutatkozó egyéni változatosság, illetve a vizsgálatonként eltérő probiotikum-törzsek használata elfedheti.
Oluf Pedersen, a Koppenhágai Egyetem professzora és a tanulmány vezető szerzője elmondta: „Míg korábbi irodalmi áttekintések találtak némi bizonyítékot arra nézve, hogy a probiotikus kezelés segíthet helyreállítani a bélflóra betegségek nyomán felborult egyensúlyát, ugyanezen készítmények egészséges népességre gyakorolt hatását jószerivel semmi nem támasztja alá. Ahhoz, hogy a probiotikumoknak az egészséges népesség betegségmegelőzésében betöltött esetleges szerepét felismerjük, jóval szélesebb körű, gondosan megtervezett és kivitelezett klinikai vizsgálatokra van szükség.
Az eszményi vizsgálat az volna, amelyben ismert, illetve újonnan kifejlesztendő probiotikumokat ideális összetételben és dózisban, táplálkozási tanácsokkal együtt, optimális időtartamig adagolnak, és az alanyok egészségi állapotának lényeges vonatkozásait mindvégig nyomon követik.”